Lányként jöttem a világra. És sokáig harsogta a környezetem, hogy ez nagy szerencse, mert koraszülöttként így sokkal nagyobb esélyem volt a túlélésre - állítólag a lányok jóval szívósabbak. Plusz, ha kettesben voltunk, anyukám mindig hozzátette, hogy szükségem is lesz rá. Azt mondjuk kíváncsian vártam, hogy vajon miért lesz szükségem arra, hogy szívós legyek. És mondjuk a bátyámnak miért nem mondogatnak ilyeneket? Évekig nem kaptam rá választ. Nem is értettem: miért tesznek köztünk ilyen szempontból különbséget? Az rendben van, hogy ő fiú, én meg lány vagyok. Nyilván jobban bír cipekedni, de én meg többet csacsogok. Jól is volt ez így. Kellemesen kiegészítettük egymást. A fára mászásban pedig minden áldott nap győzött a jobb. Viszont volt egy nap az évben, ami furcsa kettősséget keltett bennem: nőnapként emlegették. Nem értettem, hogy mit takarhat. Csak azt láttam, hogy úton-útfélen virágot osztogatnak azon a bizonyos napon a hölgyeknek. És ha nagyon jó fejek akartak lenni, akkor az édesanyja kezét szorongató kislány is kapott. Forrás: /iStockphoto/mediaphotos Lelkesen fogadtam az amúgy nem éppen életerős tulipánokat, jácintokat, vagy ami éppen jutott. Anyukám meg inkább mogorván. Bár többnyire állandósult jelzője volt a virágoknak, hogy hervadtak, ez mégse lehetett elegendő indok arra, hogy az amúgy kenyérre kenhető anyukám szinte fanyalogva fogadja a kedves gesztust. Sőt, ha közelebbi ismerőstől, szomszédtól érkezett az apró figyelmesség, akkor gyorsan hozzátette: "Puszit nem adok, mert meg vagyok fázva." Ezen a napon valahogy mindig megtalálta valami kósza baci... Teljes káosz élt bennem ezzel az ünneppel kapcsolatban, semmit sem értettem. Aztán valahogy ez a téma sokáig nem jött elő. Egészen addig, amikor egyszer meghallottam, ahogy kiselőadást tartott az egyik szomszédasszonyának, aki valami női buliba akarta elcipelni a nőnap alkalmából. Édesanyám igencsak kemény hangnemben kifejtette, hogy semmi értelmét nem látja a március 8-i ünneplésnek. Főleg azért, mert soha nem értett egyet azzal, hogy úgy kívánják őt - és még sok millió nőtársát - megtisztelni, hogy boldog, boldogtalan feljogosítja magát arra, hogy ölelgesse és puszilgassa némi aszott gaz fejében. Forrás: Getty Images/praetorianphoto Furcsa volt ilyen intenzív kifakadást hallgatni az amúgy békés, háztartásbeli anyukámtól. De most valami elszakadt benne.Végezetül még hozzátette: neki bőven elég, ha kinyitják előtte az ajtót, segítenek cipelni a csomagját, vagy éppenséggel elismerik a munkáját, ami évtizedek óta a családjáról való gondoskodást jelenti. Számára nem jelent kiváltságot nőnek lenni. Neki ez egy létállapot, amit kapott. De ha már így alakult, akkor igyekszik helytállni a szerepben, - ha úgy tetszik, kiteljesedni. Tetszett ez a lendület, de egy kicsit túlzásnak is tartottam. Mit kell ebből ekkora ügyet csinálni!? Nem túlzás ez? Amikor lenyugodtak a kedélyek, kérdőre is vontam - persze csak kedvesen. Anyukám pedig nemes egyszerűséggel csak ennyit felelt: "Majd rájössz.". És bevallom, részben tényleg rájöttem. A középiskolában még kifejezetten élveztem, hogy nőnapon a legtöbb férfi tanárnál nem feleltünk, a fiúktól pedig virágot kaptunk - amit mondjuk többnyire az osztályfőnök intézett, aki persze maga is a női nemet erősítette. De aztán amikor elkezdtem dolgozni, egyre kevésbé tetszett az, ami ezen a napon történik. Nem tetszett, hogy az a kiszállító, aki az év 364 napján simán elmegy mellettem, miközben cipekedem, valahogy nőnapon mégiscsak észreveszi, hogy amúgy én nő lennék. És persze aztán elvárja, hogy mosolyogva és természetesen puszilkodva viszonozzam a "szívélyes ajándékát". Forrás: iStockphoto/lofilolo/Lolostock És ez csak egy példa a sok közül, amiért nem vagyok hajlandó csendben, alázatosan fejet hajtani az ünnep dicsfénye előtt. Nem, köszönöm. Nem kérek sem a nőnapból, sem a férfinapból és a nemek közti egyenlőségből sem! Viszont a - szerintem alanyi jogon járó - tiszteletből kérnék mindenkinek egy feneketlen kosárral. Végszóként pedig, ahogyan a szerkesztőségünkben is oly' sokszor elhangzik: akinek nem inge, ne vegye magára! Nyitókép: iStockphoto "Baranyai Kata" http://www.she.hu/herself/20170303-nonap-unnep-no-ferfi-figyelmesseg-virag-tisztelet.html
Érdekes téma A cime pedig elárul mindent Ne csak nőnapon .... Viszont mi nők sem vagyunk mindennap egyforma hangulatban vannak kevésbé jó napjaink is . Éppen ezért én személy szerint nem is várom el, hogy mindennap különleges kedvességekkel halmozzanak el és tüntessenek ki különlegesebb figyelemmel, hiszen zajlik a napi "élet" , lépni kell tovább akár nőnap , akár nem szóljon a zene és az melegiti lelkemet Bevallom nagyon jól esik amikor nőnapon mégis rólunk szól a nap, az a kis különleges figyelem a mindennapi rohanásban , mintha kissé lelassulna minden és jobban figyelnek Ránk.
Na hát vannak igények... Annó kiskoromban anyu azt ,mondta amikor nem ettem meg a levest,hogy Afrikában,ahol éheznek a gyerekek ott örülnének a borsólevesnek. Nem tudom,hogy miért ,épp ezjutott eszembe,de van logika benne! Vanak,akik örülnének annak is,ha a párjuk a nőnapot legalább nem felejtenék el.... Na de komolyra fordítva... Ezúton szeretnék nem csak neked,de a fórum összes NŐ tagjának boldog nő napot kívánni! :rozsa::rozsa::rozsa:
Szerintem a világ férfiakkal együtt csodás és kerek. Köszönet Nektek Igazi férfiak, akik észreveszitek, hogy nők vagyunk és szépek vagyunk, köszönet nektek, ha észreveszitek, hogy az idegességünk, hisztijeink és féltékenységünk legtöbb esetben a saját belső bizonytalanságunkból fakad, köszönet azért, ha meglátjátok bennünk a gyengédet és köszönet azért is, ha meglátjátok bennünk az erőt. Köszönet Nektek, hogy támaszkodhatunk Rátok. Köszönet azért, ha be tudjátok ismerni a gyengeségeiteket, mert ez nyitja meg igazán a szívünket. Köszönet Nektek a türelemért, amit a csapongó női gondolkodás, királykisasszony szerep és szeretetéhségünk követel meg Tőletek és köszönet azért, ha egyenrangú partnernek kezeltek. Köszönet nektek azért, hogy léteztek, és azoknak különösen, akik az értékeket nem a meghódítandó skalpok számán, a kirakatmacákon és a jobbnál jobb kocsikban méritek, hanem a szív, az érzések és a szeretet mentén kommunikáltok és segítetek megélni nekünk az igazi női energiákat. Köszönet azért, ha vállaljátok magatokat úgy, ahogy vagytok, akkor is, ha az konfliktussal jár, köszönet nektek azért, hogy ilyen helyzetekben akár fát is lehet vágni a hátatokon. Köszönet Nektek azért, mert Nők lehetünk és gyengédséget adhatunk és köszönet azért, mert anyává tesztek minket. Köszönet, hogy a fárasztó munkanapok után még el tudjátok viselni a napközben összegyűlt információ éhségünket és erőt vesztek magatokon beszélgetni velünk a kisebb-nagyobb érzelmi keszekuszaságról, ami bennünk honol. Köszönet Nektek, hogy megélhetjük a női lét minden csodáját. Férfiak nélkül ez nem lenne lehetséges. Így a Nők napján az Igazi férfiaknak is jár az őszinte köszönet.
Kedves nonoka ! Köszönöm e sorokat! Igen egy Nő a férfi mellett nem azért van,mert kell valakinek főznie,takarítania,stb.,Hanem azért,hogy támaszai legyünk egymásnak. Áldom a sorsot,hogy egy olyan nő van mellettem,aki nem csak a feleségem,nem csak a gyerekeink anyja,hanem a legjobb barátom is egyben,aki ugyanúgy engem is erősít,ahogy bízok benne én is őt!Akit nem csak egy halmozok el ajándékkal,hanem az év 365 napján.
