Az angol Halloween szó szerinti fordításban a Mindenszentek (All Hallows) előtti estét jelenti. Ősi kelta ünnep, az Írországban és Skóciában élő törzsek ezen a napon ünnepelték az újévet - a Samhain-t, vagyis "a nyár végét" és ilyenkor egyszerre hódoltak a Napisten és a holtak Ura előtt. Hitük szerint ugyanis ezen a napon tért vissza a földre azoknak a bűnösöknek a lelke, akik az elmúlt esztendőkben haltak meg, és azóta állatok testében "léteztek". Megfelelő áldozatok bemutatásával ezen a napon engesztelést lehetett szerezni az elhunytaknak, hogy ezáltal átkelhessenek a mennyországba. Kétségtelenül a legismertebb jelképe Halloween-nek a faragott töklámpás. Ahhoz, hogy megértsük a tök faragás eredetét, azt is tudnunk kell, hogyan kezdődött? Mióta ünnep a Halloween? A legtöbb országban ismerik a Halloween ünnepét. Éjjel rémisztő jelmezekbe bújnak, kísértet történeteket mesélnek, mulatnak és természetesen töklámpásokat faragnak. Egy máig fennmaradt hiedelem szerint október utolsó napján a legvékonyabb a választóvonal az élők és a holtak világa között. Az eltávozott lelkek ilyenkor útra kelnek, addig barangolnak, amíg meg nem találják egykori lakhelyüket, és ezen az éjszakán megpróbálnak visszatérni a világba. Már a kelták is védekeztek a biztonságukat veszélyeztető esemény ellen: házaikban eloltották a tüzet, hogy a hideg és barátságtalan tűzhely ne vonzza a hazalátogató szellemeket, és a tökéletes megtévesztés érdekében szellemnek öltözve parádéztak az utcákon, hogy a Gonoszt a végsőkig megzavarják, hogy aztán könnyebben elűzhessék. Október 31-én, miután a termést betakarították és elraktározták a hosszú, hideg télre, megkezdődött az ünnepség. A kelta papok a hegytetőn, a szent tölgyfák alatt gyülekeztek, új tüzeket gyújtottak, termény- és állatáldozatokat mutattak be, tűz körüli táncuk jelezte a nap-szezon végét és a sötétség kezdetét. Mikor eljött a reggel, a papok szétosztották a parazsat a családok között, hogy azzal új tüzeket gyújthassanak. Ezek tartották távol az ártó szellemeket, és űzték el a hideget. Jack, vagyis a lámpás története Halloween szimbóluma, hosszú évszázadok óta a kivájt töklámpás, az ún. Jack-lámpa, amely eredetileg kettős célt szolgált: egyrészt távol tartotta a gonosz szellemeket, másrészt pedig így világítottak a halottak szellemeinek, hogy azok hazatalálhassanak. Jack a hiedelem szerint egy részeges, ám tréfás és leleményes kovács volt. Olyannyira, hogy még az ördögöt is megviccelte; mikor az eljött érte, hogy elvigye, Jack felzavarta őt egy hatalmas fa tetejére, aztán keresztet rajzolt a fa törzsére. Mivel az ördög köztudottan irtózik a kereszt érintésétől, nem tudott lejönni a fáról. Jack csak azután engedte le az alvilági figurát a fáról, miután az megígérte, hogy nem kísérti őt többé. Amikor Jack meghalt, a mennyországba nem engedték be iszákossága és csínytevései miatt, ám a pokolban sem találhatott otthonra, mert az ördög is haragudott rá, amiért korábban túljárt az eszén. Ezért csak odadobott Jacknek egy izzó fadarabot a pokol tüzéből, hogy legalább vak sötétben ne kelljen kóborolnia az idők végezetéig. Jack beletette a mécsest egy kivájt fekete retekbe (más források szerint répába) és azóta bolyong lámpásával a mennyország és a pokol között. A kelta retket (répát) az amerikaiak időközben tökre változtatták, (állítólag azért, mert abból több volt nekik) és a világító sárga gömb lassan Halloween szimbólumává vált. Napjainkra már itthon is egyre inkább divatos lett a Mindenszenteket megelőző nap bulizós, játékos hangulata. Főleg a gyermekek kapnak előszeretettel az alkalmon, hogy boszorkányos és ijesztő ruhákat öltsenek, kivájt tökökből lámpásokat készítsenek. De a szeretteinkért való gyertyagyújtás november elsején meghitt és családi esemény, ahol az emlékezés és a lélek halhatatlanságába vetett hit a legfontosabb. És a külföldről átvett vidám szokások nem tudják ezt megváltoztatni.
Ha azt mondom, hogy Halloween, akkor valószínűleg a töklámpásokra, a sok édességre, Amerikára és műanyag pókokkal megbolondított dekorációra gondolsz. Lehet, hogy felsóhajtasz, hogy „na már megint valamit átvettünk az amerikaiaktól”. Pedig a Halloween nem amerikai! A kelták, akik féltek Menjünk vissza úgy 2000 évet, de még maradjunk Európában. A kelták november 1-én ünnepelték az új évet, és úgy hitték, hogy október 31-én az élők és a holtak közti világ határai elmosódnak, és szellemek járják az utcákat, bezargatnak mindenhova, letörik a termést és rosszalkodnak – ezért mindenki ételt és bort rakott házának ajtajához, hogy a szellemeket valamennyire kordában tartsák. Ha valaki kiment az utcára, akkor maszkot viselt, hogy a szellemek ne ismerjék őt fel. (Innen ered a beöltözés) A druidák úgy hitték, hogy a sok szellem könnyíti a munkájukat (jóslás), és nagy máglyákkal ünnepelték az estét és jósoltak. A tűzre azért is szükség volt, hogy az egyre hosszabb éjszakák után ismét eljöjjön majd a tavasz és ismét felragyogjon a Nap. Azt tudtad, hogy a tűzbe megszentelt állatok csontjait is berakták? Angolul „bonfire” a máglya, ami régen szó szerint „bone fire” volt. Keresztényeskedéseitekért A kelta Samhain ünnepet a 8. században III. Gergely pápa minden mártírok és szentek ünnepévé „alakította át”, hogy a pogány mellett legyen keresztényibb íze is (mai napig nov. 1. mindenszentek napja). Az előtte lévő nap átalakult „All Hallow’s Eve”-re, később Halloweenre. Európából az új világba, az új világból vissza Európába Az ünnep Nagy Britanniában volt népszerű, majd a 19. században angol és ír származású amerikaiak folytatták az új világban a hagyományt. Ma a karácsony után a 2. legjövedelmezőbb ünnep a Halloween, a jelmezekre és édességekre kb. 6 milliárd dollárt költenek minden évben. Népszerű, látványos és hátborzongatóan érdekes, így nem csoda, hogy az Egyesült Államokból visszaszivárog az ünnep Európába – ahonnan eredetileg elindult. A sütőtök, ami valójában répa vagy krumpli Ismered a sütőtök történetét? Az ír mítosz szerint a részegeskedő kovácsért, Jackért eljött az ördög, hogy magával vigye őt a pokolba. Jack nem rajongott az ötletért, ezért felajánlotta az ördögnek, hogy előtte igyanak valamit még utoljára – amig Jack nem fizetett ki, de felvetette, hogy az ördög változtassa át magát egy pénzérmévé, amivel a számla mégis rendezhető. A kovács fizetés helyett zsebre vágta a pénzt egy ezüstkereszt mellé, amitől az ördög nem tudott visszaváltozni. Végül egyezséget kötöttek: Jack elengedi az ördögöt, ha utóbbi garantálja, hogy Jack nem kerül a pokolba. A legenda másik változata szerint Jack megkérte az ördögöt, hogy szedjen egy almát a fáról – és amikor az ördög felmászott, hát gyorsan rajzolt egy keresztet a fa törzsébe. Végeredmény: ugyanolyan alkudozás, ugyanolyan egyezség. Végül persze Jack idővel meghalt, ám a mennybe nem engedték be őt kicsapongó életvitele miatt, és a pokolba sem mehetett, mert az ördög neheztelt a csínyek miatt. Jack mindössze egy kis fényt kért, hogy az élők világába visszataláljon, az ördög pedig adott neki egy örökké izzó szenet. Jack ezt egy kivájt répa belsejébe tette, és azóta is a Földön bolyong, és Lámpás Jackként ismerik őt a legendában hívők. Az írek és angolok sokáig répát vagy krumplit használtak, az amerikaiak áttértek a sütőtökre – egyrészt ez a növény volt őshonos, másrészt nagyobb a felülete, könnyen vájható a belseje, szóval ideális lámpásnak.
