Radnóti Miklós (1909-1944) [TD="bgcolor: #FFF5CF"] Radnóti Miklós (1909-1944) „Radnóti Miklós oly átlátszóan tiszta volt, hogy az ilyet nem szoktuk nagynak tekinteni életében; persze épp ez az átlátszóság az igazi nagyság.” (Weöres Sándor)Radnóti Miklós 1909. május 5-én született Budapesten. Születése édesanyjának, Grosz Ilonának és ikertestvérének életébe került. 1921-ben édesapja, Glatter Jakab is elhunyt. Ezután nagybátyja, Grosz Dezső neveltette. Budapesten tett kereskedelmi iskolai, majd gimnáziumi érettségit. 1927-28-ban a csehországi Reichenberg (Liberec) textilipari főiskoláján tanult. Ezután barátaival együtt indította az 1928 című folyóiratot. 1929-től kezdve már csak Radnóti néven publikált (megváltoztatva vezetéknevét). Első verseit a Jóság című antológiában és többek között a Kortárs, a Nyugat, a Népszava, a Szocializmus, a Munkás Kórus, a Munka és a Valóság című folyóiratokban publikálta. 1930 tavaszán Budapesten jelent meg első kötete, a Pogány köszöntő, a Kortárs kiadásában. A szegedi egyetemen1930 őszén beiratkozott a szegedi Ferenc József Tudományegyetem bölcsészeti karára, magyar-francia szakra. Tanárai közül Zolnai Béla francia filológiát tanított, előadásai hívták fel Radnóti figyelmét az új francia lírára. Emellett különösen szerette országos hírű költő és tudós tanárát, Sík Sándort, aki újkori magyar irodalmat oktatott. Második verseskötetének az Újmódi pásztorok éneke (1931) verseinek több mint a fele Szegeden keletkezett. A kötetet azonban elkobozták, Radnótit pedig izgatás és vallásgyalázás címén nyolcnapi fogházra ítélték, ezt Sík Sándor közbelépésére felfüggesztették. Szegeden 1930 őszén nyomban kapcsolódik az akkoriban kibontakozó értelmiségi mozgalomhoz, aSzegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának tizenöt tagja közé lép. Közülük a legismertebbek:Baróti Dezső irodalomtörténész, Berczeli Anzelm Károly költő és drámaíró, Buday Györgygrafikusművész, Erdei Ferenc szociológus, Gáspár Zoltán publicista és kritikus, Hont Ferencszínházi rendező és teoretikus, Ortutay Gyula néprajztudós, Radnóti Miklós, Tolnai Gáborirodalomtörténész. Radnóti lelkesen vett részt a fiatalok tevékenységében, ő is járta a falvakat, ismerkedett az alföldi parasztság gondjaival. A mozgalom révén került szorosabb kapcsolatba a szocializmus eszméivel és a hazai munkásmozgalommal. A Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiuma kiadásában jelent meg Radnóti két verseskötete: aLábadozó szél (1933) - amelynek egyik leghosszabb költeménye, az Ének a négerről, aki a városba ment önálló kötetként is napvilágot látott (1934) - és az Újhold (1935). 1931 július-augusztusában Radnóti Párizsban tartózkodott. (Később még két alkalommal járt ott.) 1934-ben bölcsészdoktorrá avatták, doktori értekezésének címeKaffka Margit művészi fejlődése. Ezután készítette el francia szakdolgozatát, melynek tárgya a gyarmati egzotizmus a háború utáni francia irodalomban. Így szerezte meg 1935-ben a tanári oklevelet. 1935. augusztus 11-én házasságot kötött a szerelmes verseit már kora ifjúságától ihlető Gyarmati Fannival. Radnóti őt Fifinek becézte. Szerelmes verseit a Virágének című kötet tartalmazza. 1936-tól Budapesten élt, hiába volt tanári oklevele, katedrához mégsem jutott. Magánórák adásából, szerény tiszteletdíjakból tartotta fenn magát. Ebben az évben tette közzé a Nyugat a Járkálj csak, halálraítélt! című verseskötetét. 1937-ben Baumgarten-jutalmat kapott. 1938-ban újabb kötete jelent meg Meredek út címmel. 1940-ben adta ki Ikrek hava című prózai írását gyermekkoráról. Ezzel egy időben a Válogatott verseket, 1942-ben Naptár című rövid ciklusát jelentette meg. Zsidó származása miatt 1940. szeptember 5. és december 18. között munkaszolgálatos volt Szamosveresmarton. 1942. július 1-jétől Margittán, Királyhágón, Élesden, majd a hatvani cukorgyárban, végül a fővárosban szolgált. A háborús cenzúra nem egy versének közlését törölte, így leginkább csak műfordításaival fordulhatott olvasóihoz. A fordítások javát az Orpheus nyomában (1943) című kötetben gyűjtötte össze. 1944. május 20-án ismét munkaszolgálatos lett. A német Todt-szolgálatnak a szerbiai Bor közelében felállított táborába, Lager Heidenauba hurcolták; rézbányában és útépítésen dolgozott. 1944. szeptember 17-én innen indították el utolsó útjára. Erőltetett menetben nyugat felé hajtották a beteg, kimerült, elkínzott munkaszolgálatosokat. Radnótit a Győr megyei Abda község határában21 társával együtt 1944. november 9-én agyonlőtték. Utolsó versei („bori notesz”) viharkabátjának zsebében a tömegsírba kerültek. A még maga összeállította, de utolsó verseivel bővített kötete Tajtékos ég címmel jelent meg a Révai kiadásában, 1946-ban. Az 1934 júliusától 1943 március közepéig vezetett Naplója nemcsak beszédes történelmi dokumentum, hanem teljes értékű irodalmi alkotás is. „...a jövendő évszázadokon keresztül az a poéta világít, aki, míg él, olyan evidensnek és jelentéktelennek látszik, mint a gyertyaláng: míg mellette állunk, szinte tudomásul se vesszük, öntudatlanul foglalatoskodunk és látunk az ő fényénél - csak később döbbenünk rá, hogy egy torony ablakából ragyog, messzire, síkságon át, hegyekig!” (Weöres Sándor) [/TD]
Radnóti Miklós: Levél a hitveshez A mélyben néma, hallgató világok, üvölt a csönd fülemben s felkiáltok, de nem felelhet senki rá a távol, a háborúba ájult Szerbiából s te messze vagy. Hangod befonja álmom, s szívemben nappal újra megtalálom, hát hallgatok, míg zsong körém felállván sok hűvös érintésű büszke páfrány. Mikor láthatlak újra, nem tudom már, ki biztos voltál, súlyos, mint a zsoltár, s szép mint a fény és oly szép mint az árnyék, s kihez vakon, némán is eltalálnék, most bujdokolsz a tájban és szememre belülről lebbensz, így vetít az elme; valóság voltál, álom lettél újra, kamaszkorom kútjába visszahullva féltékenyen vallatlak, hogy szeretsz-e? s hogy ifjúságom csúcsán, majdan, egyszer, a hitvesem leszel, - remélem újra s az éber lét útjára visszahullva tudom, hogy az vagy. Hitvesem s barátom, - csak messze vagy! Túl három vad határon. S már őszül is. Az ősz is itt felejt még? A csókjainkról élesebb az emlék; csodákban hittem s napjuk elfeledtem, bombázórajok húznak el felettem; szemed kékjét csodáltam épp az égen, de elborult s a bombák fönt a gépben zuhanni vágytak. Ellenükre élek, - s fogoly vagyok. Mindent, amit remélek fölmértem s mégis eltalálok hozzád; megjártam érted én a lélek hosszát, s országok útjait; bíbor parázson, ha kell, zuhanó lángok közt varázslom majd át magam, de mégis visszatérek; ha kell, szívós leszek, mint fán a kéreg, s a folytonos veszélyben, bajban élő vad férfiak fegyvert s hatalmat érő nyugalma nyugtat s mint egy hűvös hullám: a 2 x 2 józansága hull rám.
