Fotó: Valuska Gábor Mit olvas az az ember, akit több évre, vagy akár évtizedre rácsok mögé zártak? Egyáltalán, szeretnek-e olvasni az elítéltek? És ha igen, mik a kedvenc könyveik? Kik a legolvasottabb szerzők a hazai börtönökben, és kinek a műveihez lehet csak hosszas várakozás után hozzájutni? A Budapesti Fegyház és Börtön Kozma utcai létesítményében jártunk, ahol a könyvtárosok maguk is rabok. Ők meséltek nekünk várólistákról, kedvencekről és arról, hogy a börtön mindennapjaiban mit jelentenek nekik a versek, regények. A Kozma utcai börtön folyosója hétköznap délelőtt viszonylag csendes, csupán egy-két fogvatartottal találkozunk, miközben a könyvtárig kísérnek minket. Szigorú biztonsági intézkedések után léphettünk csak be az épületbe, és mire elérünk a könyvtárszobáig, több ajtó nyílik előttünk és kattan utánunk, mint amennyit érdemes lenne számon tartani. Ez a csillag alaprajzú épület bal szárnya, hivatalosan A objektumnak hívják, és 1896-ban épült. Akkor nagyon korszerűnek számított, saját úszómedencéje és áramfejlesztő generátora volt, előbbit azóta már betemették. A folyosón természetesen csak kísérővel mehetünk végig, de ez így is van rendjén, a falak, a zárak, a rácsok látványa épp eléggé fojtogató, kimondottan jólesik utánuk belépni a könyvek közé. Mint hamarosan kiderül, nem csak mi érzünk így. Könyves Magazin Libri-Shopline, 2015, 72 oldal, 870 HUF/5 pont + 199 HUF Az A objektumnak nevezett épületszárnyban előzetes, illetve nem jogerős fogvatartottakat őriznek, illetve olyan jogerősen elítélteket is, akik dolgoznak. A B-ben vannak azok, akik „nem dolgozó” státuszban vannak. Mindezt már Balázs László százados meséli, aki a könyvtárszobában vár minket. A „balcsillagban” jelenleg nagyjából 550, a B objektumban 980-1000 fogvatartottat őriznek. Arra nincs lehetőség, hogy korlátlan számban látogassák a könyvtárat: csoportbeosztás szerint, hetente egy alkalommal jöhetnek ide, kivételt képeznek ez alól a gyógyító-nevelő csoport tagjai, akik heti háromszor. A fogvatartottak nagyjából 12 ezer kötet közül válogathatnak, ezek között van szépirodalom, ponyva, szakkönyv és tankönyv is. Utóbbira óriási a kereslet, a két-három angol tankönyvre vagy harminc jelentkező lenne, meséli az egyik könyvtáros, aki maga is fogvatartott. „A nyelvkönyveket nemcsak az iskolába járók használják, hanem sok olyan, akár előzetes, akár hosszabb ítéletet kapott, már végzettséggel rendelkező ember, akik biztosan nem fognak iskolába járni, de nyelvet szeretnének tanulni” – osztja meg tapasztalatait. Kattintásra megmutatjuk a rácsok mögötti könyvtárat A könyvekkel zsúfolt kis szoba, a régi kartotékszekrény, az üveges vitrin, a linóleum, a polcok között futó szobanövények leginkább egy iskolai könyvtár hangulatát idézik. Az illúziót talán csak a két páncélszekrény rontja, no meg, hogy a velünk szemben helyet foglaló könyvtárosok kinyúlt kardigán helyett tyúklábmintás börtönruhát viselnek. A falakat az elítéltek alkotásai díszítik, a vitrinen talán valamelyik Kolumbusz-hajó mása horgonyoz, a páncélszekrény sivárságát pedig a moszkvai Szent Bazil székesegyház hagymakupolás makettje igyekszik oldani. A teremben helyet kapott még egy csocsóasztal is, ide ugyanis nem csak olvasni járnak az emberek. Már csak azért sem, mert a börtönbe került elítéltek egy részének először magát az olvasást kell megtanulnia. A Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága (BVOP) hivatalos adatai szerint a magyarországi rabok körülbelül 1 százaléka analfabéta, és ötödük nem végezte el a nyolc általánost. Közülük sokan a börtön falai közt fejezik be, vagy éppen folytatják általános iskolai, illetve középiskolai tanulmányaikat. A cikk a Könyves magazin 2015/1 számában jelent meg. Mit olvasnak a rácsok mögött? - KönyvesBlog
