A fórumokon, így itt a PC Guru Online-on is sok kritika éri a kiadókat, amiért manapság egyre csak követik egymást a remasterelet újrakiadások. Skyrim, BioShock, Assassin’s Creed 2-trilógia, Batman: Arkham…-sorozat, legutóbb pedig a Bulletstorm került fel a listára. És ezek most csak azok a címek, amelyek így, utánanézés nélkül kapásból eszembe jutottak idénről. Miért öntik kifelé a kiadók a remastereket? Ennyire nincs ötlet? És miért csak pár éves játékokat remasterelnek? Na meg miért szúrják ki a szemünket néhány effekttel, nagyobb sebességgel, valamint magasabb felbontással? Lássuk, találunk-e ezekre választ. Remaster, eszik vagy isszák? Először is érdemes tisztázni a remaster fogalmát, mert úgy érzem, sokan nagyon félreértik a szó jelentését. Főleg akkor, amikor azt kérdezik, hogy miért csak nagyobb felbontással szúrják ki a szemünket. Nos, azért, mert a remaster ez. Újrakeverés, ha úgy tetszik. A régi alkotás hozzáigazítása a kor igényeihez és áthelyezése a modern adathordozókra. Filmeknél a remaster annyit tesz, hogy digitálisan megtisztítják a filmtekercseket, digitális adathordozóra (DVD vagy Blu-ray) helyezik a filmet, és ennek megfelelően megnövelik a felbontást. Esetleg hozzákevernek még színeket, hogy szebb legyen, meg itt-ott javítgatnak digitálisan. A videojátékoknál ugyanerről van szó. A remaster nem azt jelenti, hogy újraalkotják az egész játékot. Az már a remake. A remastered változatok valóban csak annyit jelentenek, hogy átkerülnek egy másik, korszerűbb platformra, és annak megfelelően megnövelik a felbontást és a sebességet. Esetleg, mert videojátékoknál ezt is meg lehet tenni, hozzácsapnak még pár vizuális trükköt, amit képes kezelni a motor, illetve itt is történhet hibajavítás. Szóval a kérdésre, vagyis hogy miért szúrják ki a szemünket néhány effekttel, nagyobb sebességgel, valamint magasabb felbontással, a válasz ez: azért, mert a remaster ennyi. Ha újratervezik a grafikai elemeket, az már extra, a kiadó részéről támasztott nagyobb igényesség. Erre ugye jó példa a Halo: Combat Evolved Anniversary, ahol nem csak megnövelték a felbontást, hanem redesign érte a grafikát. Viszont a Halo felújítása inkább részleges remake, ahogy például a Call of Duty: Modern Warfare Remastered is inkább remake, mint remaster. Sőt, technikailag az remake, hiszen az egész játékot újraalkotta a Raven. Miért van ilyen sok? Erre a kérdésre a fentiekből már ki lehet következtetni a választ: platformváltás történt. Xbox 360-ról átváltottunk Xbox One-ra, PlayStation 3-ról PlayStation 4-re. Emellett az utóbbi tíz évben elterjedtek a HD tévék, a HD monitorok, és egyre terjednek a 4K-s televíziók. A számítógépek is nagyobb teljesítménnyel bírnak, új operációs rendszerek jelentek meg, szóval az elmúlt bő tíz évben azért elég nagy változások álltak be. Értelemszerűen a kiadók és fejlesztők szeretnék, ha a régebbi játékaikkal is játszanának még a játékosok. Ehhez viszont bele kell nyúlniuk, már csak azért is, mert egy olyan játék, amiben a maximális felbontás 1024x768 vagy 1280x1024, elég gázul festene egy HD televízión vagy monitoron, hát még egy 4K-son. Ráadásul a sebességet is illik hozzáigazítani az új platformokhoz. És ha már belepiszkálnak, szedjék ki a bugokat, amire anno nem jutott idő. S akkor még igazítsák hozzá az operációs rendszerhez, mondjuk a Windows XP-n megjelenő játékot a Windows 10-hez, ami szintén szükséges, ha PC-n megjelenik az az újrakevert változat. Szóval azért van ilyen sok remaster, mert nem olyan régen elég nagy változás állt be a piacon. Igen, ez a konzolok frontján történt, viszont a PC esetében is van egy váltás: újra játékplatformként gondolnak rá a kiadók. Míg a PS3 és az Xbox 360 idejében a piac igen nagymértékben a konzolok irányába tolódott („haldoklik a PC piac”, emlékeztek?), addig most kedvenc asztali számítógépünk nincs mellőzve, éppen ellenkezőleg, ott van a két konzolász mellett. Ezért kapunk mi is remastereket, mert ugyanúgy számítunk, mint a két konzol, csak ugye, nekünk kevésbé van ezekre szükségünk. Ezt viszont később fejtem ki. Miért csak az újabb játékok? Erre sem nehéz választ adni: nem fognak tömegek megvenni egy húszéves programot még 4K-ban sem. A nosztalgia az öregeknek való. Lehet, hogy te vagy én imádtuk a Mechwarriort 1993-ban, de az a nagy büdös helyzet, hogy a számítástechnikában mi már vén f*sznak számítunk, és a piac mai célközönsége akkoriban vagy csak egy kényes gondolat volt apuci és anyuci fejében, vagy még az sem. Vegyük példának az 1997-es Turok: Dinosaur Huntert, amit tavaly adtak ki remasterelt formában. Természetesen az első trailer érkezésekor ez is megkapta a „kiszúrják a szemünket a magasabb felbontással” kritikát. Hát igen, kedves olvasó, a remaster effektíve csak ennyiről szól, minden más kedvesség. De te mit vártál? Hogy egy húsz éves játék majd Uncharted 4-et alázó grafikával jelenik meg? Megtehetné, de ahhoz már motort kell cserélni, újra kell tervezni a grafikai elemeket… Rövidre fogva: újra el kéne készíteni a játékot, vagyis már nem remaster lenne, hanem remake. De elkalandoztam. Amit ki akarok ebből hozni: megjelent újra ez a kis híján húszéves program. Sajnos számszerű adatok nem állnak rendelkezésemre, de átfutva a steames értékeléseket azt azért le lehet szűrni, hogy a remasterelt Turok vásárlóköre nem a fiatalok közül került ki. Szinte minden második vélemény a nosztalgiát emeli ki. Persze nyilván egy olyan kis stúdiónak, mint a Night Dive az a néhányezer vásárló megéri, pláne, hogy ők tényleg ősöreg játékokat remasterelnek és teljes egészében a retróból élnek. Egy nagy kiadó viszont már nem feltétlen gondolkodik így. Miért költsön egy húszéves játékra, amiből eladhat mondjuk 5000-et, amikor ugyanannyi befektetéssel költhet egy ötéves játékra, és abból eladhat 50 000-et? És el tud passzolni annyit, mert platformváltás történt. Mert a húszéves éves P. Öcsi megvette a PS4-et, és a kedvenc játékát, az ötéves Bug Hole 9-et szeretné az új konzolon játszani, úgyhogy megveszi arra a Bug Hole 9 Remasteredet. Sőt, a harminc éves B. Ödön is megveszi, ha PS3-on tetszett neki az eredeti, és a tizenöt éves V. Cézár is, akinek teljesen új lesz a program, de lecsap rá, mert még nem üvölt a látványról, hogy öregebb a játék, mint az anyja. Szóval a kiadó azzal a Bug Hole 9 Remastereddel megnyerte P. Öcsit, B. Ödönt és V. Cézárt, míg mondjuk a húszéves Old Game 2000 Remasterelt Special Final Editiont csak B. Ödön venné meg, mert P. Öcsit és V. Cézárt nem érdekli egy olyan játék, ami akkor volt menő, amikor ők még nem is éltek. Emellett az ifjabb játékokat technikai szempontból is könnyebb remasterelni, hiszen közelebb állnak a ma használt technológiákhoz. Mindemellett játékmenet szempontjából szintén frissebbek. Példának okáért, amikor kipróbáltam a Modern Warfare Remasteredet, már éreztem, hogy azért az a lassan tíz év megkoptatta ebből a szempontból a játékot (na meg azt, hogy a CoD ebből a játékmenet terén azóta sem változott, az Infinite Warfare akár a Modern Warfare közvetlen folytatása is lehetne). Mindezek mellett – akárki akármit mond – a külcsín sem mindegy. Egy ötéves játék mindenképpen sokkal szebb, mint egy tíz- vagy húszéves, és szívesebben nézzük a HD vagy 4K-s tévén a szebbet. Hiszen feltehetően ezért vettük. Oké, olyanra is akad példa, aki HD tévén az új NES minin Mariózik, de azért az ilyen retro gurukból nincs sok, pláne nem a fiatalok között. Úgyhogy ezek miatt esik a kiadók és fejlesztők tekintete az 5-10 éves játékokra, amikor elkapja őket a remasterelési vágy. Az újabbakat több embernek adhatják el, játékmenetileg frissebbek, grafikailag szebbek, és technikai oldalról szintén egyszerűbb a feljavítás elvégzése. Ennyire nincs ötlet? Szerintem az egyik legostobább kérdés, amit fel lehet tenni a remasterekkel kapcsolatban, hiszen ha valaki csak egy kicsit szétnéz a piacon, láthatja, hogy egy remasterre nagyon sok új játék jut. Ez csak annak a bizonyítéka, hogy a kiadóknak jó üzleti érzékük van, és be tudnak dobni olyat a piacra, ami kevés anyagi ráfordítással nem csupán megtérül, de hasznot is hozhat. A videojátékokat amúgy sem az ötlettelenség jellemzi, hanem az egyre kisebb mértékű kockázatvállalás. Ötlet van sok-sok, nézz csak szét az indie-k háza táján. A gond az, hogy a piacot a nagyok uralják, akik több százmillió dollárt invesztálnak bele egy-egy programba, és nem merik ezt a pénzt új dolgokkal kockáztatni. Illetve, pontosabb úgy fogalmazni, hogy nem merik sok új dologgal kockáztatni, mert azért még az AAA-kategóriába is be-becsúszik egy-egy új. Szökő évente egyszer… A Sötét Oldal Persze távol álljon tőlem, hogy védjem a remastereket, annak ellenére, hogy bajom sincs velük. Amíg nem köteleznek rá, hogy megvegyem, addig felőlem akár száz is kijöhet belőlük évente. Igaz, még én is morgok, amikor néhány kiadó hozzászoktat a jóhoz, aztán egy másik kiadó meg nem úgy tesz egy olyan remasterrel, amire azért fáj a fogam, de ez van, én is a fogyasztói társadalom része vagyok. Viszont nem lenne teljes ez a sok hadova, ha nem térnék ki arra, hogy szerintem mi az igazi probléma a remasterekkel. Nem meglepő: az ár érték néha rettenetesen pofátlanul belőtt aránya. Ha már a Turokkal példáztam, maradjunk annál. Ez a játék jelenleg 19,99 euró a Steamen, ami magyar valutában 6200 forint. Benézve a webshopunkba azt találom, hogy ennek az árnak majdnem a feléért megvehetem a Witcher 3-at (ez volt a reklám helye). Ragozzam? No, jó, ragozom. A Witcher 3 egyéves játék 100+ óra alatt sem tudtam az alapjátékot kipörgetni. A Turok – reamster ide vagy oda – egy tizenkilenc éves játék, és érzésem szerint, ha nekiveselkednék, nem kéne 10 óra ahhoz, hogy kivigyem. A poén az, hogy a Witcher 3 még a Steamen is csak 3000 forinttal drágább, mint a Turok remasterelt változata. És a slusszpoén: a Turok és a BioShock 2 Remastered egy árban van. Hiába a képfelújítás, az sem számít, hogy 2015-ben lett újra kiadva, a Turok akkor is egy tizenkilenc éves, azaz elavult játék marad. Grafikailag, játékmenetileg, minden téren. Akkor ne várják el tőlem, hogy majdnem annyit fizessek érte, mint egy egyéves játékért, vagy annyit, amennyit egy hatéves játék felújított változatáért. Tapasztalataim szerint sajnos ez az egyik legáltalánosabb és legsúlyosabb probléma a remasterekkel. A kiadók nem veszik figyelembe, hogy némi grafikai tuningtól a játékuk nem lesz új. Az effektek, a játékmenet, meg a többi elem attól még elavult marad, a kor ugyanúgy meglátszik rajta. Szóval a kiadóknak ennek megfelelően kéne a remasterelt játékaik árát belőni. Egy közel húszéves programot ne áruljanak 20 euróért, csak mert feltornászták a felbontását. És ha egy ötéves játékot remasterel valaki új platformra, akkor annak a szerencsétlennek, aki már egyszer megvette azt a játékot, adja oda ingyen, vagy legalább kedvezménnyel. Ez persze üzletileg nem jó, hiszen így elvesztik P. Öcsit és B. Ödönt, csak V. Cézár marad meg. Viszont egy kedves gesztus, egy jelzés, hogy „te figyelj, én nem lenyúlni akarlak, épp ellenkezőleg, megköszönöm, hogy egyszer már költöttél rám”. Ezután lelkesebben veszem meg a következő játékukat is, nem pedig fintorgok, mint mostanában, amikor meglátom azt a szót, hogy Gearbox. A másik probléma a bughalom. Oké, nyilván nem egyszerű egy PS3-as játékot átpakolni az alapvetően más architektúrájú PS4-re, de amikor PC-n több sebből vérzik a remaster, mint a PC-re szintén megjelent eredeti, ott azért már gáz van. Ez az igénytelenség, a kapkodás és a nemtörődömség példája, ami után pláne pofátlanság 20 eurót elkérni. Végül, amit még fel tudok róni a remastereknek, az a fölöslegesség PC-n. Nem titkolt tény: a PC erősebb a konzoloknál. Erősebb volt a kiöregedő régieknél, erősebbek a már eleve elavultan megjelent jelenlegieknél, és erősebb a jelenlegiek erősebb változatainál. És modolhatóbb is. Ott a Skyrim, amit átkozottul felesleges volt kiadni PC-re, mert a modokkal sokkal szebb lehet az alapjáték, mint a remastered. Konzolokon igen, ott van értelme. Persze, a Bethesda legalább ingyen odaadta azoknak, akinek már megvolt az eredeti tokkal-vonóval, szóval ezen a ponton a fölöslegesség legalább némelyest kompenzálva lett. A BioShock: Infinite meg egy másik példája annak, hogyan lehet okos kiadói döntést hozni: odaadták ingyen az első két részt azoknak, akiknek már megvolt az eredeti, a harmadikat meg ki sem hozták PC-re remasterelt változatban, hiszen a 2K felfogta, hogy felesleges, és úgy sem veszi meg annyi ember, hogy megérje a belefeccölt munkát. PC-n a remaster igazán nem tud érvényesülni, mert a játékok első megjelenésükkor olyan szépek, mint konzolon a remasterelt változat. Ékes példája lesz ennek a Bulletstorm Full Clip Edition. Nyilván lesznek apró változások, de mind elhanyagolható marad számítógépen. Az egyetlen, amiért megérné megvenni – ha már nem adják oda ingyen –, a Games for Windows Live hiánya (legalábbis számomra ennyi, Duke Nukem nem izgat). Viszont az meg nem éri meg nekem egy teljes játék árát. Bocs, azt egyszer már megfizettem. Ja, hogy közben a kiadó tett arról, hogy csak némi machináció árán tudok játszani az eredeti programmal? Kérem, az ő hülyeségüket ne nekem kelljen megfizetni. És nem is fogom! Tömören összefoglalva, mi lehet a baj a remake-ekkel: túlárazottak korukhoz képest, bugosak, eleve fölöslegesek. Ha mindhárom egy kiadásban jelentkezik, na, akkor jogos a puffogás. És sajnos nem egy remastered változatnál ez a helyzet… Remasterend Véleményem szerint tehát a remaster nem a sátán műve, nem az ötlettelenség példája, és nem rossz dolog. Van létjogosultsága, pláne mostanában, amikor a piacon több nagy változás is történt. Ha helyén kezeljük mi (vagyis nem keverjük össze a remake-kel) és a kiadók (belátják, hogy a nagyobb felbontástól a tíz éves játék nem fiatalodik meg; nem adják ki olyan platformra, amin felesleges vagy legalább azon ingyen adják; nem árazzák túl), akkor nincs velük gond. Persze, ez csak egy ideális világban lehetséges, a miénk meg nem az. A miénkben mindig lesz valaki, aki egy tízéves játéktól remaster címén remake-et vár, és lesznek kiadók, akik úgy érzik, hogy csak azért, mert újra kiadták nagyobb felbontással a húszéves játékot, már árulhatják egy mai teljes játék árán, vagy megpróbálnak újra eladni egy programot, miközben adott platformon elhanyagolható a javulás. Ja, és nem, nem hülye, aki megveszi. Let's block ads! (Why?) Forrás...
