Release Date: 2014. október 30. Genre: dráma, vígjáték Director: Theodore Melfi Screenwriter: Theodore Melfi Studio: Fórum Hungary Starring: Bill Murray, Chris O'Dowd, Jaeden Lieberher, Melissa McCarthy, Naomi Watts, Terrence Howard 2014.10.30. (St. Vincent) A nemrég elvált Maggie és 12 éves fia, Olivér, a háborús veterán Vincent mellé költöznek. Már a bemutatkozás sem alakul problémamentesen, de a kisfiú egyik nap kizárja magát lakásból és kénytelen a barátságtalan szomszéd segítségét kérni, aki kénytelen beletörődni, hogy a fiúra neki kell vigyázni, amíg az anyja haza nem ér a munkából. Mivel Vincent szemmel láthatóan nyakig ül az adósságban és igen nagy szüksége van a pénzre, ezért Maggie felajánlja neki, hogy legyen Olivér bébiszittere és vigyázzon rá minden nap az iskola után. Vincent nem mondható egy szentéletű embernek, és ebből a rá bízott kisfiút sem hagyja ki: Olivérnek alkalma nyílik megismerkedni a szerencsejátékkal, az alkohollal, és férfi barátnőjével, egy orosz prostituálttal is. KRITIKA Szent Bill. Villányi Dániel Bill Murrayt még akkor is elnéznénk a filmvásznon, ha nem csinálna semmi mást, mint egy ház falánál ülve dúdolná a walkmanjében szóló nótát, miközben a slaggal játszik — ó, várjunk csak, ebben a filmben van ilyen! Ráadásul tényleg színtiszta élvezet nézni, noha a film legeslegvégén, sőt még azon is túl, engedi csak el magát annyira Theodore Melfi elsőfilmes rendező (oké, volt már neki egy réges-régen, de azt még a tengerentúlon sem forgalmazták), hogy bevállaljon egy ilyen szekvenciát. Megnéznénk egy olyan filmet tőle, amiben végig szabadon játszhat Bill Murrayvel, és Bill Murray is végig szabadon játszhat velünk. Ez a film sokkal szabályosabb darab, sok tekintetben sablonelemekből épül fel, de azokat ügyesen és kreatívan tudja felhasználni, sőt bizonyos pontokon a kifordításuktól sem fél. Morcos öregember és aranyos kisgyerek összebarátkozik a kezdeti ellenérzések után, a végére pedig megváltoztatják egymást — láttuk ezt már nagyon sokszor, tuti recept, szinte mindig működik, a legnagyobb veszélye persze a giccsbe való átlépés. Nos, ha egy filmnek Bill Murray a főszereplője, az egyszerűen képtelen giccses lenni. Pláne, ha mellette Naomi Watts alakít imádnivaló módon egy olyan nagyszívű orosz prostit, akinek rendesen kilóg a kapa a szájából, Chris O’Dowd ironikus humorú paptanárt játszik, Melissa McCarthy pedig minden vígjátéki ripacsságát levetkőzve mutatja meg a kisfiú egyedülálló anyjának szerepében, hogy drámai színésznőként is megállja a helyét. No és persze ott a gyerekszínész Jaeden Lieberher, aki ugyan aranyos, de nem úgy: inkább jó fej kiskölyök, akinek megvan a saját humora és személyisége és ezért szeretnivaló, nem pedig a rózsás pofiért és kerek szemekért, mint a cukiskodásra ítélt kollégái. A St. Vincent végig megpróbál egyensúlyozni a fanyar humor és a direkt nevettetés határán, miközben arra is figyel, hogy az „erkölcsi mondanivalója” ne legyen túl direkt és didaktikus. Ezt csak egyetlen jelenetben nem sikerül elkerülnie, de addigra már meg vagyunk véve kilóra, ráadásul az a bizonyos tanulság sem pont az, amire előzetesen számíthattunk, így jöhetnek bátran akár a könnycseppek is a nagyjelenetben. Ez a film ugyanis nem arról szól, hogy egy goromba és rossz ember megjavul a gyermeki ártatlanság hatására, ráébred az élet szépségeire, az emberi szeretet erejére, és jobb ember válik belőle. A St. Vincent trükkje az, hogy egy goromba modorú, mások és saját maga által is rossz embernek hitt fickóról szépen fokozatosan kiderül egy vele lógó kissrác szemén át nézve — hogy valójában jó ember, mindig az is volt. A végére pedig nem megjavul, hanem azt tanulja meg, hogy miként láthatja magát ő is jónak. És ha valakinek, ezt Szent Bill Murraynek tökéletesen elhisszük. 102 perc, amerikai St. Vincent « VOX.hu
