A kora-újkor tengerészei még nem tudták, hogy a fáradékonyságot, fogvesztést, súlyosabb esetben halált okozó kór egy hiánybetegség. Tengerészpestisnek, skorbutnak nevezték, kezdetben a higiénia növelésével, testmozgással és vidámsággal igyekeztek megelőzni. Csak a XVIII. század végére jöttek rá, hogy a citrusfélék fogyasztásával a skorbut megelőzhető, tünetei csökkenthetők. Először norvég kutatók bizonyították be a XX. század elején, hogy hiánybetegségről van szó, de a skorbut legyőzéséhez, és a C-vitamin felfedezéséhez Szent-Györgyi Albert munkássága vezetett. Nem tudom mi cukor Budapesten szerezte meg diplomáját 1917-ben, majd több európai egyetemen tanult, Cambridge-ben biokémiából doktorált, majd az Egyesült Államokban folytatta kutatásait. Klebelsberg Kuno vallás- és közoktatásügyi miniszter 1930-ban személyesen hívta haza, a szegedi Orvos Vegytan Intézet vezetője lett. Itt folytatta kutatásait azzal a titokzatos vegyülettel kapcsolatban, amelyet még nyugaton mutatott ki a mellékvesében és a citrusokban. Felismerte, hogy az emberi szervezetnek nagy szüksége van erre az anyagra, de előállítani csak növények és állatok képesek, az ember nem. Cukorjellegű vegyület volt, ezért először “nem tudom mi cukor” és “Isten tudja” néven emlegette, de ezeket a tudományos világ nem volt hajlandó elfogadni. Így keresztelte végül – a benne található hat szénmolekula után – hexuronsavnak. A baj az volt, hogy bármilyen növénnyel próbálkozott, csak olyan minimális mennyiséget sikerült kinyernie belőlük, ami túl kevés volt a tüzetes vizsgálódáshoz. Ekkor jött közbe a véletlen. Wikipedia Szent-Györgyi Albert és a paprika Szent-Györgyi laboratóriuma egyben lakása is volt, így szinte folyamatosan dolgozott. Egy nap, 1934-ben felesége kiparancsolta vacsorázni, az étel mellé pedig odatett neki egy paprikát is. Az ekkor 39 éves tudós nem szerette a vitát, de a paprikát sem, és különben is komolyan vehette az ősi bölcsességet: de gustibus non est disputandum. Így hát egy óvatlan pillanatban köpenye zsebébe csúsztatta a paprikát, mintha megette volna. A laborban aztán eszébe jutott, és ha már ott volt, tüzetesebben megvizsgálta. Ez volt az a bizonyos heuréka-pillanat: a paprikából óriási mennyiségben sikerült hexuronsavat sikerült izolálnia. Ezután kilószámra vette a paprikát, és nagy mennyiségben állította elő a C-vitamint. Aszkorbinsav Tengerimalacokon végzett kísérletekkel rájött arra is, hogy a C-vitamin hiánya okozza a skorbutot, így lett a vegyület egyik tudományos neve az aszkorbin-sav, vagyis skorbut elleni sav. Felfedezéséért 1937-ben Nobel-díjat kapott “a biológiai égésfolyamatok, különösképpen a C-vitamin és a fumársavkatalízis szerepének terén tett felfedezéseiért”. Hihetetlenül szerényen fogadta: Én, mint polgár sose tettem többet, mint amit kötelességemnek ítéltem. És mint kutató, sose tettem mást, minthogy a saját kíváncsiságomat elégítettem ki. Ami ezt a diplomát kettősen értékessé teszi nekem, hogy a saját egyetememen és a saját hazámban kaptam ezt a kitüntetést. A magyar Nobel-díjasok közül ő az egyetlen, aki Magyarországon elért eredményeiért kapta meg a legnagyobb tudományos elismerést, és csak neki van magyar szabadalma. Utóbbi mondjuk Gábor Dénesre is igaz, ő még gyermekként nyert oltalmat az „Aeroplán körhintára”. Az „Eljárás jól eltartható nagy C-vitamintartalmú készítmények előállítására” című találmányi bejelentését 1941. június 13. tette meg, 1947. december 1-jén kapta meg rá a 133789 számú magyar szabadalmat. A Magyar Feltalálók Egyesülete ezért 2008-ban június 13-át a Magyar Feltalálók Napjának nyilvánította.
