Íme a silverstone-i pálya gumikopást és stratégiákat meghatározó kulcsfontosságú mutatói, vonalvezetésének kritikus pontjai és egyéb jellemzői. A 2014-es Brit Nagydíj rajtja (Forrás: Charniaux / XPB Images) Technikai igénybevétel Források: FIA, Pirelli, Brembo, McLaren, saját mérések és becslések * Közepesen megtankolt autóval, padlógázas kanyarok nélkül A jobbára tiszta és napos időt előreláthatólag szinte semmi sem zavarja majd meg a hétvége folyamán Silverstone-ban – az előrejelzések szerint egyedül péntek éjszaka van kilátás komolyabb csapadékra a környéken. A levegő csúcshőmérséklete az első két napon igen magasan, 27-28°C körül várható, jelentősebb enyhülés csak vasárnap valószínű (23°C). Az itt gyakran jelentős szél végig érezhető lesz, ám mérsékelt erősségű maradhat. A vonalvezetés kritikus pontjai Brooklands (6-os kanyar) – jó előzési lehetőség A korábbi kifutópálya végén található kanyar a 2010-es átalakítások óta a pálya legjobb előzési pontjává avanzsált. A pozícióba kerüléshez kulcsfontosságú a lassú 4-es kanyarból való jó kigyorsítás, ill. a megfelelő mértékű leszorítóerő a versenykörülmények között tavaly enyhe gázelvétellel abszolvált 5-ös törésben. Másfelől viszont a forduló nem csupán pozíciószerzésre, hanem hibázásra is remek lehetőséget nyújt, hiszen csökkenő sugara jókora kanyarbejárati sebességet és extrém kései kanyarcsúcspontot tesz lehetővé – utóbbit pedig igen könnyű elvéteni. Luffield (7-es kanyar) – különösen fontos kanyar Ha mégsem sikerült befejezni, vagy véghezvinni az előzést a Brooklands-ben, akkor a védekező fél vélhetően kompromittált versenyíve miatt újabb lehetőség adódhat a következő kanyarban, vagy az azt követő egyenesben – feltéve, hogy az autó jól viselkedik a Luffieldhez hasonlatosan lassú fordulókban. Silverstone azon kevés kör egyike, amelyen a gyors kanyarokra hegyezik ki a beállításokat, ám mivel a lassúak (a Luffield, a 4-es kanyar és kisebb részben a Vale-sikán) fontos kigyorsítási zónákra vezetnek, ezért egy jó lassú kanyarokból való kigyorsítással rendelkező autó (mint pl. a tavalyi McLaren, vagy az idei Williams) aranyat ér. Copse (9-es kanyar) – különösen nehéz kanyar A Copse a pálya egyik leggyorsabb, ha nem a leggyorsabb kanyarja (az új Abbey-vel, az első fordulóval vetekszik erősen). Nehézsége abban áll, hogy a bejáratnál beláthatatlan, és mivel a második fele alaposan kinyílik, ezért korábbi bekanyarodást, ill. csúcspontot igényel, mint azt elsőre gondolnánk – észvesztő tempója miatt pedig sok korrekció egyben pályaelhagyással is jár. Jelentőségét növeli, hogy a korábban elkezdett csiki-csukik közül néhány – általában a legnehezebbek, lásd pl. Fernando Alonso és Sebastian Vettel tavalyi szikrázó párbaját – csak itt fejeződnek be. Maggotts-Becketts-Chapel (10-estől a 14-es kanyarig) – gyors kanyarkombináció A Maggotts-Becketts-Chapel egy öttagú, egészen az utolsó előtti hajlatig szűkülő, jobbra-balra kígyózó kanyarkomplexum, amelyben az említett utolsó előtti fordulóig egy kicsit minden ívet fel kell áldozni a következő részbe való minél jobb behajtás érdekében. A cél a leglassabb kanyarból, a 13-asból való minél jobb kigyorsítás, hiszen ez vezet – a padlógázas 14-es törésen át – a hosszú Hangar-egyenesre. A gyors fordulók hirtelen kormánymozdulatot igénylő bejáratainál egyébként is jól reagáló, kemény első felfüggesztésekre van szükség, a kocsik irányváltási képességét mégis az S-kanyarok fenti sorozata teszi próbára a leginkább. Stowe (15-ös kanyar) – különösen nehéz kanyar A Stowe elsősorban azért fifikás, mert röviddel a kanyarodás megkezdését követően egy kisebb dombtetőre érkezik az autó, ami minden egyensúllyal kapcsolatos problémát (alulkormányzottságot, vagy túlkormányzottságot) fokozottan felszínre hoz. Maga az ív egyébként szokatlanul hosszú, így – akárcsak a Brooklands-ben – nagyon könnyű elvéteni a kanyarcsúcspontot. http://www.telesport.hu/2015/07/01/silverstone-frissitett-palyaadatok/
