Tudomány Mindaz, ami a vitrinekben látható, az �álmok hajójának� része volt

Július 20-tól látogatható a történelem leghíresebb óceánjárója, az 1912. április 15-én kora hajnalban mélybe süllyedt Titanic eredeti relikviáit felvonultató kiállítás Budapesten. E tárgyak közel négy kilométeres mélységből, az atlanti fenéksíkság örök sötétségbe burkolózó fagyos világából kerültek a vitrinekbe, kézzelfogható közelségbe hozva a tragédiát, és azt a kort is, amelynek az első világháború kitörésével bekövetkező végét a Titanic katasztrófája mintegy előjelezte.

Hogyan kerültek a Titanic relikviák a mélytenger világából a vitrinekbe?


Önként adódó kérdés, hogyan kerültek a katasztrófa több mint hét évtizedig a mélytenger fagyos világában rejtőző emlékei a Titanic kiállítás vitrineibe? A kérdés megválaszolásához egészen a roncs felfedezéséig kell visszanyúlnunk.



Július 20-án nyitott meg aTitanic kiállítás a Vam Design Centerben. A képre kattintva megtekintheti a kiállítás megnyitójáról készített fotógalériát

Fotó: Csudai Sándor - Origo

A Titanic 1912. április 15-én hajnali kettő óra húsz perckor süllyedt a mélybe,

miután két és fél órával korábban, április 14-én, éjfél előtt húsz perccel összeütközött egy túlkésőn felfedezett jégheggyel.



Edward J. Smith kapitány, az RMS Titanic parancsnoka, aki hajójával együtt süllyedt a mélybe

Forrás: AFP/-

Smith kapitány éjfél után öt perccel lépett be a Titanic rádiósfülkéjébe,

és egy papírlapra feljegyezve átnyújtotta a Titanic koordinátáit Jack Philips és Harold Bride távírászoknak

azzal az utasítással, hogy mivel süllyed a hajó, kérjenek segítséget a környéken haladó óceánjáróktól.



A Titanic pozíciója már a katasztrófa éjszakájától ismert volt

Forrás: AFP

A Titanic utolsó pozíciója tehát már 1912. április 15-től ismert volt, ám ennek ellenére, egészen az 1960-as évekig szóba sem jöhetett a roncs felkutatása.

Évtizedeken át technikai akadályai voltak a roncs felkutatásánalk


A Titanic kettétört hajótörzse Új Fundlandtól közel 900 kilométerre délkeletre az amerikai kontinentális lejtő lábának közelében, 3 861 méter mélyen fekszik az atlanti fenéksíkságon. Egészen az 1960-as évekig nem létezett olyan kutatóeszköz, ami képes lett volna biztonságosan lemerülni közel négy kilométeres mélységbe, személyzettel a fedélzetén.



A Titanic roncsa 3 861 méter mélyen fekszik a J-Anomália hátság és az abisszális fenéksíkság határán

Forrás: AFP

A technológiai áttörés első fontos mérföldkövét a Trieste- I. majd a továbbfejlesztett Trieste-II. mélytengeri merülő eszközökkel végzett kísérletek jelentették. Jacques Piccard és Don Walsh - a felfedezések történetében elsőként - 1960. január 23-án a Trieste II. batiszkáf fedélzetén több mint 10 860 méter mélyre merültek a Mariana-árokba.



Jacques Piccard és Don Walsh a Mariana-árokban végrehajtott történelmi merülésük után, a Trieste-II. batiszkáf tornyában, 1960 január 23-án

Forrás: Thomas J. Abercrombie

Az ezt követő években sikerült kifejleszteni és szolgálatba állítani olyan kutató- tengeralattjárókat, amelyek fedélzetén az oceanográfusok már képesek voltak az abisszális régió olyan mélységeibe is leszállni, mint ahol a Titanic nyugodott.

Az atom-tengeralattjárók már jóval korábban ismerhették a helyét


Valószínű, hogy a roncs helyzete már az 1960-as évektől ismert volt az amerikai és a szovjet haditengerészet előtt. Egy akkora vastömeg, mint a Titanic roncsa, az atom-tengeralattjárók víz alatti navigációjában a vastömeg mágneses anomáliája miatt rendkívül fontos tájékozódási pont lehetett.



A haditengerészetek valószínűleg már 1985 előtt is ismerték a roncs pozícióját

Forrás: NOAA/IFE/URI

Ezért az ehhez hasonló nagy hajóroncsok helyzete szigorú katonai titoknak számított

mindkét haditengerészetnél . Az 1980-as évek elejére a navigációs technika látványos fejlődésével azonban ez a fajta helymeghatározás jelentőségét vesztette. A patinás Woods Hole Oceanográfiai Intézet (Woods Hole Oceanographic Institute, WHOI, Massachusetts, Egyesült Államok) tengergeológiával foglalkozó fiatal szaktudósa, Robert D. Ballard már 1971-ben előállt a Titanic felkutatásának ötletével.



Robert D. Ballard oceanográfus, a Titanic roncsának felfedezője

Forrás: AFP/Charles Hoskinson

Ballardnak gyerekkori álma volt a legendás óceánjáró roncsának felfedezése.

Az 1970-es évek elején a WHOI már rendelkezett is az ehhez szükséges technológiával, ám a pénzhiány gátat szabott az efféle kutatásoknak. 1980-ban változott a helyzet: Jack Grimm texasi olajmilliomos ugyanis bejelentette, hogy megfinanszírozná egy Titanic-kutató expedíció költségeit.



Ez az aranyozott falikar i s látható a budapesti i kiállításon, amely az egyik elsőosztályú kabinból származik. A híres törmeléksávról hozták fel, több mint 3 800 méter mélyről

Fotó: Csudai Sándor - Origo

Grimm összesen három expedíciót szervezett a Titanic elsüllyedési körzetébe,a Columbia Egyetem tengerkutatója, William Ryan, valamint a kaliforniai Scripps Oceanográfiai Intézet munkatársainak közreműködésével. Sem a sokat ígérő 1981-es, sem pedig az 1983-as utolsó expedíció nem hozta el a remélt sikert.

Gyermekkori álmát beteljesítve találta meg a Titanicot


Ballard számára az volt a legfontosabb tanulság Grimm expedícióinak kudarcából, hogy

a siker egyik legfontosabb kulcsa az időzítés.

A Titanic elsüllyedési körzete az Atlanti-óceán hírhedten viharos régiójához tartozik, a szélcsendes nyugodt idő itt csak alig egy-két hónapig tart.



Jean-Louis Michel (a kép bal szélén, sárga overallban) és Robert D. Ballard (jobbról a második baseball sapkában és kék ruhában) a Titanic roncsának felfedezése után, 1985. szeptember elsején

Forrás: Pinterest

Ballard úgy értékelte, hogy a szél és hullámzásmentes periódusban a relatíve rövid időszak ellenére is sokkal nagyobb területet lehet átkutatni, mint a hosszabb ideig tartó, ám az erős széllel és hullámzással küszködő expedícióknak.



Porcelántányérok a Titanic másodosztályú étterméből

Fotó: Csudai Sándor - Origo

Gondos előkészületek után Ballard és csapata a Francia Tengerkutatási Intézet (Institut Français de Recherche pour l'Exploitation de la Mer, IFREMER) Le Suriot kutatóhajója fedélzetén, Jean-Louis Michel francia haditengerészeti mentőbúvár és felfedező társaságában vágott neki az óceánnak.



Részlet a budapesti kiállításról

Fotó: Csudai Sándor - Origo

Augusztus 13-ától a WHOI Knorr kutatóhajójáról folytatták az aprólékos keresést. A Knorr fedélzetéről irányított Arago, és hangradarral felszerelt Angus kutatószondával végzett felderítőmunkának 1985. szeptember elsején, kora hajnalban érett be a gyümölcse: a francia-amerikai expedíció 73 év múltán

a J-Anomáliának nevezett hátság közelében, 3 861 méter mélyen megtalálta a Titanic roncsát.

Az óceán lassan mindent elemészt


Ballard expedíciója fedezte fel, hogy a Titanic elsüllyedésekor kettétört, és az egymástól közel 600 méteres távolságra fekvő két roncsszekció között rengeteg, a hajóból kiszóródott tárgy található az abisszális síkság sápadt üledékén.



Az óceán lassan elemészti a roncsot

Forrás: AFP

Ballard a roncs megtalálásától kezdve mind a mai napig azt az álláspontot képviseli, hogy a Titanicról semmit sem lenne szabad felhozni, mivel a hajó nem csak kulturális emlékmű, hanem meglehetősen nagy víz alatti temető is egyben. Sokan azonban nem osztják a híres felfedező leletmentéssel kapcsolatos nézeteit.



Az egyik mentőcsónak a budapesti kiállításon

Fotó: Csudai Sándor - Origo

Az óceán mélye lassan mindent elemészt, a Titanic roncsának is legfeljebb három-négy évtizede lehet még hátra.

A felbecsülhetetlen értékű leletek csak a felszínre emelve konzerválhatók, tanulmányozhatók, továbbá így lehet mindenki számára közkinccsé tenni ezeket.

Különleges élmény mindazt megtekinteni, ami a Titanic része volt egykor


Ezt a nézetet osztja a roncs kutatására és a leletmentésre 1987-ben létrehozott RMS Titanic Inc. amerikai vállalkozás, amely a White Star Line hajózási társaság jogutódjától megszerezte az óceánjáró tulajdonjogát is.



Az egyik kéményről származó gőzsíp a kiállításon

Fotó: Csudai Sándor - Origo

Az RMS Titanic Inc. a megalakulásától kezdve

eddig összesen nyolc expedíciót szervezett a hajó közel négy kilométeres mélységben fekvő roncsához,

utoljára 2010-ben merültek le a Titanichoz.



A kiállítás feleleveníti a Titanic fényűző helyiségeit is

Forrás: Origo

Mindazok a tárgyak, amelyek a budapesti Titanic kiállításon láthatók, az RMS Titanic Inc. expedícióinak köszönhetően kerültek a vitrinekbe.



Az egyik előosztályú utas öltönye, amely az óceán közel négy kilométeres mélységéből került a vitrinbe

Fotó: Csudai Sándor - Origo

Az óceán mélyéről kiemelt leletek jelentős részét csak több tucat szakember speciális szakértelmének köszönhetően lehetett megmenteni az utókor számára. A Titanic kiállítást abból a célból hozták létre, hogy a legendás óceánjáró relikviáit minél többen eredetiben is megtekinthessék.



Részlet a budapesti kiállítás 2017 július 19-i megnyitójából

Fotó: Csudai Sándor - Origo

Magyarországra immár második alkalommal érkezett meg a világhírű Titanic kiállítás, amely Budapesten, a 7. kerület Király utcai volt Vam Design Center területén, több mint 2000 négyzetméteren tekinthető meg 2017. december 31-ig.



Dr Lengyel Árpád a Carpathia magyar hajóorvosa volt, és személyesen irányította a Titanic túlélőinek mentését

Fotó: Dr Lengyel Árpád hagyatéka/Szabó Gábor - Origo

A kiállítás önálló szekcióban emlékezik meg a Titanic-történet leghíresebb magyar szereplőjéről, a túlélőket kimentő Carpathia gőzös magyar hajóorvosáról, dr. Lengyel Árpádról, valamint az óceánjáróhoz fűződő magyar vonatkozású legendákról és tényekről.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK

Let's block ads! (Why?)

Forrás...