Ha már egyszer a héten a Star Wars folyik a csapból is, mi sem dugítjuk el a csöveket, és a Retrogurut is ennek szentelve felidézünk egy klasszikus szimulátor sorozatot. A Star Wars rengeteg fantasztikus űrhajót mutatott már be az elmúlt több mint negyven év alatt, de valószínűleg sohasem lesz egyik sem olyan emlékezetes, mint az Incom cég űrvadászgépe, a T-65 X-szárnyú. Sőt az Az ébredő Erőben debütált T-70-es, a képregényekben pedig már a T-85-ös is megjelent. De hagyjuk az újakat, mert a klasszikus X-szárnyút azok sem tudják überelni. Gyerekként sokan szerettünk volna belepattanni egy ilyen gépbe, hogy harcoljunk a gonosz galaktikus Birodalom ellen – és az X-Wing sorozatnak hála megtehettük. Sőt e szériának hála azok sem maradtak hoppon, akiknek a Birodalom és a TIE vadász jött be, hiszen a második rész a röpködő H betűket is felvonultatta, hogy aztán a harmadik felvonásban egymásnak eshessünk a két fél ikonikus gépeit irányítva. Az utolsó felvonásban pedig egy epikus sztori mentén robbanthattuk fel a Halálcsillag II-t. Star Wars: X-Wing A legelső X-Wing 1993-ban jelent meg, méghozzá floppyra. A fejlesztés Lawrence Holland és Edward Kilham vezetésével kezdődött meg 1992-ben a Totaly Games és a LucasArts együttműködésével, miután a Star Wars videojátékok jogai visszaszálltak a Brøderbundról a LucasArtsra. Az ötlet, hogy X-Wing játékot készítsenek Hollandtól származott, aki korábban második világháborús repülőgép-szimulátorokat készített, és úgy gondolta, eme tapasztalatait remekül tudná kamatoztatni egy Star Wars játékban. Az X-Wing gyönyörű grafikával bírt, az egyik legszebb játék volt akkoriban a piacon, hála annak, hogy nagyrészletességű 3D poligonokat használt – ez volt az egyik első játék, ami ilyet alkalmazott. Emellett a hangzásvilága is egyedülállónak számított a szimulátorok között, mert annak ellenére, hogy nem kalandjátéknak született, használta az iMUSE-t, azaz az Interactive MUsic Streaming Engine-t. Vagyis a játék zenéi az aktuális eseményektől függően szólalakt meg. Az X-Wing amúgy igen gazdagon merített John Williams klasszikus dallamaiból, igaz a zene ekkor még csak midi minőségben szólt, ugyanakkor ennek is megvolt a maga bája. Az X-Wing történetének még nem kerítettek nagy feneket. Egy névtelen Lázadó pilótát alakítottunk, aki az Independence nevű mon calamari cirkálóról indulva hajtott végre küldetéseket még a yavini csata előtt, hogy aztán a történet végén már Luke Skywalker bőrébe bújva robbanthassuk fel az első Halálcsillagot. Mindez inkább csak körítés volt a három, egyenként 12-14 küldetésből álló kampányhoz, amit tovább bővítettek a szintén 1993-ban kiadott kiegészítők, az Imperial Pursuit és a B-Wing. Egy hatodik kampányt is terveztek, ami az Echo bázison eltöltött időt ölelte volna fel, ez viszont már nem került megvalósításra. Star Wars: TIE Fighter Hihetetlen, de alig több mint egy évvel az X-Wing megjelenése után, 1994-ben már a boltok polcaira került a folytatás, a Birodalom oldalát bemutató TIE Fighter. Ezt azonban már teljes mértékben a Totaly Games csinálta meg, a LucasArts csupán a kiadói feladatokat látta el. A TIE Fighter az X-Wing mérsékelten feljavított grafikáját használta, míg zene terén nagyobb változás történt: Clint Bajakian (ő szerezte egyebek mellett az első három Uncharted zenéjét), bár felhasználta Williams örökzöldjeit, új muzsikát komponált a játékhoz. Mivel ezúttal a birodalmi pilóták voltak a jófiúk, Bajakian több dallamot, így az Imperial March-t átdolgozta, hogy hősiesebb hangulatot teremtsen. A TIE Fighter történetében is javult elődjéhez képest. Bár a játékban újra egy névtelen pilótát alakítottunk (a programhoz kiadott novella szerint a neve Maarek Stele volt), a Birodalom oldalán már nem csak a Lázadók Szövetségével, de a kalózokkal és árulókkal is meggyűlt a bajunk, míg a Defender of the Empire című kiegészítőben Thrawn főadmirálisnak segédkeztünk egy áruló elfogásában. A történet nem sokkal az endori csata előtt ért véget, s a program kivételesen tényleg nem gonoszoknak, hanem a rend és a béke fenntartóinak állította be a Birodalmat. Star Wars: X-Wing vs. TIE Fighter A TIE Fighter után majdnem három évig nem érkezett újabb játék a témában, pedig a Totaly Games nem ült a babérjain. Előző sikerük után nekiláttak egy programnak, amit Millennium Falconként emlegettek, és ebben ötvözték volna egy FPS-t az űrszimulátorokkal, természetesen olyan szereplők bevonásával, mint Han Solo és Boba Fett. Ám mivel a csapatnak nem volt elég embere és ideje az ötletek megvalósítására, így néhány hónap után törölték a projektet. Ezután álltak neki az X-Wing vs. TIE Fighternek. A programmal nem akartak újat mutatni, inkább rágyúrtak a többjátékos élményre, megadva azt a játékosoknak, amire az X-Wing és a TIE Fighter multiplayer játékmód híján képtelen volt: egymással harcolhattak a Lázadók és a Birodalom gépeiben. Kihívás ebben is volt elég. Akkoriban az olyan játékok uralták a multis piacot, mint a Doom, ám egy szokványos FPS-sel ellentétben az XvT-ben a csaták nem zárt helyen folytak, hanem a nyílt űrben, ami rengeteg adat feldolgozását és továbbítását jelentette. Merthogy míg egy FPS-ben a játékos csak akkor látta az ellenfelét, ha összetalálkoztak, addig az X-Wing vs. TIE Fighterben mindenki mindenkit láthatott az egész csata folyamán. A játék exkluzív többjátékos címnek készült, de a Totaly Games azért gondolt az egyjátékos módot preferáló vásárlókra is, így Balance of Power címen kiadott egy kiegészítőt, amiben 15 missziót teljesíthettünk a Lázadók és a Birodalom oldalán. A kiegészítőben újdonságként megtalálható volt a B-szárnyú, valamint a 8 fős kooperációs mód. Star Wars: X-Wing Alliance Az X-Wing vs. TIE Fighter 1997-es megjelenése után a Totaly Games újra munkához látott, hogy megvalósítsa az elképzelhető legjobb játékot a Star Wars űrszimulátorok sorában. Ez lett az 1999-es X-Wing Alliance, ami tényleg a legjobb volt a sorozatban és a mai napig a legjobb Star Wars űrszimulátor – már csak azért is, mert ezután több nem készült. Az X-Wing Alliance szinte minden téren felülmúlta elődeit. Megjelent a teljesen háromdimenziós pilótafülke, sokkal szebb és részletgazdagabb lett a grafika, finomítottak az irányításon is. A sorozatban először stúdióban rögzített zene szólt, nem pedig midi, és immár a repülések során sem burkolóztak némaságba a pilóták, folyamatos volt a kommunikáció. A játék története ezúttal nem egy névtelen pilóta, hanem egy komplett család köré épült fel. Mi a legkisebb fiú, Ace Azameen bőrébe bújhattunk bele. A történet nyitányában a hoth-i csata után az Azameen családi vállalkozás besegít a Lázadóknak, ám ezzel a Birodalom ellenségeivé válnak, így a szállítással foglalkozó üzletük a konkurencia, a Viraxo-család kezébe kerül. A játék során több mint ötven küldetésben vehettünk részt, hol a Lázadók Szövetségének ügyét szolgálva, hol pedig a családi vállalkozás visszaszerzésén dolgozva. Az X-Wing Alliance-ben újdonság volt, hogy a küldetések valósidőben zajlottak, vagyis ha túl sokat húztuk az időt a játéktér egyik pontján, elbukhattuk a részküldetést a következő ponton, és ez volt a jobbik eset, mert olykor az egész missziót kezdhettük elölről. Szintén újdonság volt, hogy az olyan hajókban, mint a Millennium Falcon, az Otana vagy a Sabra, már válthattunk a pilótafülke és a lövegtorony között. Ha a tüzér szerepét vállaltuk magunkra, akkor a kormány hű droidunk, MK-09, azaz Emkay mechanikus kezébe került. A fejlett MI-nek hála ilyenkor sem kellett azon aggódnunk, hogy szitává lőnek minket. További érdekes újítás volt, hogy a Sabra kabinjában e-maileket és reklámokat olvasgathattunk, amiből a Galaxis helyzetéről, a háborúról vagy éppen testvéreinkről és barátainkról informálódhattunk, vagy gyönyörködhettünk a küldetések után szerzett emléktárgyakban és kitűntetésekben. Az X-Wing Alliance már többjátékos módot is tartalmazott az egyjátékos kampány mellett, és bizony igen parázs csatákat lehetett vívni, vagy ha nem vágytunk arra, hogy másokkal osszuk meg a mókát, ott volt a Skirmish mód, amiben néhány kattintással olyan csatát generálhattunk magunknak, amilyet csak akartunk. A legendák jövője? Az X-Wing sorozat mindegyik darabja nagy sikert aratott és több díjat is bezsebeltek. Utóéletük pedig máig tart. 1994-ben jelent meg a Collector's CD-ROM, ami CD-re helyezte az X-Winget és a TIE Fightert, majd 1998-ban került a boltokba az X-Wing Collector Series, amiben az eredeti három játékot találhattuk meg, csak éppen felújítva, merthogy az X-Wing és a TIE Fighter motorját kicserélték az X-Wing vs. TIE Fighter motorjával. 1999-ben jelent meg az X-Wing Trilogy, ebben az első két játék felújított változata, valamint a teljes X-Wing Alliance és az X-Wing vs. TIE Fighter demója lapult, 2015-ben pedig Steamen és GoG-n is elérhetővé vált mind a négy program. És hogy mit hoz a jövő? Nos, szívesen mondanám azt, hogy egyszer folytatódik majd az X-Wing sorozat. Az űrszimulátor zsáner újra népszerűségnek örvend, de jelenleg se a Disney, se az EA nem mutat arra affinitást, hogy beruházzanak egy újabb X-Wing játékra. Pedig a Totaly Games nem zárkózik el az ötlettől, legalábbis 2003-ban Lawrence Holland még azt mondta, hogy szívesen elkészítenének egy ötödik X-Winget. Mai grafikával pedig nagyon ütős játékot lehetne készíteni. Sőt mivel 1999 óta a Star Wars alaposan kibővült, a technológia meg rengeteget fejlődött, akár egy érákon átívelő, bolygókra és űrhajókra leszállós játékot is össze lehetne hozni, ami mellett a Star Citizen kismiskának tűnne. Let's block ads! (Why?) Forrás...
