Mária maga jelölte ki, hol emeljenek templomot a tiszteletére: nyár derekán hó esett a római Esquilinus-dombon. Ma van Havas Boldogasszony napja, akihez a római Angyalvár elnevezés is köthető. Rómában áll a nyugati világ legrégebbi temploma, amelyet a Szűzanya tiszteletére emeltek, a Santa Maria Maggiore-bazilika. Az eredeti templomot Liberiusz pápa építtette a IV. század közepén. A legenda szerint maga Mária jelölte ki a helyet. Nyári havazás Történt ugyanis, hogy egy János nevű gazdag patrícius és felesége gyermekáldás nélkül élte meg az öregkort. Örökös nem lévén elhatározták, hogy vagyonukból templomot emelnek a Szent Szűz tiszteletére. Egy éjjelen a házaspár álmában megjelent Mária, és azt mondta: a bazilikát azon a helyen emeljék, amelyet másnapra hó fog borítani. A hó az Esquilinus dombjára hullott, ami az év egyik legforróbb napján igencsak megdöbbentő volt, a templom pedig felépült. Innen a neve, Havas Boldogasszony, ünnepe pedig szentelésének napja, augusztus 5. Később III. Szixtusz pápa fejlesztette és díszítette az V. század első felében. Tette ezt azért, mert az efezusi zsinat 431-ben kimondta: Jézus anyja Theotokosz, azaz Istenanya. A pápa fel is vésette a templom falára a dogmát: Szűz Mária Istenanya. (Balra a bazilika az Eurpopress Fotóügynökség képén.) Angyalvár Santa Maria Maggiore-bazilika kegyképét az ősi hagyomány szerint Szent Lukács evangelista festette. Nagy Szent Gergely pápa a VII. század végén egy pestisjárvány idején elrendelte, hogy a képet körmenetben hordozzák körül a városban. Amikor a pápát is magában foglaló menet Hadrián síremlékéhez ért, angyali hangokat hallottak: "Mennyek királyné asszonya, örülj szép Szűz" Angyalt is láttak, amint pallosát hüvelyébe tette - ennek emlékére nevezték el a mauzóleumot Angyalvárnak. A járvány persze megszűnt, a kép neve pedig Salus Populi Romani, vagyis a Római nép megmentője lett. Hazánkban Havi Bódoganyaként, Havi Boldog Asszonyként ismeri a néphagyomány. Mint minden Mária-ünnep, ez a nap is főleg asszonyi dologtiltó nap volt, ami elsősorban a főzésre-sütésre vonatkozott. Pestisjárványok idején pedig számos magyar közösség ajánlotta magát a Havi Bódoganya oltalmába.
