Egy 1747-es kézikönyv szerint az emberhús belsőleg való alkalmazása jó a vérrögök, a köhögés és a menstruációs problémák ellen, valamint a sebek gyors begyógyulására. Ezt nevezik orvosi kannibalizmusnak – derül ki a Múlt-kor 10 megdöbbentő, történelmi „gyógymódot” bemutató összeállításából. A hulla, mint orvosság évszázadokig igen elterjedt gyakorlatnak számított – a rómaiak például azt hitték, hogy az elesett gladiátorok vére gyógyítja az epilepsziát. A XII. század patikusai pedig pult alól árulták az Egyiptomból elrabolt múmiákból őrölt port. A sírrablók szaporodásával az üzlet olyan virágzásnak indult, hogy az 1600-as évekre gyakorlatilag hiánycikké vált a piacon a múmia. Ezért fordultak a doktorok a friss hús felé, főleg az erős testalkatú elhunytak fogyasztását ajánlották. Királyok is hittek benne, II. Károly például egy egész vagyont fizetett egy emberi koponyából készült tinktúra receptjéért. Főleg az az epilepsziások reménykedtek, nyilvános kivégzések alkalmával a betegek egymást taposták az első helyekért, hátha rájuk fröccsen a gyógyító nedű. (Kiemelt képünk forrása: Europress Fotóügynökség)
