Lukács László kormánya - ritka kivételként Magyarországon - belebukott az őt ért korrupciós vádakba. Később bíróság mondta ki: a "lukácskodás" gyalázkodó kifejezés. Lukács László 1912 áprilisától 1913 júniusáig volt Magyarország miniszterelnöke, egyben belügyminisztere és a király személye körüli miniszter. Désy Zoltán függetlenségi képviselő 1912 szeptemberében vádolta meg a kormánypártot és annak fejét, akit egyenesen Európa legnagyobb panamistájának nevezett. A miniszterelnök azonnal rágalmazási pert indított, de a pisztoly fordítva sült el. Bebizonyosodott, Lukács még az előző kabinet pénzügyminisztereként jelentős összeget fogadott el a pártja 1910-es választási kampányára a Magyar Banktól. Cserébe a pénzintézet az állami szerződések meghosszabbítását kapta. Désyt felmentették, Lukács László lemondott, az eset pedig mély nyomot hagyott a korabeli közéletben. Olyannyira, hogy egy újabb, 1915-ben lezáruló rágalmazási per tárgya is ez volt. Itt az egyik fél csalással, szó szerint „lukácskodással" vádolta meg a másikat. Az ítélet szerint a "lukácskodás" nem más, mint gyalázkodó kifejezés - derül ki a Politikatörténeti Intézet korabeli sajtóhíreket feldolgozó weboldaláról. [SIZE=x-small]Lukács László (Wikipedia)[/SIZE]Tóth Árpádot is megihlette Lukács miniszterelnök csúfos bukása: Visszhang az előszobában - ide kattintva a második. A hős magyar úr Érdekesen alakult Désy Zoltán élete is, akiből világháborús hős vált. A volt képviselő és államtitkár önként vonult hadba 1914-ben, 52 évesen. A következő évben orosz fogságba esett. A Pesti Hírlap 1915. áprilisában folyamatosan szolgáltatta az információmorzsákat a tartalékos főhadnagyról, így vált ismertté, példaképpé a háborús propaganda által. Kiderült, hogy 1915. március 24-re virradó éjjel Désy személyesen vezette támadásra századát, mielőtt sebesülten elfogták. Megszólaltak a szemtanúk, akiknek feltűnt „az idősebb férfiú, amint ott sétálgatott az ellenség golyózáporában és pokoli nyugalommal cigarettázott". hamarosan ki is derült, ki ez a „hős magyar úr", tiszttársai megkérdezték tőle, miért vonult be. Désy válasza: „nagy munka vár rá a parlamentben és nem szólhatna hozzá az ország dolgaihoz, ha személyes tapasztalataival nem erősíthetné meg a mondanivalóit" - idézi a lap tudósítását az elsővh.hu. [SIZE=x-small]Désy Zoltán (Wikipedia)[/SIZE] Törvény a magyar haza védelme És miért kevertük bele a propagandát? Mert Désyről csupán annyit lehetett tudni, hogy sebesülten hadifogságba került. A lap viszont hősiességét – és legfőképpen életkorát – hozta például, amikor a hadkötelezettséget lefelé a 18., felfelé pedig az 50. életévig terjesztették ki. A Pesti Hírlap újságírója szerint „a törvényhozás tehát, mint mindenkor, megint csak utána sántikál az életnek", az önkéntesek ugyanis kortól függetlenül is „törvénynek érzik a magyar haza védelmét." Désy Zoltán hősi halált halt, sírját 1915. június 17-én találták meg a Dnyeszter mellett, de a hamvak csak 1924 májusában érkeztek meg Budapestre, ahol a Parlamentből kísérték utolsó útjára a Kerepesi temetőbe.
