Filmklub Mindenki kiakadt Jennifer Lawrence őrült horrorján

Levetítették az anyám!-at a velencei filmfesztiválon, és Darren Aronofsky bizarr agymenése senkit nem hagyott hidegen. Vajon felháborító blöff vagy brutális remekmű az anyám!, ami után az életünk már soha nem lesz ugyanaz?


Végre bemutatták Darren Aronofsky és Jennifer Lawrence titkolózással övezett filmjét Velencében, és az első visszajelzések alapján az anyám! épp olyan lett, amilyennek egy provokatív horrornak lennie kell: megosztó. Volt, aki gyilkosan feszült, játékos lázálomként dicsérte, más viszont üres magamutogatásnak látta, de egy dologban mindenki egyetértett: aki megnézi az anyám!-at, az aligha fogja elfelejteni, olyan intenzív és sokkoló élményben lesz része. A Telegraph kritikusa például azt írta, kásává őrölte a gyomrát a film, bármit is jelentsen ez az angoloknál.



Jennifer Lawrence az anyám! című filmben

Forrás: UIP-Duna Film

A fordulatok hátborzongatóak, minden második jelenetre jut valami eszement dolog, amitől elámulunk, és egy pillanatra sem tudjuk majd elszakítani a tekintetünket a vásznon kibontakozó őrületről – ígérik a kritikák. Jennifer Lawrence állítólag élete nagy alakítását nyújtja az idilli családi otthont építgető, a házukba idegeneket engedő Javier Bardem feleségeként. A kétórás játékidő több mint a felében az ő arcán időzik a kamera, de Lawrence elképesztő erővel jeleníti meg a téboly felé menetelő nő minden érzelmét, félelmét, szorongását.

Sokan dicsérték Matthew Libatique operatőri munkáját is, aki a semmiből is feszültséget tud csiholni, és már azzal nyugtalanítja a nézőket, ahogy folyamatosan köröz a kamerájával, és közelről fürkészi az embereket. Egyesek úgy vélik, az anyám! Aronofsky legjobb munkája – jobb, mint a Rekviem egy álomért és a Fekete hattyú –, és Kubrick halála óta nem készült ilyen ambiciózus film Hollywoodban. Még az sem túlzás, ha a radikális és szürreális lázálmokat forgató művész, Alejandro Jodorowsky korai filmjeihez, egészen konkrétan A szent hegy-hez hasonlítjuk.

De hogy mire volt elég ez az ambíció, és ennek a karneváli őrületnek van-e valami mélyebb jelentése, arról megoszlanak a vélemények. Van, aki szerint egész kaotikus korunkat lefordítja egy kísértetházas történet nyelvére Aronofsky, amelyben idegenek dörömbölnek az ajtónkon, otthon mindenki egymás ellen fordul, mi pedig szép lassan becsavarodunk. A rendező egyenlőségjelet tesz aközé, ahogy piócákként kihasználják a mindenkinek csak adó nőket és az anyatermészetet, de arról is beszél, milyen önző a művész, és milyen lehet egy hírességgel egy házasságban élni (Aronofsky korábban Rachel Weisszel élt, egy gyerekük is született, a forgatás után pedig Jennifer Lawrence-szel jött össze).



Darren Aronofsky zsűrielnökként a 2015-ös berlini filmfesztiválon

Forrás: AFP/John Macdougall

De olyan is akad, aki szerint üres magamutogatás az egész, egy kétségkívül tehetséges művész blöffje. A Variety szerint egyszerre mindenről – a celebek iránti káros rajongásról, a terrorizmushoz vagy az anyasághoz kötődő félelmekről – és semmiről az anyám!, és így nem tud igazán felkavarni. Csak akkor tekinthetjük mesterműnek, ha nem várunk tőle mást, mint hogy különleges és meglepő horrorként a földhöz csapja az állunkat.

Mi a miskolci CineFesten, szeptember 11-én fogjuk megnézni az anyám!-at, és utána állást foglalunk a kérdésben, hogy Kubrickhoz méltó klasszikussal, vagy egy kétségkívül hatásos, de öntetszelgő művészhorrorral van-e dolgunk.

Let's block ads! (Why?)

Forrás...