Nagy pályák, izgalmas tűzharcok és Ganxsta Zolee hangja. A Techland 2003-as sci-fi lövöldéjében benne van minden, ami egy jó FPS-hez kell. A lengyel illetőségű Techlandnak többek között olyan címeket köszönhetünk, mint a Call of Juarez sorozat, a Nail’d, a Dead Island vagy épp a Dying Light. Nem volt ez azonban mindig így: a cég 1991-ben még szigorúan kiadóként alakult meg, és egészen az ezredfordulóig kellett várni az első játékuk, a Crime Cities megjelenésére. Innentől kezdve viszont nem volt megállás, a Techland napjainkban már egy kétszáz főnél is többet foglalkoztató vállalat. Bár a cég mára nem egy ütős programot letett az asztalra, elég csak a 2015-ös Dying Lightra gondolnunk, az első nagyot szóló játékuk már 2003-ban megjelent, Chrome címmel. Ez a sci-fi FPS nagy, szabadon bejárható pályákkal, tetszetős grafikával és többféle végkimenetelű történettel lopta be magát a játékosok és a kritikusok szívébe egyaránt. Külön érdekesség, hogy a játék nálunk magyar szinkronnal jelent meg, a főszereplő hangját pedig nem más adja, mint Ganxsta Zolee. Rossz vér A Chrome története szerint a 22. században járunk, mikor az emberiség már kirajzott a Földről, és sikerrel kolonizálta az ismeretlent. A díszletek változtak, a világ azonban ugyanolyan kemény hely maradt. Cégek marakodnak egymással a profiton, az egyszeri telepesek életét banditák és kalózok keserítik meg, a Protektorátus békefenntartói pedig akkor nem jönnek, mikor a legnagyobb szükség lenne rájuk. Ráadásul, hogy a helyzet tovább bonyolódjon, megjelenik az univerzum egyik legértékesebb anyaga, a Chrome, amiért a vállalatok gondolkodás nélkül készek átvágni riválisaik vagy bárki más torkát. Ebben a komor jövőben próbál boldogulni a játék főhőse, Bolt Logan, a különleges alakulatosból lett szabadúszó zsoldos, és bajtársa, Ron „Pointer” Hertz. Kezdetben még minden jól alakul, azonban egy rutinküldetés során Pointer csőbe húzza Logant, és elárulja, hogy így bizonyítsa be, kettőjük közül ő a jobb. Logant azonban keményebb fából faragták, mintsem hogy belehaljon egy ilyen csapdába, és végül sikeresen megszökik egy szintén szabadúszó hacker, Carrie, segítségével. A történet ezen a ponton egy évet ugrik előre az időben, mikor már Carrie és Logan összeszokott párost alkotnak, és épp megérkeznek a Valkyria rendszerbe. Látszólag csak a szokásos megbízások várnak rájuk, azonban hamar rá kell jönniük, hogy egy hatalmas méretű összeesküvésbe keveredtek. Azt hiszem, az már ennyiből is látszik, hogy a Chrome története nem valami csavaros vagy összetett alkotás. A játékos figyelmét viszont így is fenn tudja tartani, ráadásul a készítők az utolsó pályára még egy viszonylag komoly döntést is betettek, így egyből három lehetséges befejezés közül választhatunk. Ki kell még emelni a karaktereket is, akik elég ötletesen lettek megírva. Carrie és Logan folyamatosan ugratják egymást, még küldetés közben is, ráadásul főhősünk kapott néhány klasszikus egysorost is, amik Ganxsta Zolee tolmácsolásában kifejezetten ütősen hangzanak. Semmi személyes (Itt minden üzlet) Bár a történet is korrekt, a Chrome-ot mégsem ez viszi el a hátán, hanem a meglehetősen hosszú és ötletesen felépített küldetések. A változatosságra nem lehet panasz: fogunk majd ellopott szállítmányokat visszaszerezni, túszokat megmenteni vagy épp veszélyes bűnözőkre vadászni, sőt, az egyik pályán még űrkompot is lophatunk. Mindegyik küldetés egy viszonylag nagy térségben játszódik, ráadásul a készítők mindegyikbe elrejtettek egy kisebb csavart, hogy megnehezítsék a dolgunkat. A helyszínek a küldetésekhez hasonlóan igen változatosak lettek. Trópusi szigeteken, füves pusztán, kietlen sivatagban és hóval borított hegycsúcsok között egyaránt meg fogunk fordulni. A játék alatt a Techland saját fejlesztésű motorja, a Chrome Engine dolgozik, az elénk táruló látvány pedig 2003-ban kifejezetten szépnek számított. Egyedül talán az épületek belseje az, ami monotonra és szürkére sikerült. A külső helyszínek szépen meg lettek csinálva, épületekből viszont minden pályán ugyanazokat a sablonmegoldásokat kapjuk, ami azért kicsit kiábrándító. Ráadásul a térkép nem mutatja az egyes létesítmények alaprajzát, így nem árt figyelnünk, merre megyünk, hiszen ha eltévedünk, csak az ajtók fölött virító, eléggé információszegény kiírásokra (Sector A, Sector B, Storage stb.) támaszkodhatunk. Boom a fejbe! A Chrome egy taktikai FPS, ennek megfelelően kalandjaink során a hangsúly a harcon lesz. A feladataink végrehajtásához általában egy csomó fegyveresen kell majd átgázolnunk, azonban hogy ezt hogyan csináljuk, az teljes mértékben rajtunk áll. Osonhatunk a bokrokban hangtompítós pisztollyal és késsel, beronthatunk az ellenségeink közé egy járművel vagy rohampuskával, esetleg elcsaklizhatjuk az egyik mesterlövész fegyverét, hogy távolról végezzünk mindenkivel. A játék nem egy cső-FPS, az egyes célpontok kipucolásának a sorrendjét általában mi határozzuk meg, egy adott objektum pedig többféle szögből is megközelíthető, szóval tényleg csak a fantáziánkon múlik, hogy hogyan végezzük el a feladatunkat. Ezt a szabadságot támogatja a játékban fellelhető sokféle fegyver is. Összesen tizennégy mordály közül választhatunk, a felhozatal az egyszerű késtől és pisztolytól egészen a rakétavetőig tart, de persze nem maradhattak ki olyan klasszikusok sem, mint a rohampuska, a sörétes vagy épp a hatlövetű revolver. A legtöbb küldetés előtt általában összeválogathatjuk, mit akarunk magunkkal vinni az arzenálból, de ha útközben ráununk a választott fegyverre (vagy épp kifogy a lőszer), akkor sincs semmi gond, halott ellenfeleink markából bármikor kitéphetünk egy szimpatikusabb puskát. A harcot színesítik továbbá Logan különféle implantjai is, melyek a történetben előre haladva válnak fokozatosan elérhetővé, és mind meglehetősen hasznosak. A hacker modulunkkal lezárt ajtókat nyithatunk ki, adatokat tölthetünk le és biztonsági rendszereket kapcsolhatunk ki, de kapunk még célzásstabilizátort, szembe épített hőkamerát vagy épp mozgást gyorsító adrenalin pumpát. Az implantok használata természetesen megviseli a szervezetünket, ezért nem árt csínján bánni velük, és néha lekapcsolni őket, nehogy túlterheljék az idegrendszerünket. Amit viszont nem árt észben tartani még a legvadabb tűzharcok alatt is, az az, hogy a Chrome bizony nem egy megbocsátó játék, ennek megfelelően automatikus mentésről még csak ne is álmodjunk. Épp ezért szerencsés gyakran nyomogatni a gyorsmentés gombját, hiszen ha meghalunk, és nincs saját mentésünk, akkor bizony a pálya legelejéről próbálkozhatunk újra. Az öreg iskola Mindent összevetve a Chrome egy klasszikus lövölde az ezredforduló környékéről, amit a mai napig érdemes elővenni, ha az ember nosztalgiázni szeretne, vagy egy kicsit elszakadni a mai FPS-ek világától. Sajnos mára se a Steamen, se a Good old Games-en nem kapni, de cserében az eredeti, dobozos verzió nekem gond nélkül működött Windows 10 alatt is. Igaz, valamiért csak 4:3-as képarányban hajlandó megjelenni, de ennyi áldozatot simán megér a játék. Let's block ads! (Why?) Forrás...
