A kaliforniai HRL Laboratories kutatói szerint létezik olyan megoldás, amellyel a hagyományos olvasós, fülelős, magolós módszernél sokkal jobban felgyorsíthatjuk a tanulási folyamatot. Igaz, az még sok időbe telik, amíg tíz óra leforgása alatt tanulhatjuk meg egy sokszoros MMA-bajnok összes tudását (és az izommemóriáról még nem is beszéltünk, de pont arra utaltunk, hogy egy darabig nem is fogunk még ilyenekről beszélni). A kutatók a Frontiers in Human Neuroscience c. szaklapban publikálták erről szóló tanulmányukat, amelyből kiderül: megfigyelték, hogyan repül egy szimulátorban hat képzett pilóta (hadászati, illetve kereskedelmi járatokat vezető pilóták egyaránt), majd az ő mintáikat és agyi adataikat rögzítve beültettek a szimulátorba 32 kezdőt is és ezen minták mentén stimulálták az ő agyukat is. Nagyon leegyszerűsítve: a jó pilóták agytevékenységével “bombázták” a kezdőket, az ehhez használt technikát tDCS-ként, azaz transzkraniális egyenáramos stimulációként ismerjük. Ennek folyamán az agy bizonyos területeit folyamatosan, de igen gyenge egyenárammal stimuláljuk – ezen módszerrel pedig a depresszió, szorongás és a Parkinson-kór kezelésében is kedvező eredményeket értek már el. HRL Laboratories, illusztráció: John EneteAmi az eredményt illeti – a stimulált kezdők 33 százalékkal jobban tanulták meg a “tananyagot”. (Erre még külön kitérünk.) Mindehhez a pilótáknak – illetve később a kezdőknek – egy felelektródázott, kontaktzselével bekent szenzorsapkát kellett felvenniük, amellyel nemcsak az agyban elsülő elektromos jelzéseket, hanem az agy véráramlását is meg lehetett figyelni. A repülőszimulátor használata pedig azért számít kutatandó terepnek, mert ehhez kognitív és motorikus képességeinket egyaránt alkalmaznunk kell. Dr. Matthew Phillips kutatásvezető elmondása szerint hiába hangzik sci-fibe illő találmánynak kutatási témája (érthető módon mindenki a Mátrixot emlegeti például a fenti filmrészlet miatt), a rendszer mögött stabil tények és vizsgálati anyagok állnak, amelyek a kétezres évek eleje óta gyűlnek. Phillips elmondása szerint amikor megtanulunk valamit, a neuroplaszticitás nevű folyamat eredményeként agyunk fizikailag megváltozik, ahogyan agyunkban új pályák, kapcsolatok alakulnak ki az idegsejtek között. Módszerük csak annyiban segít, hogy a tanulás során agyunk bizonyos területei aktívabbak, erősebben, gyakrabban változnak – ezen változásokat pedig felgyorsítják. Ezzel a módszerrel kifejezetten fel lehetne gyorsítani a féléves vizsgák vagy nyelvvizsgák előtti tanulást, vélik a kutatók, akik most éppen a személyre szabáson dolgoznak. Két különböző ember agya ugyanis különbözőképpen működik tanulás közben – az viszont bizonyított és látható, hogy az agystimuláció a kellő helyzetben meglepően hatásosan gyorsíthatja a tanulást. Kapaszkodjunk, mert… Ha ezt elolvastuk, már sejthetjük, hogy csúsztatásról van szó, ráadásul nem is kicsiről. Az internet összes sajtóterméke – velünk együtt – a Mátrixos asszociáció mentén ragadja meg a témát, ami annyiból érthető, hogy ezt a filmet vélhetően mindenki látta és ennek mentén könnyebb is elképzelni a gyors tanulást. Mindezek mellett pedig a téma megköveteli a lájkvadász címadást, ezt szerencsére lassan már magyaráznunk sem kell. Figyelemreméltóbb azonban a témának jobban utánajárók szerint, hogy az ötlet még csak szabadalmaztatás alatt van, illetve a témát leközlő FiHN szaklapnál bárki bármit publikálhat egy fix összeg fejében. Ha pedig kombináljuk ezzel azt, hogy a HRL felelős a Boeing és a General Motors kutatásfejlesztéséért is, a helyzet már jóval árnyaltabbá válik. Ami pedig a tanulmány eredményeit illeti: a tDCS-ben részesített kezdők ugyan tényleg jobban tudtak repülőt vezetni, főként landolni, de a tanulási képesség csak egy adott ideig javult a kezelést követően, azonban azt senki sem mondja, hogy a tDCS-es áramütések alatt ülve agyunk bizonyos információkat kapna, ezt csak szeretnénk hinni.
