Sophia Sophia Loren (Róma, 1934. szeptember 20.) többszörös Oscar-díjas és Golden Globe-díjas olasz filmszínésznő. Eredeti neve:Sofia Villani Scicolone. Az egyetemes filmtörténet egyik legnépszerűbb sztárja. Egyike azon kevés filmcsillagnak, akik nemcsak a közönség, hanem a kollégák körében is igen népszerűek. Nemcsak színésznőként közismert: a tökéletes feleség, családanya és háziasszony mintaképének számít, főleg hazájában. Szakácskönyveket is írt, s a nevével fémjelzett szemüvegek Magyarországonsem ismeretlenek. Évtizedek óta a női elegancia egyik megtestesítője. Sofia Villani Scicolone 1934. szeptember 20. -án született Pozzuoli nevû kisvárosban, Olaszországban. Sophia Loren édesanyja Romilda Villani, apja Riccardo Scicolone. A férfi elhagyta az állapotos Romildát, de aztán mégis nevére vette a gyereket, és egy idõre visszatért hozzájuk. Sophia sovány, beteges kislány volt, társai állítólag „piszkafá”-nak csúfolták. A háborús évek alatt a család nagy szegénységben élt Pozzuoliban. Romilda nem tudott elhelyezkedni, viszont újabb lánygyermeket szült. A nagyszülõk támogatták a férfi nélküli csonka családot. A háború befejezése Villaniék életét is megváltoztatta. Sophia gyönyörû lánnyá serdült, akinek szépségére mindenki felfigyelt. Az anya elhatározta, hogy elindítja lányát a siker útján, és benevezte a közeli Nápoly egyik szépségversenyére. A családi legenda szerint Romilda a függönybõl varrt ruhát Sophiának. A versenyen a 15 éves szépség második helyezést ért el: 35 dollárt nyer, és egy jegyet Rómába. 1950-ben az egész család felköltözött a fõvárosba. A céltudatos mama kivette Sophiát az iskolából, és állandó statiszta állást szerzett neki a Cinecittában. A következõ évben egy nagy magazin modellként szerzõdtette a lányt, aki Sophia Lazzaróra változtatta nevét. A fiatal Sophia véletlenül találkozott Carlo Pontival, az akkor 40 éves producerrel. (Más források szerint Ponti tagja volt ama bizonyos szépségverseny zsûrijének, és már ott felfigyelt Sophiára.) A férfi próbafelvételre hívta a lányt, ám a végeredmény nem volt meggyõzõ. A megkérdezettek akkori véleménye szerint Sophia nem elég fotogén (!), túl magas, sem alakja, sem mozgása nem megfelelõ. A szerelmes producer azonban nem adta fel, és elhatározta, hogy sztárt csinál pártfogoltjából. Javaslatára a lány felvette a Sophia Loren nevet: addigi keresztneve Sofia volt, de Ponti szerint a Sophia elegánsabb. A Loren egy svéd színésznõ, Martha Toren vezetéknevének apró átalakításából származott. Sophia elsõ fõszerepe az Aida (1953) volt. Az Aida sikere nyomán Loren egyre több szerepet kapott, immár nemcsak Ponti pártfogása miatt, hanem saját tehetsége okán is. Az Egy nap a bíróságon és a Két éjszaka Kleopátrával újabb sikereket jelentettek, de az igazi népszerûséget Vittorio De Sica 1954-es filmje, a Nápoly aranya hozta meg számára: ebben egy pizzaárusnõt formált meg ellenállhatatlan temperamentummal. A sikert fokozni tudta a következõ évben a Kenyér, szerelem, és… címû vígjátékkal, amelybe Gina Lollobrigida túlzott gázsikövetelései miatt szerzõdtették. Ezt követõen az olasz filmmûvészet mesterei kézrõl kézre adták Lorent: többek között Luigi Comencini és Alessandro Blasetti hívták forgatni. Hamar összekerült pályafutása legkedvesebb partnerével, Marcello Mastroiannival is, akivel az évek során összesen 13 filmet forgatott. Az olasz sikerek hatására Ponti úgy gondolta, hogy elérkezett az idõ Hollywood meghódítására is. Az okos producer nagyon jól tudta, hogy ehhez mi a legjobb stratégia: megnyerni a legrangosabb rendezõket és a leghíresebb partnereket Sophia mellé. A taktika bevált: megbízható mesteremberek (Stanley Kramer, Henry Hathaway, Delbert Mann, Carol Reed, Sidney Lumet, George Cukor és mások) irányításával, kiváló partnerek társaságában a tengerentúlon is egyre többen jegyezték meg az olasz szépség nevét és arcát. Sophia 1957-ben Stanley Kramer Büszkeség és szenvedély címû filmjének forgatásán ismerkedett meg Cary Granttel. (Másik partnere a legendás Frank Sinatra volt.) Loren már fiatal lányként rajongott a híres amerikai sztárért, aki gálánsan felajánlotta, hogy segít Sophiának az angol nyelv gyakorlásában. Munkakapcsolatuk szerelemmé mélyült. A színésznõt kételyek gyötörték: szerette Pontit, hálás volt a férfi támogatásáért, de a producer nõs volt. Loren és Grant újabb filmet forgattak együtt, és románcuk kezdett kiteljesedni. A független Cary megkérte szépséges partnernõje kezét. Ponti ekkor gyors cselekvésre szánta el magát: Mexikóban sikerült elválnia, és 1957. szeptember 17-én mexikói törvények szerint nõül vette Sophiát. Az olasz törvények szerint viszont a házasság érvénytelen volt, a hazai sajtó pedig kíméletlen támadásokat intézett a házaspár ellen. Cary Grant azonban tökéletes lovagként viselkedett, és élete végéig Sophia egyik legjobb barátja maradt. Mikor Loren és Ponti visszatértek Olaszországba, kénytelenek voltak külön lakásban élni. Házasságukat 1962-ben érvénytelenítették, majd négy év múlva ismét egybekeltek. Sophia karrierjének alakulása a színésznõ legmerészebb álmait is felülmúlta, ám egy darabig úgy tûnt, a gyerekek iránti vágya beteljesületlen marad. Kétszer is elvetélt, mígnem harmadik terhessége (1968) idején hónapokon keresztül ki sem kelt az ágyból, és a legszigorúbb orvosi utasításoknak is alávetette magát, hogy a magzat megmaradjon. A rendkívüli elõvigyázatosságnak köszönhetõen végül megszületett elsõ gyermeke, a kis Carlo, majd 4 év múlva, hasonló elõzmények után második fia, Eduardo. Sophia példás családanyának bizonyult, ami a sztárvilágban kevésbé jellemzõ. Fényes karrierjét az az adócsalási botrány sem törte ketté, amely miatt kénytelen volt férjével együtt Svájcban letelepedni. Évekkel késõbb, ellenállhatatlan honvágya miatt végül rászánta magát, hogy – nagy publicitás mellett – leülje az emiatt kiszabott büntetését, és hazatérhessen. Okosan használta fel nevének reklámértéket, mikor elõbb szakácskönyvekkel, késõbb divatos és igényes kivitelezésû szemüvegekkel jelent meg az üzleti életben. Barátnõje, Audrey Hepburn halála után tovább folytatta néhai kolléganõje munkáját a UNICEF jószolgálati nagyköveteként. A magyar média 2004-ben különösen sokat foglalkozott vele abból az alkalomból, hogy nagyobbik fia, Carlo Budapesten házasodott: Mészáros Andrea hegedûmûvésznõt vette feleségül, akivel néhány éve Bécsben ismerkedett meg. (A polgári esküvõt már a budapesti Bazilikában megtartott egyházi szertartás elõtt, Genfben megtartották.) 2007-ben Sophia újabb filmben szerepel, Rob Marshall rendezõ Federico Fellini legendás filmje, a 8 és fél (1962) remake-jére készül Javier Bardem, Catherine Zeta-Jones, Penelopé Cruz és Marion Cotillard fõszereplésével. A Nine címet viselõ produkcióban Loren alakította a Bardem által megformált filmrendezõ édesanyját. Eddigi utolsó filmjét 2010-ben forgatta, Tükreim címmel. Filmjei Jimena szerepében az El Cid című filmben Lucilla szerepében A Római Birodalom bukása című filmben Maria Sophia Coletta Ragetti szerepében a Még zöldebb a szomszéd nője című filmben 2010 La mia casa è piena di specchi (tévéfilm) 2009 Nine 2004 Peperoni ripieni e pesci in faccia 2004Ők sem voltak szentek (Lives of the Saints) (tévéfilm) 2002 A női lélek fájdalmai (Between Strangers) 2001 Francesca és Nunziata (Francesca e Nunziata) (tévéfilm) 1997 Soleil 1995Még zöldebb a szomszéd nője (Grumpier Old Men) 1994Divatdiktátorok (Prêt-à-Porter) 1990 Sabato, domenica e lunedì (tévéfilm) 1988 Mamma Lucia (The Fortunate Pilgrim) (tévésorozat) 1988 Egy asszony meg a lánya (La Ciociara) (tévéfilm) 1986 Courage (tévéfilm) 1984 Szemünk fénye (Qualcosa di biondo) 1979 Tűzharc (Firepower) 1978 A magas rangú célpont (Brass Target) 1978 Véres föld (Fatto di sangue fra due uomini per causa di una vedova – si sospettano moventi politici) 1978 Angela 1977Egy különleges nap (Una giornata particolare) 1976A Cassandra-átjáró / A Cassandra-átkelés (The Cassandra Crossing) 1975 Hármasfogat (La Pupa del gangster) 1974 Késői találkozás (Brief Encounter) (tévéfilm) 1974 Ítélet (Verdict) 1974Az utazás (Il Viaggio) 1972La Mancha lovagja (Man of La Mancha) 1972 Bianco, rosso e… 1971 A pap felesége (La Moglie del prete) 1971 Mortadella (La Mortadella) 1970 Napraforgó (I Girasoli) 1968 Questi fantasmi 1967 C'era una volta… 1967A hongkongi grófnő (A Countess from Hong Kong) 1966 Arabeszk (Arabesque) 1966 Judith 1965 Lady L 1965 A Crosbow-akció (Operation Crossbow) 1964Házasság olasz módra (Matrimonio all'italiana) 1964A Római Birodalom bukása (The Fall of the Roman Empire) 1963Tegnap, ma, holnap (Ieri, oggi, domani) 1962 Kés a sebben (Le Couteau dans la plaie) 1962Altona foglyai (I Sequestrati di Altona) 1962Szókimondó asszonyság (Madame Sans-Gêne) 1962Boccaccio '70 (a La riffa című epizódban) 1961El Cid 1960Egy asszony meg a lánya (La Ciociara) 1960 A botrány szele (A Breath of Scandal) 1960 The Millionairess 1960 Nápolyban kezdődött (It Started in Naples) 1960 A préri rózsája (Heller in Pink Tights) 1959 That Kind of Woman 1958 Magányos apuka megosztaná (Houseboat) 1958 Fekete orchidea (The Black Orchid) 1958 The Key 1958Vágy a szilfák alatt (Desire Under the Elms) 1957 Az elveszettek legendája (Legend of the Lost) 1957 Büszkeség és szenvedély (The Pride and the Passion) 1957 Fiú a delfinen (Boy on a Dolphin) 1956 La Fortuna di essere donna 1955Kenyér, szerelem, és… (Pane, amore e…) 1955 La Donna del fiume 1955 La Bella mugnaia (A szép molnárné) 1955 Il Segno di Venere 1954 Peccato che sia una canaglia 1954 Attila 1954Nápoly aranya (L’Oro di Napoli: a Pizze a credito című epizódban) 1954 Miseria e nobiltà 1954 Tempi nostri 1954Egy nap a bíróságon (Un giorno in pretura) 1954 Carosello napoletano 1953 Africa sotto i mari 1953 Aida 1953 La Tratta delle bianche 1953 Ci troviamo in galleria 1953 Pellegrini d'amore 1953 Il Paese dei campanelli 1953 Két éjszaka Kleopátrával (Due notti con Cleopatra) 1953 La Domenica della buona gente 1952 È arrivato l'accordatore (Sofia Lazzaro néven) 1952 Il Sogno di Zorro (Sofia Scicolone néven) 1952 A kegyencnő (La Favorita) (Sofia Lazzaro néven) 1951 Anna (nincs feltüntetve a stáblistán) 1951 Era lui… sì! sì! (Sofia Lazzaro néven) 1951Quo vadis (nincs feltüntetve a stáblistán) 1951 Lebbra bianca (Sofia Lazzaro néven) 1951 Il Padrone del vapore (Sofia Lazzaro néven) 1951 Il Mago per forza (Sofia Scicolone néven) 1951 Milano miliardaria (Sofia Scicolone néven) 1950 Cuori sul mare (nincs feltüntetve a stáblistán) 1950 Io sono il capataz (Sofia Scicolone néven) 1950 Totò Tarzan 1950 Il Voto (Sofia Scicolone néven) 1950 Le Sei mogli di Barbablù (Sofia Lazzaro néven) Fontosabb díjak és jelölések Oscar-díj 1962 díj Egy asszony meg a lánya, legjobb színésznő[2] 1965 jelölés Házasság olasz módra, legjobb színésznő 1991 díj az egész életműért Golden Globe-díj 1964 Henrietta-díj: a legnépszerűbb színésznő 1965 jelölés Házasság olasz módra, legjobb színésznő (musical/vígjáték kategóriában) 1965 Henrietta-díj: a legnépszerűbb színésznő 1969 Henrietta-díj: a legnépszerűbb színésznő 1977 Henrietta-díj: a legnépszerűbb színésznő 1995 jelölés Divatdiktátorok, legjobb női mellékszereplő 1995Cecil B. DeMille életműdíj Berlini Nemzetközi Filmfesztivál 1994Arany Medve Életműdíj BAFTA-díj 1962 jelölés Egy asszony meg a lánya, legjobb külföldi színésznő Bambi-díj Megkapta: 1961, 1962, 1963, 1964, 1965, 1967, 1968, 1969 César-díj 1991 Tiszteletbeli César-díj David di Donatello-díj 1970 díj Napraforgó, legjobb színésznő 1974 díj Az utazás, legjobb színésznő (megosztva Monica Vittivel) 1978 díj Egy különleges nap, legjobb színésznő (megosztva Mariangela Melatóval) 1984 különdíj (Special Plate) 1999 életműdíj (Career David) Ezüst Szalag-díj[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése] 1961 díj Egy asszony meg a lánya, legjobb színésznő 1978 díj Egy különleges nap, legjobb színésznő San Sebastian Nemzetközi Filmfesztivál 1974 díj Az utazás, legjobb színésznő Cannes-i filmfesztivál 1961 díj Egy asszony meg a lánya,legjobb női alakítás díja[2] Moszkvai filmfesztivál 1965 díj Házasság olasz módra, legjobb színésznő 1997 Ezüst Szent György-díj Velencei filmfesztivál 1958 Volpi-kupa Fekete orchidea, legjobb színésznő 1998 Életműdíj