A kartellezők - amennyiben áregyeztető, piacfelosztó tevékenységüket közbeszerzési vagy koncessziós eljárás keretében valósítják meg – nem csak a GVH szigorával kell, hogy szembenézzenek, hiszen a Btk. már egy évtizede akár öt évig tartó szabadságvesztéssel bünteti a közpénzek terhére kartellezőket – hívta fel a figyelmet dr. Tóth Tihamér, a Réczicza Dentons Europe LLP, és dr. Békés Ádám, a Békés Ügyvédi Iroda szakértője. A Gazdasági Versenyhivatal (továbbiakban: GVH) Versenytanácsa 2015 szeptemberében több mint kétmilliárd forint bírságot szabott ki két gyógyszer-nagykereskedővel, egy gyógyszergyárral és két szolgáltató társasággal szemben, mivel versenykorlátozó módon befolyásolták a Budapesti Egészségközpont Zrt. 2011. évi „Gyógyszerek és infúziós oldatok szállítása" tárgyában kiírt közbeszerzési eljárás eredményét. A GVH által feltárt tényállás szerint két gyógyszer-nagykereskedő és egy gyógyszergyár két tanácsadó vállalkozás segítségével a maguk képére alakították a közbeszerzési kiírást, majd ajánlati áraikat egyeztetve elosztották egymás között a megrendeléseket. A GVH határozatának bírósági felülvizsgálata még folyamatban van. Lehetséges, hogy egy friss, büntetőjogi ügyben született ítélet befolyással lesz a GVH számára döntésének közigazgatási bíróság előtti megvédésére. Az önvád tilalma Dr. Tóth Tihamér szerint a kartellezők - amennyiben áregyeztető, piacfelosztó tevékenységüket közbeszerzési vagy koncessziós eljárás keretében valósítják meg – nem csak a GVH szigorával kell, hogy szembenézzenek, hiszen a Btk. már egy évtizede akár öt évig tartó szabadságvesztéssel bünteti a közpénzek terhére kartellezőket. Eddig azonban csak egy ügy jutott el vádemelésig, illetve tárgyalásig. A budapesti kórházak közbeszerzési ügyében párhuzamosan folyt a versenyhivatali és a büntetőeljárás. Újszerű jogi kérdések adódtak abból, amikor egyazon magatartás miatt mind a vállalkozások, mind az állítólagos jogsértésben részt vevő személyek felelősségre vonása zajlik. Az egyik ilyen átfedésből fakadó probléma egy eljárási bírságban is testet öltött: a GVH vizsgálói által tanúként idézett személy a folyamatban lévő büntetőeljárásra tekintettel tagadta meg a vallomást, ami százezer forintos eljárási bírságot vont maga után. A központi probléma Dr. Békés Ádám szerint a probléma középpontjában az áll, hogy a büntetőügy vádlottja megtagadhatja-e a GVH előtti vallomástételt arra hivatkozva, hogy ezzel saját magát bűncselekmény elkövetésével vádolná. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a vádirat benyújtását követően a hatóságok megítélése szerint az általa tanúsított magatartás bűncselekménynek minősül. A büntetőeljárás alapvető garanciája az önvádra kötelezés tilalma és a hallgatáshoz való jog. A GVH álláspontja az volt, hogy ebből nem következik általánosságban az, hogy a közigazgatási eljárásban tanúként meghallgatott személy az önvádra kötelezés tilalma folytán teljes körűen élhetne a hallgatás jogával. A GVH szerint kérdésenként kell eldönteni, hogy az arra való válaszadás az önvád esetkörébe tartozna-e. A közigazgatási bíróság a GVH bírságot megtámadó jogorvoslatot elutasította a GVH-nak adva igazat. Mindazonáltal a két jogág ilyesfajta ütközése biztos, hogy a jövőben akár jogalkotási problematikát is okoz. Lehallgatási jegyzőkönyvek felhasználhatósága A GVH eljárás érdekessége volt, hogy a hivatal első ízben támaszkodott a rendőrségi lehallgatási jegyzőkönyvek tartalmára. Emellett két védett tanú is segítette a bizonyítást. A lehallgatási jegyzőkönyvek jogszerűen, belföldi jogsegély révén kerültek a GVH birtokába, az abban foglaltakra a versenyfelügyeleti eljárás során az eljárás alá vontak nyilatkozhattak. Ez azonban még nem jelenti azt, hogy a GVH eljárás végén is felhasználhatóak maradnak a lehallgatási anyagok. A 2016. október elején tartott tárgyaláson ugyanis három vádlott vonatkozásában azért született felmentő ítélet, mert a lehallgatott telefonbeszélgetések beszerzésének módja nem felelt meg a büntetőeljárási törvény garanciális rendszerének. Természetesen nem arról van szó, hogy a hatóság nem rendelkezett volna hatáskörrel a lehallgatásra. A büntetőbíróság számára eldöntendő kérdés az volt, hogy egy elkövetőre és annak cselekményére irányuló lehallgatás során - amennyiben a hatóság tudomást szerez más személyek más cselekményeiről - is kiterjeszthető-e a lehallgatási anyagok felhasználása. A büntetőeljárási szabályok tiltják, hogy egy szigorúan meghatározott tárgykörben indított lehallgatás szabadon kiterjeszthető legyen, illetve a lehallgatott információkat a hatóság „spájzolja" – mutatott rá a Dentons szakértője. A büntetőeljárás során a bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy a célszemélyen kívüli vádlottak esetében a kiterjesztés és felhasználás nem felelt meg az eljárási törvény garanciáinak, így ezen bizonyítékokat ki kellett rekeszteni. Abban az esetben viszont, ha ezek a bizonyítékok képezik egy vádlott esetében a vád alapját, azonban úgy kell tekinteni, mintha nem is lennének az iratok között, úgy okszerű a bizonyítottság hiányában történő felmentés – utalt rá dr. Békés Ádám. A versenykorlátozás bizonyítottsága Mivel a büntetőügyben az egyik kartellszervező kivételével a többi vádlottat felmentették, kérdéses, hogy ez mennyiben hat ki a GVH határozatára. Igaz, hogy más jogszabályt alkalmaz és más eljárási rendben az ügyészség, illetve a GVH, de az Európai Emberi Jogi Bíróság gyakorlata szerint a büntető jellegű közigazgatási eljárásokban is ugyanazt a mércét, ugyanazt az eljárási garanciarendszert kell érvényesíteni, mint a büntetőügyekben. Forrás: Szabó Balázs [origo] A bíróság egy vádlott elmarasztalása folytán azonban kénytelen foglalkozni a közigazgatási jogsértés és a bűncselekmény kapcsolatával. Ugyanis önmagában az a körülmény, hogy piaci szereplők összehangolt magatartást tanúsítottak vagy versenykorlátozó megállapodást kötöttek, nem eredményezi automatikusan a bűncselekmény megállapítását. Hasonló ez az eset ahhoz, amikor az adójogszabályok megsértése csupán NAV által kiszabott bírságot eredményez, de bűncselekmény még nem állapítható meg. A kartellbűncselekmény esetében a minőségi többlet a szándékosságban mint büntetőjogi fogalomban, és a verseny tényleges korlátozásban mint eredményben keresendő. Ez ugyanis azt jelenti, hogy a piaci verseny tényleges korlátozása nélkül, önmagában a versenyjogilag szankcionált megállapodás nem eredményez bűncselekményt. Azonban arra, hogy mit jelent a piaci verseny tényleges korlátozása mint büntetőjogi fogalom, sajnos a jogalkotó nem adott iránymutatást. E fogalom jelentésének a kidolgozását a bírói gyakorlatra bízta. Ezért tekinthető szerencsésnek, hogy megszületik az első bírósági döntés, egyben pedig nehéz a jogalkalmazóknak, mert „egy fecske nem csinál nyarat" – összegezték végezetül a szakértők. Let's block ads! (Why?) Forrás...
