Eddig nem látott kiadványt jelentett meg a Századvég Kiadó az euroszkepticizmus múltjáról és jelenéről. Dúró József nagyon komoly munkára vállalkozott, hogy bemutassa mind a 28 uniós tagállam euroszkeptikus erőit, és mind a szakma, mind az érdeklődők számára nagy haszonnal lehet majd forgatni az új kiadványt. EU-ellenes? Euroszkeptikus? Nem európai? Jóformán naponta halljuk ezeket a kifejezéseket a médiában anélkül, hogy pontosan tudnánk, mit is jelentenek. De vajon van különbség ellenző, kritikus és kétkedő között? Vagy ez csupán játék a szavakkal? Brexit, Le Pen, Ciprasz... Repkednek a nevek és fogalmak. De mi van mögöttük? Kik is pontosan Európa bírálói? És miért teszik? Dúró József munkája ezekre a kérdésekre keres választ a politikatudomány eszköztárát hívva segítségül. A szerző nem csupán pontosan definiálja az euroszkepticizmust, de világos határt húz annak fokozatai között is. Teszi mindezt úgy, hogy valamennyi tagállamban áttekinti az Európai Uniót kritizáló pártokat, teljes képet nyújtva a jelenség okairól és típusairól. A kötet azonban jóval több pillanatfelvételnél: felvillantja a legfontosabb történelmi előzményeket és az euroszkepticizmus fejlődését az integráció indulásától napjainkig. Ezért lett népszerű A pártalapú euroszkepticizmus kutatása az utóbbi évek egyiklegfelkapottabb témájává vált. Ez részben annak köszönhető, hogy megerősödtek az EU-t bíráló szervezetek. Ezek a pártok mind a nemzeti, mind az európai parlamenti választásokon, valamint a népszavazásokon egyre jobb eredményeket érnek el. Jó példa erre, hogy euroszkeptikus erő kormányozza Nagy-Britanniát és Görögországot, euroszkeptikus párt nyerte a 2014-es EP-választást Franciaországban és Dániában, és az euroszkeptikusok óriási sikere volt a brexit is. Egyre több szavazó nem kér Brüsszelből az Európai UnióbanForrás: SOOC/Alexandros Michailidis / SOOC/Alexandros Michailidis Ezzel párhuzamosan pedig az európai szavazók számára egyre fontosabb maga az európai ügy is. Ma már egyáltalán nem igaz, hogy az európai ügyeknek kicsi a szerepe a választói döntésekben. Az is jelentős változás a korábbi évtizedekhez képest, hogy az EU ügye már nemcsak ott osztja meg a szavazókat, ahol különféle népszavazásokat rendeznek európai ügyekről, hanem olyan országokban is (Spanyolország, Finnország), ahol nem tartanak uniós ügyekről referendumokat. Mindezek a folyamatok pedig együttesen vezettek el ahhoz, hogy a téma iránt kiemelkedő az érdeklődés. Miért nem kért az EU-ból a baloldal? A szerző nagyon világosan mutatja be a kötetben azokat a politikai folyamatokat, amik egy-egy uniós ügy, vagy szerződés kapcsán az egyes tagállamokban éles vitákhoz, vagy éppen a kormányok felbomlásához vezetnek. Jó példaként hozza a 2011-es szlovákiai példát, ahol a négypárti koalíció a görögök megsegítése kapcsán esett szét, és nyílt így meg az út Robert Fico előtt, hogy visszaszerezze a 2010-ben elveszített miniszterelnöki székét. A kiadvány legnagyobb értéke a 28 országtanulmány. Ezekben végigkövethetjük a legfontosabb pártok hozzáállását a különféle uniós kérdésekhez. Világosan kirajzolódik előttünk, hogy míg az EU létrejötte során inkább a baloldali pártok viszonyultak nagyobb kritikával az integráció irányába, addig az 1990-es évektől kezdve a baloldal sokkal elfogadóbb lett az EU-val szemben, míg a jobboldalon nőtt a kritikus pártok és szavazók száma. Dúró József munkája nagyon logikusan felépített, így rendet tesz abban a fogalmi zűrzavarban is, ai az elmúlt évtizedekben az euroszkepticizmus tárgykörében kialakult. Aki veszi a fáradságot, és ezt a könyvet végigolvassa, az olyan átfogó képet kap a kontinens ezen erőinek gondolkodásvilágáról, amire eddig egyetlen magyarországi politika kiadvány sem volt képes és nem is vállalkozott. Hiánypótló munka született, és a szerzőnek várhatóan a következő években is lesz dolga, hogy a következő kiadásba mit szerkesszen majd bele. Let's block ads! (Why?) Forrás...