A madridi kiadású Marca sportnapilap pénteki számában tényként közli, hogy Sergio Ramos pályafutását döntő elhatározásra jutott: elhagyja a Real Madridot. A lehetőség már hetek óta lebegtetve volt, a válogatott védő azonban ezidáig hezitált. Döntése most viszont végérvényes. A korábban elhangzott érvek mellett ezúttal új nem került napvilágra, csupán a védőnek sikerült a végére érnie a jövőjét érintő gondolatmenetnek. Amint arról már részletekben beszámoltunk, Sergio Ramos több dolog miatt is neheztel a madridi klubra. Mindenek előtt amiatt, hogy ő hiába utalt rá számtalan alkalommal, a 2017 nyarán lejáró szerződésének hosszabbításáról a Real Madrid még nem volt hajlandó érdemben egyeztetni. Ramosnak ettől olyan érzése volt, hogy már nem számítanak rá hosszabb távon. Idővel kikerül a csapatból, vagy éppen kiegészítő szerep vár rá. Mint barátjára, a hozzá hasonlóan szintén csapatkapitányra, Iker Casillasra. A védőt nagyon megviselte az, ami a kapussal történt az elmúlt két idényben. Casillas éveken át emblematikus alakja volt a Realnak, aztán egy sérülést és a José Mourinhóval való konfrontációt követően cserejátékossá vált. Carlo Ancelotti érkezésével valamelyest visszaszerezte a pozícióját, de idén nyáron David de Gea személyében nem egyszerűen riválist, hanem utódot szerződtetne a madridi klub. Márpedig akkor Casillasból ismét kispados ikon lehet. A spanyol sajtó azt is meglebegtette, hogy Ramos fizetési igényei messze voltak attól, amire a Real Madridnál beárazták. A védő Gareth Bale-hez hasonló nagyságrendben gondolkodott – a mostani, éves szinten 5.5 millió eurós fizetésének a duplájában –, a klub viszont nem akarta(akarja) őt a topkategóriás fizetéssel bíró játékosok közé sorolni. Viszont a Ramosról szóló cikkek mindegyike kiemeli: a mostani döntésben nem a pénz motiválja. Ramos nehezményezte továbbá, hogy a Real Madrid nem állt ki mellette, amikor a Barcelona elnökválasztási kampánya során az egyik jelölt bedobta az ő nevét is a lehetséges igazolások között. Ramos távozását megnehezíti, hogy szerződése még két évig érvényes, és a Real Madridnál egyelőre számolnának rá. Kivásárlási ára 200 millió euró. A védő szeretné elérni, hogy piaci alapon szabják meg a vételárát, a transfermarkt.de szerint 40 millió euró az értéke. Sajtóhírek szerint viszont még ennél is többet kaphatnak érte. A legkitartóbb kérőnek bizonyuló Manchester United kapcsán már olvasni lehetett az angol sajtóban 60 millió eurós ajánlatról is, valamint arról, hogy a De Gea-transzfer részeként a kapust és még 30 millió eurót adnának érte a „vörös ördögök”. A Real tehát kötheti az ebet a karóhoz, ilyen esetben azonban mindig kérdés: van-e értelme. Hogy sok fizetéssel magát sértve érző, durcás játékost foglalkoztasson, aki nem százszázalékos koncentrációval végzi el a munkáját edzésen és mérkőzésen. Akkor már gyakorlatiasabbnak tűnik, ha lezártnak tekinti a közös életüket, és anyagilag próbálja belőle a lehető legtöbbet kihozni. A védő tisztában van azzal, hogy bárhová megy, olyan fontos láncszem nem lehet belőle, mint a Real Madridnál volt az elmúlt években. Helye megkérdőjelezhetetlen volt a kezdőben, a csapattársak vezérként tekintettek rá az öltőzőben. A klubvezetők kapitányként a keret összekötőjeként tárgyalhattak vele adott esetben. Az újságírók folyamatosan keresték, őt kérdezték a napi aktualitásokról, a szurkolók adtak a véleményére. Vitás kérdésekben, nehéz pillanatokban mindig biztos viszonyítási pontnak számított. Másik klubban a csapat egy játékosa lesz csupán, nem több. Ő azonban inkább az utóbbi utat választja... A Nemzeti Sport digitális formában - az e-újságért kattintson ide!
