Filmklub Mintha nem is lennének magyar prostik Hollandiában

Nem változik a helyzet nyugaton: a jóléti országokban élő magyarok köszönik, továbbra is remekül boldogulnak, és nagyra értékelik a liberális demokrácia, a teljesítményalapú érvényesülés és a nyitott társadalom előnyeit. Csak az őket filmező csapatnak kellene már valami új impulzus ahhoz, hogy a Menjek/Maradjak dokumentumfilm-sorozat ne fulladjon önismétlésbe, és ezáltal unalomba. Az izgalmas New York-i és londoni epizód után ugyanis a Hollandiában élők már nem tudtak semmilyen meglepetéssel szolgálni.

Már mielőtt az ember belefog a Menjek/Maradjak soron következő epizódjába, felmerül benne a kérdés, hogy mégis minek készült ez a harmadik rész? Mi újat tudhatnak mondani azok, akik Hollandiában kerestek maguknak új életet azokhoz képest, akik New Yorkban vagy Londonban? Mégis mi indokolja, hogy szép sorjában végigvegyük a világ metropoliszait, ahol jelentős magyar diaszpóra él, és mindenhonnan kiemeljünk négy-öt ki-, illetve bevándorlót?



Egy kocka a Menjek/Maradjak - A holland epizód című filmből

Forrás: The Speak Easy Project


Csakis egy dolog: ha minden egyes rész egy új megközelítést talál, és olyan szereplőket, akiknek legalább egy-egy pillanata magában hordozza az egész jelenség esszenciáját. Mint amikor a Londonban élő sztriptíz-táncosnő elcsukló hangon Radnóti Nem tudhatom-ját kezdte szavalni...

Hát, ilyen a holland epizódban sajnos nincs. Kedves, szimpatikus szereplők vannak, klasszikus, jól ismert történetek szintén, elhangzanak az ismert közhelyek is – hogy a nyugati barátságok felszínesebbek, de a kilátások mennyivel derűsebbek, hogy ott a karrierhez elég pusztán a teljesítmény, de az ember szíve akkor is hazahúz -, de semmi kirívó, emlékezetes vagy húsbavágó.




Ezúttal még abba sem fektettek energiát az alkotók, hogy eltérő társadalmi helyzetű, műveltségű és ambíciójú szereplőt válasszanak, itt szinte mindenki fiatal, egyetemet végzett, széles látókörű, és a beilleszkedést olyan komolyan veszi, hogy az angolon kívül a hollandot is megtanulja. (Kivéve annak a gulyásfesztiválnak a látogatóit, akik viszont csak kulisszaként tűnnek fel a képernyőn.) Pedig a korábbi epizódokban nagyon jól működött az a koncepció, hogy széles a merítés, így egész mások a tapasztalatok is.

A londoni rész egyik megrendítő jelenete, amikor a kint élő magyar házaspár nyelvtudás híján az iskolás kisfia segítségére szorul az eligazodásban. Hogy halványan felsejlik, miként jönnek létre azok a gettók (igen, még magyarok között is), amikben a helyi társadalomba való integrálódásnak nemhogy az esélye, de a szándéka sincs meg.



Egy kocka a Menjek/Maradjak - A holland epizód című filmből

Forrás: The Speak Easy Project


A holland filmben ennek az ellenkezője látszik: csupa asszimilálódni tudó és vágyó magyar, köztük két olyan is, aki legalább felerészben holland. Az alkotók – akiknek valószínűleg nem volt előzetes koncepciója arról, hová is fog ez a rész kilyukadni – végül rájuk is hegyezi ki a történetet, az egyikük végszavával zárják a filmet. Ami azt üzeni: még egy holland is érezheti magát magyarnak, hogy a fenébe ne lehetne akkor fordítva?

Nem mondhatnám, hogy a reveláció erejével hat ez a befejezés, mint ahogy előtte sem kaptunk semmi újat. Ad-hoc megoldásnak tűnik az is, hogy a film kismama szereplőjével kicsit átszaladnak a “szülőnek lenni egy idegen országban” témakörön is, és belekapnak abba, mi a különbség a holland és a magyar terhesgondozás között. Ehhez szintén átgondolatlanul és következetlenül berántanak egy magyar dúlát, akinek pár mondat jut csupán, ezzel ki is szedték belőle, amire szükségük volt. Pedig a film szólhatna akár csak erről is, hiszen a szülés és a szülőség szempontjából tényleg van mit összevetni a két ország gyakorlatában, és máris egy speciális szemszögből látnánk, mit jelent kivándorlónak lenni.



Egy kocka a Menjek/Maradjak - A holland epizód című filmből

Forrás: The Speak Easy Project


Vagy foglalkozhatnának kiemelten az ottani piroslámpás negyedek magyar dolgozóival, és rajtuk keresztül a magát félig magyarnak valló Maaikéval - ez szintén kellően bátor vállalás és bőven elég téma egy filmhez - bár az is igaz, hogy nagyon más irányba terelte volna a sorozatot. Ezt az utat sem választották, sőt, prostituált egy sem szólal meg, holott elég nagy hányadát adják a Hollandiában élő magyar “közösségnek”.

A Menjek/Maradjak holland epizódja inkább megmarad az általánosítás szintjén, mert maga sem tudja, mivel akart hozzájárulni a már korábban látottakhoz. Viszont a kivitelezés most is igényes, a képi világ szépen komponált, és az a jóléti, kedélyes élet, ami a holland városokban zajlik, finoman beszivárog a filmbe. Csak hát egy dokumentumfilmhez kevés, hogy kellemes a szemnek.




Szívem szerint ezt már dokumentumfilmnek sem nevezném, csak egy igényesebb tévéműsornak, aminek inkább célja a szórakoztatás, mint gondolatok ébresztése vagy a jelenség analizálása. Ha az alkotók tovább szeretnék vinni a sorozatot, és számba venni Berlin, Párizs, netán Madrid vagy Barcelona magyar diaszpóráját is, akkor muszáj lesz valami új ötlettel előállniuk. Szerencséjükre idejük bőven van kitalálni a koncepciót, az ugyanis jól látszik, hogy a kint élő magyaroknak eszük ágában sincs hazajönni.

A Menjek/Maradjak - A holland epizód-ot legközelebb június 24-én pénteken este hét órától lehet megnézni a budapesti Blaha Lujza téri Müsziben. A vetítést beszélgetés követi a film alkotóival, itt van az esemény Facebook-oldala.





Forrás: http://www.origo.hu/filmklub/201606...menjek-maradjak-a-holland-epizod-kritika.html