Peti Sándor Színész, karakterszínész Született: 1898. november 17. Kiskunhalas, Magyarország Elhunyt: 1973. április 6. Budapest, Magyarország Film szerepei: Hahó, Öcsi! (1970) - Postás A gyilkos a házban van (1970) - Jelek Mennyei pokoljárás (1969) TV film Rivalda nélkül (1967) TV film És akkor a pasas (1966) - Jelvényárus Princ, a katona (1966) TV filmsorozat 1-13. rész Hétköznapi történet (1966) TV filmsorozat 1-3. Rész Sok hűség semmiért (1966) - Házmester Patyolat akció (1965) Két találkozás (1965) TV film Másfél millió (1964) Háry János (1964) Négy lány egy udvarban (1964) - Portás Hattyúdal (1963) - Laták Meztelen diplomata (1963) - Vangold Tücsök (1963) A szélhámosnő (1963) - Másik bácsi Az aranyember (1962) Húsz évre egymástól (1962) Isten őszi csillaga (1962) Kertes házak utcája (1962) Lopott boldogság (1962) Mindenki ártatlan? (1961) Nem ér a nevem! (1961) - Robi bácsi, az üdülő gondnoka Délibáb minden mennyiségben (1961) Áprilisi riadó (1961) Csutak és a szürke ló (1960) Rangon alul (1960) Kilenc perc (1960) rövid játékfilm Két emelet boldogság (1960) - Tanár Virrad (1960) Fűre lépni szabad (1960) - Könyvárus Egy régi villamos (1960) rövid játékfilm Az arc nélküli város (1960) Merénylet (1959) Szerelem csütörtök (1959) Pár lépés a határ (1959) A megfelelő ember (1959) Kölyök (1959) - Gyári portás Álmatlan évek (1959) Micsoda éjszaka! (1958) Felfelé a lejtőn (1958) - Perjés Ábris, a fodrász Bogáncs (1958) Színházi szerepei: Aldo Nikolaj: Hárman a padon - Lapaglia Benatzky: Az esernyős király - Percy D'Avencourt Bókay János: A feleség - Zoltán Csehov: Három nővér - Csebutikin Hunyady Sándor: Bors István - maga Bors István Kodolányi János: Földindulás - Kántor János Kohout: Ilyen nagy szerelem - Taláros úr Mesterházi Lajos: A tizenegyedik parancsolat - Az író Mrozek: Tangó - Eugeniusz Molnár Ferenc: Liliom - Liliomfi Molnár Ferenc: Játék a kastélyban - Turai Nash: Az esőcsináló - Starbuck Offenbach: Orfeusz az alvilágban - Styx Jankó Shaw: Szent Johanna - Dauphin Szakonyi Károly: Adáshiba - Bódog Szörényi-Bródy: Kőműves Kelemen - A vándor Tolsztoj-Horvai I.-Németh L.: Karenina Anna - Karenin Tolsztoj-Piscator: Háború és béke - Bolkonszkij herceg, később az öreg Bolkonszkij Thurzó Gábor: Záróra - Bors Dezső Williams: Macska a forró bádogtetőn - Atyus Életrajza: Adatok: 1923 - Rózsahegyi Színészképző iskolában végez Az Apolló Kabaré, majd az Andrássy úti Színház kabarészínésze Az UNIO Rt. tagja, a Magyar Színházban, és az Andrássy úti Színházban játszik ekkor 1930-1931 a Clarus Színpadot, igazgatja Makláry Zoltán kollegájával, pénzügyi veszteséggel zárják az évadot 1939-1945 letiltják a színpadról, házaló könyvárusként él 1945 - 1956 a Nemzeti Színház tagja, ezt követően a Petőfi, majd a Jókai, később a Thália Színházban játszott nyugdíjba vonulásáig (1964). Ezután már csak egy-egy szerepre szerződött. 1964 - Nyugdíjba vonul, bár játszik élete végig 1973 - halála Életútja részletesebben Gyerekkor Peti Sándor alföldi sokgyermekes, szegény család gyermekeként született. Gyerekkorában gyakran segédkezik rokona boltjában. A kis falusi pult mögül gyerek fejjel, ezernyi kisember gondjait, beszédmodorát, történetét, az elesettebbek érzéseit, szenvedélyeit, szívszorító világlátását szívja magába, soha sem gondolva arra, hogy majd egyszer ezeket a pillanatokat a színpadon ő reprodukálja majd, egy-egy szerepébe sűrítve. Talán Csehov figyelhette meg így apja boltjában a kispolgári tulajdonságok lényekké váló természetrajzát - mondják. Az indulás esztendei Iskoláit követően a Magyar Állam Vasutaknál helyezkedik el. Szeret másokat utánozni, vicceket, tréfákat mesélni, s így mások biztatására jelentkezik Rózsahegyi Kálmán színiiskolájába, 1919-ben. A Rózsahegyi iskolában felfigyelnek rá tanárai, és elsősorban komikus színészként tartják számon. Az iskola befejeztével maga Rózsahegyi Kálmán ajánlására kap lehetőséget és állást az Apolló Kabaréban, 1921-ben. Színpadra kerülésének első alkalmaival, egy tréfában, szék alól kell előmásznia, majd a színpad elején felegyenesedve mondania néhány mondatot. Ez a színpadi kezdés számára jelképértékű. Baráti beszélgetésben, vele készült riportban többször szóbahozza, hogy ő tulajdonképpen miképp került színpadra. A színpadra-születés egyfajta reprodukciója az ő számára ez a pillanat, amely végén őt, mint szereplőt kinevetik ugyan, de ezt ő úgy fogta fel, hogy nevettet. E kettősség érzése elválaszthatatlanul végigkíséri életét. Rengeteg komédiában, kabaréjelenetben mulattat, miközben ő maga a komoly drámai szerepek eljövetelére vár élete végéig. Az Andrássy-úti Színházban, Zilahy Lajos Pelikán című kabaré-egyfelvonásosának sánta, váltót hamisító szabólegényeként tűnik ki mégis a szakma és a közönség számára először. A darabban egyébként (1928) partnerei Abonyi Tivadar, Rott Sándor, a kis Rott, Vágóné és Faragó. Egy másik egyfelvonásos vígjátékban, itt az Andrássy-úti Színházban, "Az életmentő"-ben ő személyesen az életmentő, aki a bajbajutott Szőke Böskét, nemcsak hogy kimenti, hanem még az Andai által alakított csendőr előtt ki is magyarázza, persze rengeteg helyzetkomikum közepette. 1928-ban több évnyi színpadi játék után elkezdenek beszélni róla, a kritikák megemlítik, aztán egyre többször, és többször... Peti Sándor kabarét vezet Sok éven keresztül játszik kabarékban az Apolló Kabarét követően, az Andrássy-úti Színház vígjátékai mellett több alkalmi helyen is vállal fellépéseket. Egy ízben, 1930-ban, Makláry Zoltán kollegájával még kabaré vezetését is vállalja. Mindössze egy évadon keresztül irányítják a Clarus Színpad-ot, a mai Rákóczi út 15. szám alatti helyiségben. Üzleti értelemben veszteséges ez a vállalkozás, bár nívós produkciókat hoznak létre. Ugyanezen a helyen, egy esztendő múltán Kellér Gyula vezetésével megnyílik a Clarus Kert Kabaré, amely alig ér meg egy újabb évadot. Később, néhány évi tecthalott állapotot követően, ezen a helyen (1935-1937) működik a Pavilon Kabaré. László Miklós egy életen át végig kíséri László Miklós: "Megvert a feleségem" című komédiáját, 1937. január 22-én mutatják be a Terézvárosi Színpadon. Görög Eta, mint feleség, László Imre pedig a férj szerepét játssza, és a közben az örök barátságot kötött művészpáros, Peti Sándor és László Miklós egy-egy urat személyesítenek meg. Peti, egy úr a földszintről, míg a színpadra lépő szerző, László Miklós, egy erkélybeli urat alakít. Rendező szerepében a nagyszerű komikust, Kőváry Gyulát láthatják. László Miklós másik kamara-vígjátékában is, a dr. Kerekes Máriában arat nagy sikert Peti Sándor, Bulla Elma oldalán, aki a lezüllött tanárnőt, Kerekes Máriát formálja meg, több, mint kétszáz estén át. Békássy István a másik címszereplő, aki a szerelmes diákot alakítja. Számtalan pincérszerepeinek egyikén, Peti Sándor részese most is a sikernek. Egy bölcs, afféle "sámán-pincér" szerepet épít az epizódszerepből, aki a háttérben maradva, mégis így-úgy irányítja, kézben tartja az ügyeket, előreviszi az eseményeket, félmondatokkal, elharapott szavakkal, ki nem mondott gesztusokkal élve. (sokszor ezeket nem is tartalmazza a szövegkönyv!) László szándékosan hagy benne szabadon mozgatható elemet, hadd írja át Peti sajátjára. Gyakran a menetközbeni tréfa kerül vissza a szövegkönyvbe, és már nyomtatásban is így jelenik meg, ezekkel a kiegészítésekkel, mintha eleve így készültek volna. 1937, Terézkörúti Színpad, László Miklós: "Féltékenység" című darabja "Commedia dell'arte" (műfaji megjelöléssel!). Ezzel a műfaji besorolással a szerző utal a rögtönzés lehetőségére, amelyben például Peti utolérhetetlen. Ebben a darabban Kőváry Gyulával a férj szerepében, és Kökény Ilonával a feleség szerepében, játszik felhőtlen vidámsággal. Az örök barátság László Miklóssal áttréfálkozzák a fiatalságukat, aztán a középkorukat. Sokszor és, sok mindent átbeszélnek, kibeszélnek, elemeznek. Az élet aztán másfelé sodorja őket, de barátságuk soha sem szakad meg, évtizedekkel később sem. Barátságukat jól jellemzi az a kis epizód, amelyből kiderül, hogy Peti Sándor halála előtt egy nappal fontolgatja egy levél megírását, aztán azt mégis másnapra halasztja: "Holnap majd írok Miklósnak!". Aztán nincs tovább holnap. 1973. április 6. Peti Sándor eltávozott örökre, míg a jóbarát László Miklós, április 19-én követte Peti Sándort az örök vándorúton. Peti Sándor és Csortos Gyula Remek karakterformálásának köszönhetően a Vígszínház tagja lesz. Mint Vígszínházi kollégát, Peti Sándort, az igen szerény körülmények között élő, igyekvő ifjút és igen tehetséges színészt felkarolja a nagyhírű és végtelenül rigorózus Csortos Gyula. Nagyon ritka és kivételes adománya a sorsnak, ez a támogatás, és Csortos csak az általa legkiválóbbnak tartott ifjúkollégáit részesíti hasonló elbánásban. Túl sokan az asztala körül nem lebzselnek. Mégis Peti Sándor állandó társául szegődik ebédeknél, vacsoráknál a nagy Csortosnak. Beszélnek sok mindenről, szerepekről, egy-egy figura arányairól, mennyire lehet eltúlozni egy karaktert, mennyire szükséges felnagyítani egy-egy tulajdonságot, egyszóval a szakma finomcsiszolatú részleteiről. Mindez természetesen egy Csortos- féle keretjáték részeként zajlik gyakorta: "Megkérném Peti úr, ebédeljék ma velem. Nem szeretek egyedül enni." Ilyenkor a New York Kávéházba invitálja rendszerint. "Hozzon egy negyedóráig borjúpörköltet" -fordul a pincérhez Csortos... Máskor: "Peti úr, megkérném, menjen be a Sugár és Barnához és csináltasson a számlámra egy jó ruhát!" Így lesz Peti Sándor első elegáns öltönyeinek egyike, amely "méltó" a Vígszínházhoz is. 1932-ben a Budai Színkör nyári szenzációjában, Békeffi István - Lajtai Lajos: Amikor a kislányból nagylány lesz - operettjében Peti Sándor együtt szerepel Csortossal, aki egy birtokot vásárolni szándékozó olasz öregurat alakít, míg Peti Sándor kamaszfiút visz színpadra, az Abonyi fiúk egyikét. Az Abonyi fiúk egyébként Turay Ida, Apáthy Imre, Pethes Ferenc, Peti Sándoron kívül. Gaál Franciska és Jávor Pál a darab két kimagasló sztárja, de Rátkay Márton, Somogyi Nusi, Kosáry Emmy, és Kertész Dezső is címszerepet alakít. "Gyere királynő, hazaszökünk Abonyba, ott piszkosak voltunk, de sokkal boldogabbak" - mondja Peti Sándor, a főszereplő Gaál Franciskának, a darab egyik kulcsjelenetében. Peti Sándor a nélkülözhetetlen karakterszínész 1934 őszén kerül bemutatásra a Vígszínházban, Bús-Fekete László: Születésnap című színpadi műve, életképek két részben műfaji megjelöléssel. Makay Margit, Tőkés Anna, Góthné Kertész Ella mellett a férfi szerepekben: Rajnai Gábor, Somlay Artúr, Góth Sándor mellett ott találjuk a két jóbarátot Makláry Zoltánt és Peti Sándort is. Peti ismét pincér karakterszerepben. 1934 ősze Andrássy-úti Színház, Eisemann Mihály: "Vadvirág" - operettjének bemutató helyszíne. A történetbeli Vadvirágra, az ügyvédre (Kertész Dezső), igaz lesz az a mondás, hogy - ki, miben vétkezik, abban bűnhődik. Vadvirág természetesen megházasodik, mert a gyönyörű Rökk Marika elcsábítja, és a nőgyűlölő édesapa, Törzs Jenő is megenyhül. Peti Sándor Fenyvesi Évával, színpadbeli partnernőjével epizódszerepben tündököl, de ahányszor színpadra kerülnek, nyíltszíni taps fogadja őket. Peti Boross Gézával, Pethes Ferenccel, László Miklóssal alkotja az epizodisták sorát, de milyen remekül! Aztán elkövetkezik 1936 áprilisa. Újabb Eisemann premier, és újabb Peti Sándor-féle felhőtlen játékra lehetőség. A Fővárosi Operettszínház Meseáruháza, az évad egyik legkimagaslóbb operett produkciója lesz. A szereplőgárda minden eddigit felülmúl. Főszerepben Bársony Rózsi, szubrettként Gombaszögi Ella, a vidámságról Kabos Gyula, Latabár Árpád, Keleti László, Gárdonyi Lajos, no meg Peti Sándor gondoskodik 1936 - Peti Sándor főszerepben Közben egy főszerep Vaszary János (Vaszary Piroska bátyja)- Békebeli kadétok című egyfelvonásosában. A darabban a nagy színésznőhöz érkező 12-14 éves kadettnövendékek szeretnének autogramot kérni, imádott madonnájuktól. Halálosan szerelmes a két kadét a művésznőbe, akinek tetszik is valamelyest a két kamasz közeledése, és kölcsönös évődésükről szól a darab. A vígjáték lehetőséget nyújt Vaszary Pirinek, hogy a nagy előadássorozat után, Móricz: Légy jó mindhaláligjának kölyök szerepe után, ismét kamaszfiúként játszhasson (Pali kadét) és ebben méltó partnerre lel Peti Sándor (Pista kadét) személyében. Nagyszerű helyzetkomikumokkal egészítik ki a darab szövegkönyvét, Peti Sándor az akkor már nagy művésznőként futó Vaszary Piroskával nagyszerű párost alkot. Aztán a kadétsapkában feszelgő és tisztelgő, kisfiús frizurájú Vaszary Piri zárómondata is óriási derültség forrása: "ne tessék minket félteni művésznő... Egy szót se tessék szólni az érdekünkben... Mi szembe tudunk nézni a dolgokkal. Férfiak vagyunk és katonák..." Peti Sándor Shakespeare szerepben 1936 októberében a Művész Színház merész vállalkozással műsorra tűzi Shakespeare: Velencei kalmárját. Merész, mert a klasszikus darabok nem kifejezetten kasszasiker művek, bár kétségkívül a legnagyobb színpadi megnyilvánulások sorába tartoznak. Bárdos Artúr rendezése pedig újszerű, és inkább a vígjátéki oldalát megragadó Shakespeare felfogás. Időben nem sokkal korábban, azon a nyáron rendezi meg Velencében Max Reinhardt, a nagyhírű Velencei kalmár előadást, és nagyon híres a prágai Kalmár produkció ezidőben. A budapesti előadás európai fókuszt kap, bár anyagilag itthon valóban veszteséges. Bulla Elma elképesztő hatású játéka kapcsán a kritikusok itthon nem tapasztalt teljesítményről beszélnek. Básti Lajos, Pártos Gusztáv, Fenyő Emil a siker további záloga. Kiemelik Gellért Lajos Shylock-ját, aki nyíltszíni tapsot kap, bár hozzáteszi Hatvany Lili, hogy Rózsahegyi Kálmán és Peti Sándor ugyan pármondatos szerepben jellennek meg, de Peti még Gellértnél is nagyobb, darabot megszakító tetszésnyilvánításban részesülnek. Peti Sándor első klasszikus szerepmegnyilvánulását - igaz nem túl nagy szerep - mégis számos korabeli kritika kiemeli. Talán valamiféle előhírnöke a későbbi kis-nagy szerepek sorának. 1937 tavaszán, az Andrássy-úti Színházban kerül bemutatásra Török Rezső: "Forog, vagy nem forog" vígjátéka. Főszerepet, a Bársony István-Dajbukát Ilona házaspár alkotja Kati és János megformálásával, míg Antal bátyja, az öreg magatehetetlen bölcs paraszt szerepében Peti Sándor látható, színpadi feleségével, akit Sándor Böske alakít. 1937 október közepén a Vígszínházban kerül sor parádés szereposztásban, a "Szabó a kastélyban" című francia vígjáték bemutatójára. Peti Sándor itt egy szabót alakít, és talán a bohózatban ő az egyetlen, aki valóban az, akinek mutatja magát. A szövevényes történetben hemzsegnek a grófok, és a bárók, mindenki szerepet cserél mással, és a nagyurak többnyire rangrejtve jelennek meg, amiből számtalan helyzetkomikum adódik, afféle félreértéses gegparádé az egész előadás. A darab kasszasiker lesz, ami talán a nem mindennapi szereposztásnak is betudható. Honthy fénykorában, ragyogó szépségében látható, Medgyaszay Vilma méltóságteljesen, a Páger házaspár mellett (Páger Antal-Komár Júlia) Ajtay Andor, Dénes György, Gárdonyi Lajos, Tolnay Klári, és Solthy György összjátéka lehengerlő előadást produkál. 1937 decemberében, a Teréz körúti Színpadon kerül bemutatásra Benatzky operettje, a "Zöld madár". Kőváry Gyula, Páger Antal és felesége, Komár Júlia, valamint Náray Teri, és Fenyő Emil játsszák Peti Sándor mellett a főbb szerepeket. Peti Sándor, mint Richter, a kisdiák, majd igazgató lesz 1938 május - Teréz körúti Színpad. Peti briliáns, egy jószerével neki szánt darabban arat nagy közönségsikert. A "Virágvasárnap" című egyfelvonásos vígjáték, egy iskolában zajló verekedés története. A verekedőt, Richtert beviszik a direktorhoz, aki némajátékával vonja kérdőre Peti Sándort, az ötödikes diákot. Az egész darab Peti Sándor védekezése, egy kisdiák védekezése, akit a nagyok, a hatalmasok le akarnak gyűrni, de ő ez ellen fellázad és visszaüt. Egyszerre komikus és nagyon szívettépően tragikus, a kisember, a kiszolgáltatott lélek nevetnivalóan őszinte, és tiszta egyszerűsége okán. A darabot rövid ideig játszhatják a kialakuló törvények miatt, így bár a darabban "több előadás van", le kell venni a műsorról, jószerivel késő-ősszel már nem is játszhatják! 1938 októberében zenés vígjáték címszerepét adja Peti Sándor, Muráti Lili, Náray Teri, Ráday Imre, Pártos Gusztáv oldalán. Tehetségének elismerése ez a szerep. A Teréz körúti Színpadon, Fred Heller - Bruno Engler: "Megsértették a Minisztériumot" című darab Tarján György rendezésében kerül színre, Stella Adorján fordításával, Harmath Imre verseivel. Az akkori jelenben játszódó szövevényes történet a Pénzügyminiszter az Express Reklámiroda, és a Beaumarchais Színházi ügynökség háromszögében bonyolódik. A Beaumarchais színházi ügynökség igazgatója Peti Sándor, aki egy idősebb, kiöregedett ripacs benyomását kelti, gyorsan hadarva beszél, és minden mozdulata egy bűvész manírjára emlékeztet, afféle felfelécsúszott művészember. A darab műsoron tartása már belecsúszik a zsidótörvények érvénybelépésének idejére, így mesterségesen lesz a kelleténél kevesebb előadás, bár "jóval több van benne". Letiltás előtti utolsó szerepei Utolsó szerepeinek egyike a Pesti Színházbeli vígjáték, László Miklós Illatszertár című nagysikerű darabjában van. A darab cselekménye, egy városi drogériában zajlik, egy afféle mindenes saroküzletben. Ráday Imre az üzlettulajdonos, Muráti Lili az eladó kisasszony, akik mellett megjelenik még Sulyok Mária, Gárdonyi Lajos, és Árpád, a kifutófiú szerepében Peti Sándor. A felhőtlen szórakozás kirobbanó sikert eredményez. Olyannyira, hogy két év múlva, 1940-ben az amerikai Metro Filmgyár elkészíti a darab filmvígjáték változatát a budapesti előadás nyomán. Fényképek tucatjaival keresik meg a figurák amerikai megfelelőjét, és az akkor már Hoollywoodban élő Lubitsch Ernő, azaz Ernest Lubitsch rendezésében varázsolják elő a hamisítatlan magyar hangulatot, természetesen amerikai környezetben. A drogéria fogalma ismeretlen arrafelé, így Saroküzlet címen fut a vígjáték, és a Vegyesbolt helyett Bőrönd és Díszműárú üzlet szerepel. Fotókon reprodukálnak budapesti telefonfülkéket, autotaxit, hirdetőoszlopokat, még plakátokat is rendelnek hozzá. A Hoolywoodi díszletgyárba el kell küldeni ezeket a fotókat, a Váci utca esti és délutáni fényképét, egy előkelő pesti bőröndös üzlet portálját, és belső berendezéseinek képét, magyar rendőr uniformist is. Az amerikai filmváltozatban egyedül egy vevő képében jelenik meg a vásznon magyar ember, Schildkraut József személyében, akit a címlapon, Joseph Schildkrautként olvashatunk. A Ráday Muráti páros helyett, James Stewart, és Margaret Sullavan adják a főszerepet, míg Peti Sándor filmbeli megfeleltetjét William Tracy hozza, nagy sikerrel. Amerikában ez a kevés helyszínen játszódó darab nagy sikert arat, olcsó előállítása kapcsán, és a későbbiekben alapjául szolgál a televíziós korszakban, a hosszú, állandó-helyszínes 15-20 perces rövid vígjátékoknak, amely sorozatok ilyen-olyan formában ma is élnek, persze ma már csak igen kevesen emlékeznek arra, hogy eredendően az alapötlet Budapestről vándorolt ki a tengerentúlra. (forrás: Színházi Magazin, 1940. 35. szám/ Illatszertárból Saroküzlet) Peti Sándor a II. Világháború idején Az 1939-1945 között a Színészkamara vonatkozó döntéseinek megfelelően nem játszhat. Bár egy-egy fellépés vendégként még a kezdetek kezdetén megvalósulhat, ám a Színészkamara szigorít, és lassan Peti Sándor feladja teljes a színpadot. Ő maga addigra már országosan ismert színész, és ez az eltiltás igen érzékenyen érinti. Egy darabig megélhetésből könyvet árul lakásról-lakásra vándorolva. Naponta szembesül megalázottságával, ugyanakkor ösztönzően hat számára, amikor megtapasztalja, hogy mennyire kedvelik, mint színészt. Nem szívesen beszél erről az időszakról. A 1945 utáni időszakban, szinte újra kell kezdenie a pályáját. A Színészkamara közleménye 1940-ből "A Színészkamara kezdi megsokallani a nem színházjellegű szórakozóhelyek konkurenciáját. Nem elég, hogy egyre több színház csuk be, hogy helyén szórakoztató intézmény nyíljék, de ezek a színházak saját eszközeivel: jó színészek szerepeltetésével támadják. Ezért a Színészkamara lépéseket tesz abban az irányban, hogy színészek, főleg elsőrendű színészek, ezentúl se varietékben, se mulatókban ne léphessenek fel. Ha a terv megvalósul, az vesztesége lesz néhány - amúgy is jól kereső színésznek, de az egész színházi szakmának hasznára válik."- 1940. augusztus 20. Kiss Ferenc, a színészkamara elnöke. A terv megvalósult - és ennek köszönhetően megszámlálhatatlan színész került jobb esetben tiltólistára, rosszabb esetben Sopronkőhidára, vagy egyenesen haláltáborba. A veszteségeket alapvetően soha senki sem mérte föl igazán. A nevek felsorolása is méltánytalan. Mellesleg épp a kamara eljárására függesztenek fel időszakosan magánszínházakat sorra, egy-két-három hónapra, a "tűzrendészeti szabályok", be nem tartása miatt, (bár korábban ezernyi hatóság vizsgálja és engedélyezi az ügyet). Aztán, bevétel hiányában, a közben kifizetendő számlák, gázsik, műszak bére hatására tönkremegy a színház és bezár, hát Istenem, az élet néha nehéz egyeseknek - mondják ők. 1945 - 1959 Peti Sándor második aranykorszaka "Bezártak... Elmentek... Engem itt felejtettek..." még ma is, sok-sok év távolából visszacseng fülünkben a Cseresznyéskert öreg Firszének szava, ahogy Peti Sándor suttogja el a dráma utolsó pillanataiban. Peti Sándor az ízig-vérig realista alakító művész, számára 1945 hozza meg a méltó művészi feladatokat, tragikusakat és vidámakat egyaránt. 1945 augusztusában mindjárt egy színháztörténeti jelentőségű fellépés. Rátkai Mártont a Nemzeti Színház leszerződteti és kérésére, műsorra tűzi, G.B. Shaw: Szerelmi házasságát. Rátkai tündököl, ragyog, és sikerében osztozik Peti Sándor is, aki a vígjáték másik nagy alakja, bár a néhánymondatos szerep árnyéka vetül rá továbbra is, de játszhat, igazi színpadon, sőt a Nemzet első színpadán. Rátkai a darab fő pillérének nevezi Peti Sándort. Aztán szerepek sora, a remekbe sikerült Sárga liliom kávéházasa, az Örök szerelem bájos-kedves ripacs-direktora, vagy az öreg néger a Napfény nem eladóban. Ez a szerepe például alig néhány mondat "Peti Sándor mégis teljes karaktert formál" - ahogy a Film, Színház, Muzsika névtelen kritikusa kiemeli - "egy összetört kis embert, akit a számító, aljas világ - bezárt, de akiben megvan az erős az ígéret, hogy kitörjön s vívjon a maga igazáért" Aztán éhenkórász és földönfutó fölbirtokos Gogol: A revizorában, majd londoni szemetesember Shaw komédiájában, Doolittle a Pygmalionban. Aztán Tompa Sándorral tündökletes Gogol-duettet ad elő a Revizorban, mint Bobcsinszkij és Dobcsinszkij. " Hát milyen színész is vagyok?" "Volt egy gazdag, ám rendkívül fukar bankigazgató, s az minden tavasszal estélyt adott a villájában, visszaadván a meghívást mindazoknak, akik télen őt látták vendégül. Színészeket is hívott, már tudnillik, hogy lépjünk fel az estélyén. Borítékban fizetett, jóval kevesebbet, mint ami járt; a különbözetet aztán a mozisok adták meg, akik a bank érdekkörébe tartoztak. Szóval egy ilyen estélyen, föllépésem után - kis parasztjelenetet játszottunk - odajön hozzám a házigazda egy raccsoló férfi társaságában. Talán gróf volt. Gratulált. - Kéhem, gratulálok... -Köszönöm. - Ön kéhem épp olyan kitűnően adja ezeket a pahasztszehepeket, mint az a... az a... az a,.hogy is hívják? - Dózsa István? - Nem... - Bársony István? - Nem kéhem... - Mály Gerő? - Dehogy kéhem, annál jobb! - Rózsahegyi Kálmán? - Annál rhosszabb! S ezzel ott hagyott. Nem derült ki, hogy kivel hasonlított össze. Máig se tudom, milyen színész vagyok..." Peti Sándor és a kollégák Szereti és tiszteli Latinovits Zoltánt, talán férfiszínész kollégái közül őt tartja a legtöbbre. Imádja Domján Edit és Töröcsik Mari játékát, Hacser Józsát, Monori Lilit a színházából, és Tárkait a díszítőmunkást, akivel, ha csak teheti, leül és megvitatja a világ sorát, a színházi büfé egy-egy szegletében. A világirodalom legnagyobbjának tekinti Csehovot. Gyakran olvas tőle, mulattatja figuráinak tökéletes rajza, a történet, és meseszövés egy-egy érdekes fordulata. Shakespeare és Moliére mindennapi olvasmánya, betéve tudja a szerepeket, bár erről csak a hozzá közelállók tudnak igazán. Isaac Babel egyik kedvenc írója, drámájában, az Alkonyban játszott szerepe, a legkedvesebb emléke közé tartozik. Bensőséges és évtizedes barátság fűzi Nagy Lajoshoz, az íróhoz, és Tersánszky Józsi Jenő mulatságos alakjait is igen kedveli. Peti Sándor az örök pincér 1960 tavaszán aztán ismét egy pincér szerep, Boldizsár Iván: Ferde tornyában is karakterszerepben pincért alakít. És ez addigra már vajon hányadik pincér szerepe? "Pincér? Csakugyan akad már jónéhány. Színpadon is, filmen is. Amikor az "Egy pikoló világos" pincér-szerepére készültem, megérdeklődtem, kik a legjobb pincérek, és elbeszélgettem velük. Az egyik azt mondja nekem: - mindig arról álmodtam, hogy vagy idegorvos leszek, vagy pincér. A kettő voltaképpen rokonszakma. A vendéggel úgy bánunk, akár egy beteggel. Fáradtan, idegesen tér be hozzánk és jóllakottan, megnyugodva kell távoznia - ez a megállapítás olyan bölcsen hangzott, hogy a filmben is felhasználom" A vendég számít, akárcsak a színházban a néző, aki fáradtan és gondoktól gyötörten érkezik, és mindent feledve távozik. Peti inkább "csapatjátékos", nem szólószínész, bár arra is kitűnő. Ő alárendeli a színpadi összjátéknak saját egyéniségét, játékát. Az előadás, a néző számít, hogy ő szellemi táplálékkal jólakottan, és derűsen távozzék, és nem a személyes megnyilvánulás maga. Ritka színészi képesség ez, és csak kevesen vannak, akik saját színészi ambícióikat háttérbe tudják helyezni, megelégszenek adott esetben egy pincér szereppel, elfogadják, hogy egy sokszereplős előadás egyik tagjának jó lenni, és nem is törekszenek senki fölébe se kerekedni, még a színfalak mögött sem. Peti Sándor az epizodista "...vajon bánt-e engem, hogy kis szerepeket játszom? Ha állandóan csak ezeket kellene: bántana. Egyébként a színműben az epizódszereplő - ha jól írják meg szerepét - előreviszi, sőt élénken bonyolítja olykor a cselekményt. A jó epizódszerepnek is megvan a maga fontos rendeltetése..." Aztán, az hogy folyamatosan mégis jórészt epizódszerepekben foglalkoztatják, azt végtelen belenyugvással konstatálja: "...a színész sohasem választ sem darabot, sem szerepeket. A színésznek csak ahhoz van joga, hogy álmodjon erről, vagy arról a figuráról. Egyébként a színész a perc embere: mindig az a szerep izgatja, amelyet éppen játszik. Ezen a pályán a múltból nem lehet megélni, csak a jelenből. Az új szerep egy kicsit mindig agyonüti a régit..." Peti Sándor Svejk "Amikor a Svejket, a regényt, sok évvel ezelőtt, még a Pozsonyi kiadásban (cseh nyelven!) először olvastam, akkor a mulatságos volta kapott meg leginkább. Aztán a háború után ismét elolvastam, akkor a társadalmi szatirikus háttere volt nagyobb hatással rám." Élete egyik legkiemelkedőbb alakítását később a televízió is felveszi. "... az utolsó pillanatban kaptam ezt a szerepet: én hatvankét éves vagyok, Svejk harminckettő. Már-már kiöregszem belőle. A színész kénytelen kiegyezni az élettel, a lehetőségével, s önmagával" - mondja szerepéről. "Milyen bumfordi ravaszság, mennyi öngúny, milyen mohó vágyakozás, fellázadó szemtelenség, hatalmat kinevettető alázatosság volt Peti Sándor Svejkje. Játszhatja ezentúl Svejket bárki, aki Peti Sándorral látta, annak az igazi Svejk örökre ő marad." - írja Barabás Tibor Színészt alakít a Brecht darabban 1962 - Jókai Színház. Brecht: Állítsátok meg Arturo Uit. Az abszolút főszerep Szabó Gyuláé. Ő alakítja a chicagoi karfioltröszt urát. A bandavezér és a hitleri-sztálini monokultúra kérlelhetetlen urai közti hasonlóságra Kazimir rendezése szerint nem nehéz ráébredni, hisz Szabó gyakran hitleri attributumokkal jelenik meg. Fontos és tipizáló erejű szerep jut Peti Sándorra, aki színészt alakít ebben a szatírában. "Mulatságosan is tragikumot sejtető" szerepében - emeli ki Lenkei Lajos a korabeli kritikájában. Peti Sándor, a csapatjátékos ismét csak annyit játszik, amennyi ebből rá jut, de azt a szerepén jóval túlnőve teszi, hogy kollégái Dayka Margit, Ajtay Andor, Bánhidy László, Rozsos István, is kellő játéktérhez jutva, együttes erővel alkossák a katarzist a nézőkben, eleven bizonyítékát adva ismét annak, hogy nincs kis szerep. Peti Sándor az ember Tőle senki sem hallhatta, hogy "Jó voltam, sikerem volt..." Ha valaki megkérdezte az előadás után milyen volt? - "Lement a darab, tapsoltak!" dr. Ligeti Magda, a felesége, évtizedes viszonyuk legendássá lett az idők során. Az előadások után rendszerint a színészbejárónál megvárja férjét. Sokáig mentek szótlanul, míg végre Peti megszólalt: "Most mondja meg, milyen voltam?" Ilyenkor a nej hűségesen felsorolt mindent, a vélt hibákat, és a kifogásokat sem hallgatva el. "Szóval rossz voltam?" "Nem, ellenkezőleg - felelte Ligeti Magda - nagyon jó volt. De néhány hibát is láttam. Ha én hallgatok, ki mondja meg magának a hibákat. Az emberek csak udvariaskodnak, gratulálnak, nem mélyednek el a játék elemzésében" Minden premier utáni éjszakát ébren tölt. Fel-alá jár a szobában, majd egyszerre kitört belőle rendszerint: "Abba kell hagynom a mesterséget, mert tehetségtelen vagyok!" Ezt mondja majd minden siker, minden vastaps ellenére. Rövid időn keresztül, 1951-1953 között, tanít a Film- és Színművészeti Főiskolán. Peti Sándor az Aranyfácán Barabás Tibor visszaemlékezése: "...amikor búcsú-felléptére gondolt, arra kért, hogy írjak számára szerepet, darabot, de olyat, amelyben a kisember naggyá válik. Neki írtam, az ő számára "Aranyfácán" című drámámat. Ő érte növesztettem hőssé a pincéremet, akinek lányát kihasználják, megalázzák, fiát börtönbe zárják, őt magát száz-pengő elsikkasztásáért kirúgják, s aki a szenvedéseinek mélységéből így kiált a kiürült vendéglő felé: "Uramisten! Mit adnék én most egy rossz, egy nagyon rossz memóriáért!" Nem játszották el a színházban a darabot, s ő sem játszhatta el a szerepet. De most, hogy elment, hogy nem hallom többé mély hangját, szívének tragikomikus históriáit, sem a Pátzay Pál asztalánál, sem a Fészekben, magamnak is elismétlem, hisz annyian elmentek már, akiket szerettem: "Mit adnék én most egy rossz, egy nagyon rossz memóriáért!"... Élnie kell bennünk Peti Sándornak is, aki mester módjára megmutatta, hogyan kell naggyá tenni a kisembert és felemelni az elesetteket". Kitüntetései: Érdemes Művész - 1958.
