Liam Neeson a 2008-as Elrabolva után azonnal közönségkedvenc akciósztárrá vált, és azóta is folyamatosan ontja az ugyanolyan filmjeit, amikben mindig egy deres halántékú, morcos fickót alakít, aki vagy egy nyugdíjazott CIA-ügynök, vagy egy alkoholista exzsaru, vagy egy megfáradt légimarsall, vagy egy kiöregedett bérgyilkos, aki mindig telefonál, mindig meg kell védenie egy számára nagyon fontos női családtagot, de senki sem tud vagy akar neki segíteni, teljesen magára maradt, ezért mindig egymaga kaszálja le rezzenéstelen arccal a rosszfiúkat. Ez a recept bravúrosan házasította össze a régi Stallone- és Schwarzenegger-filmek faék egyszerűségű sztoriját Liam Neeson karizmájával (gondoljunk csak az Elrabolva "Nem tudom, ki vagy"-kezdetű, ma már kultikus telefononmonológjára, ahol a főhős megfenyegeti a lánya elrablóit). Nem csoda, hogy Neesonnak egyre több követője akad, és sorban készülnek a takenesque filmek. Sean Penn Gunmanje is egy ilyen. Csakhogy az 54 éves Penn hiába gyúrta ki magát, és hiába néz majdnem két órán keresztül szomorú arccal meg egy pisztollyal a kamerába, nem mindig tudott átlényegülni Liam Neeson kultikus vén, de kemény akcióhősévé. Holottmég a rendező is ugyanaz a Pierre Morel volt, aki Luc Besson legjobb tanítványaként a Taxi- és A szállító-filmek operatőréből lett a 2008-as Elrabolva direktora. Sajnos maga a történet ezúttal elég harmatos lett, pedig az alapja egy francia besteselleríró regénye (Jean-Patrick Manchette: The Prone Gunman), amit ráadásul a zseniális Dredd-remake rendezője, Pete Travis gyúrt át forgatókönyvvé. A sztori nagyobb kliséhalom, mint egy random akciófilm a Vico-kazettás időkből. Van egy szomorú tekintetű mesterlövészünk, aki valaha a brit különleges erőknél szolgált, de elszegődött inkább egy Afrika zavarosában halászó, nemzetközi mamutvállalathoz, hogy jó pénzért kiiktasson egy-két politikust. Természetesen őt alakítja Sean Penn. A lelkiismeret-furdalástól gyötört, szomorú mesterlövész aztán egyszer csak szerelmes lesz, de egy újabb rutinmerénylet után örökre ott kell hagynia a nőjét (Jasmine Trinca), és nem mellesleg a kontinenst is. Évekkel később már ivóvízkutakat fúró mérnökként tér vissza Afrikába (írtam már, hogy lelkiismeret-furdalása van a sok gyilkosság miatt, és bánkódik az elhagyott nője miatt?), ahol persze a halálát akarják. A nyomok természetesen a zavarosban halászó nemzetközi mamutvállalathoz vezetnek, de az ellenük vívott harcban a Rambóként kaszaboló hősünk senkire sem számíthat a régis szerelmén és egy régi zsoldoshaveron (Ray Winstone) kívül. És ez mind benne volt már a trailerben is, úgyhogy tényleg semmi meglepő csavar nincs a sztoriban. Régen minden jobb volt, főleg Liam Neeson Takenje Port.hu: 3,4 csillag IMDb: 5,6 pont Rotten Tomatoes: 12% Metacritic: 39/100 Index-ítélet: 4/10 Elvileg én kifejezetten a film célközönsége lennék, hiszen imádom az egy kaptafára készülő Golan-Globus-filmeket meg az olyan régi Cannon-klasszikusokat, mint az Ütközetben eltűnt, a Saigon kommandó, az Amerikai nindzsa és a folytatásai. A Gunmannel sem lenne semmi baj, ha még mindig 1981-et írnánk, és most mutatnák be a mozik, mint sikerkönyvből készült akciófilmet. Hiszen pont erre a receptre épült a '80-as években a Rambo (David Morell Első vér című regénye alapján) és a Die Hard (lásd: Roderick Thorp Nothing Lasts Foreverjét). A Gunman viszont ezer sebből vérzik, és tele van olyan felesleges jelenetekkel, amik miatt az akciófilmek szerelmesei csak a hajukat tépik kínjukban: Sean Penn kizárólag azért lóg ki reggelente szörfözni a szigorúan őrzött afrikai táborból, hogy megvillanthassa a női nézőknek a kidolgozott izmait, ugyanígy a funkciótlan zuhanyjelenete is csak azért van a filmben, hogy az oldszkúl akciófilmekért rajongó harmincasok barátnői ne unatkozzanak, a játékidő egynegyede azzal telik el, hogy Sean Penn magányosan szomorkodik egy szobában, szájbarágósan érzékeltetve, milyen rossz dolog bérgyilkosnak lenni, a játékidő másik egynegyedében Jasmine Trinca sír egy szobában, szájbarágósan érzékeltetve, milyen rossz dolog egy bérgyilkos csajának lenni, a film összes "profi bérgyilkosok szűk lépcsőházban verekszenek, miközben ide-oda rángatózik a kamera"-típusú akciójelenetét láttuk már a 11 éve A Bourne-csapdában, ráadásul a Gunman egy olyan akciófilm, amiben egyetlen emlékezetes akciójelenet sincs (kivéve azt, amikor Sean Penn kikerüli az átmeneti lakásába telepített bombát, hogy aztán jól rárobbantsa az ajtót az ellenfeleire - ez nagyon pazar 10 perc lett). Sean Penn persze igyekszik végig látványosan odatenni magát minden jelenetben, de még így is csak az erőtlen klónja Liam Neesonnak. Az ő érző szívű akcióhőse sajnos ugyanúgy nem működik, ahogy Timothy Dalton sem volt jó érzelmes Bondnak, és két film után kihajították a 007-es franchise-ból. Reméljük, a Gunman bukik annyi pénzt, hogy egyetlen producer sem fogja erőltetni a trilógiává bővítést. http://index.hu/kultur/cinematrix/2015/03/29/sean_penn_a_szegeny_ember_liam_neesonja/
