Volt egyszer egy legendás szigetvilág, amely az Acribos névre hallgatott, és megannyi expedíció végződött csúfos kudarccal, halállal, amikor megpróbálták megközelíteni. Az idő előrehaladtával, és így a gőzgépek térhódításának köszönhetően azonban új távlatok nyíltak meg a szerencsét próbálók előtt, így sikeresen vették az utazás jelentette akadályokat. Mint az kiderült, a rejtélyes világ nem volt lakatlan. Őslakosok fogadták az odaérkező felfedezőket, akik persze nem a legbarátságosabb eszközökhöz nyúltak az „újvilág” megismerése során. Véres háború vette kezdetét, melynek végkifejleteként a helyiek hosszú-hosszú rabszolgaságba kényszerültek, várván egy reményteljes kiút felbukkanására. Acribos gyarmat lett, és szépen lassan kezdte felfedni értékeit a hódítók számára. Nem is maradt el a várva várt jutalom, mivel az agresszív gyarmatosítók rábukkantak a Celebrium nevezetű energiaforrásra. Szépen lassan kiderült, hogy gyakorlatilag ez a végtelen és kiapadhatatlan energia Szent Grálja, sokkal hatékonyabb, mint a gőz vagy a szén valaha is volt, vagy lesz. Szemlátomást az őslakosok nem voltak ennek tudatában, és egy sokkal régebbi civilizáció nyomaként maradt hátra mindez, és az a bizonyos életforma gyakorlatilag képes volt vegyíteni a Celebriumot az élő szövettel. Ezen felbuzdulva a területfoglalók kísérletekbe kezdtek a szerencsétlen őslakosokon, hogy az eredményeket a maguk javára fordíthassák. Ezzel ütötték be az utolsó szöget a koporsójukba, mert egy fellázadt csoport így képes volt láncreakciót elindítani a kísérletek során megszerzett képességek birtokában. A folyamat vége csakis az apokalipszis lehetett, hiszen az energiák kitörésének hatására megnyílt egy járat, ami magával rántotta Acribos egy igen jelentős részét is. LOMIZÁS PROFIKNAK Remélem élveztétek a mesét, mert szerintem igen szórakoztató, ahogyan az SF Team felépítette számunkra egy olyan túlélős játék világát, amelyben ezek nélkül a „történelmi” ismeretek nélkül nem biztos, hogy mindent a helyére tudnánk tenni a kis fejünkben. Kifejezetten kedvet csinált számomra egy olyan játékhoz is, amely magát a történetet dolgozza fel, látványos kép- és hanganyag kíséretében, amolyan BioShock Infinite jellegű játékmenetbe ültetve. A Steam Hammer összességében viszont mégis teljesen más műfajt képvisel. Egy hardcore túlélőjátékról van ugyanis szó, amely leginkább az ARK, a Conan Exiles vagy a Life is Feudal stílusában ígér hosszú-hosszú játékórákat a túlélni vágyóknak. Az igazi újdonság maga a fejleszthető gépek és fegyverzet steampunk stílusvilága, eddig ilyen környezetbe még nem ültettek túlélésen alapuló szerepjátékot. Gyakorlatilag egy szál csíkos, pizsamaszerű ruhában esünk majd le a szárazföldre, hogy nulláról indulva készítsünk magunknak szerszámokat, vadászáshoz és horgászathoz használatos eszközöket, majd mindezek után a komolyabb vizekre evezve elmerüljünk az alkímiában és a fegyverek készítésében. Az egyik létfontosságú faktor természetesen az idő lesz. Ezek a játékok bizony eléggé időigényesek, apró, sokszor repetitív folyamatok során fejlesztjük magunkat fel egy olyan szintre, hogy komolyabb kreálmányokat is képesek legyünk megalkotni. A másik fontos tényező az erőforrások felfedezése. Teljesen természetes, hogy gallyakat és rönköket például a bokrokból és fákból tudunk kinyerni, a vizet folyók és tavak biztosítják, de hogy kezdetben fémeket úgynevezett „scrapmetal” (hulladékfém) mezőkön találunk, az kicsit megmosolyogtatott. Ezeket úgy kell elképzelni, hogy különféle rozsdás gerendák, fogaskerekek és dróthuzalok állnak ki a földből, arra várva, hogy kutakodjunk ott a két kicsi kacsónkkal. A háttértörténet és némi képzelőerő persze értelmet adhat az egésznek, tudjuk be ezeket az alkatrészeket a nagy háború okozta technikai veszteségeknek. HARCRA FEL! Lezuhanni egy ilyen mogorva helyre nyilván nem mókás, de ha mégsem egyedül szeretnénk megbirkózni a nehézségekkel, akkor az ígéretek 64 főig feltölthető online szervereket vetítenek elő, sőt létezni már most is léteznek a dedikált csatamezők. A saját szerver létrehozása még kicsit körülményes, nekem hosszabb próbálkozás és router-konfigurálás után sem igazán akart beröffenni, cserébe a futó folyamatok között sem találtam meg, hogy mit kéne leállítani ahhoz, hogy a Steam ne érzékelje működésben lévő programként a játékot. Sokadik gépindítás után úgy döntöttem, majd egy későbbi fázisban visszatérek ehhez is. Viszont azt megtanultam, hogy a vízbe ne nagyon menjek bele, mert hamar végem lesz, emellett pár dolgot már most megjegyeztem a készülőfélben lévő produkció kapcsán. Például a tiszta ivóvíz előállítása az alap alkímiai képességek között lesz majd elérhető, illetve megközelítőleg 45 növény- és állatfaj fogja segíteni vagy éppen nehezíteni a körülményeinket. Apropó növény! A Celebrium maga is egy növényből, konkrétabban egy fafajtából nyerhető ki. Ajánlatos óvatosan megközelíteni őket, mert viselkedésük nagyban hasonlít a Harry Potter-könyvekből ismert fúriafűzéhez, komoly sebzést okozva a kíváncsiskodó jelölteken. Választható karaktereink két kasztba vannak sorolva. Vannak az úgynevezett Technokraták (a hódító viktoriánus nép), akiknek gőzgépeiken túl legfőbb erősségük a technikai tudásuk. Velük szemben állnak az Acribos őslakosaiból kiemelkedő lázadók, akik már vegyíteni tudják a mechanikus elemeket és az élő szövetet. Ha nem is természetesen, de elvárhatóan mindkettő saját képességekkel és fejlődési fával rendelkezik majd. Számomra az ilyen játékok nagy kérdése persze az, hogy mi jelenti a klasszikus értelemben vett végjátékot? Szépen lassan fegyvereket készítünk, meghódítjuk a szárazföldet, majd feltörünk óriási léghajóinkkal vagy akár a leviatánokkal (bibliai tengeri szörny, amely a gonosz jelképe), és jól megütközünk ellenségeinkkel. Mindez kétségkívül látványosnak és élvezetesnek ígérkezik, de vajon mit fogunk trófeaként a fejünk fölé emelni ennek az egésznek a befejeztével? ÁSÓ, KAPA, JETPACK Ahhoz, hogy az ég felé törhessünk, először magabiztosan kell megállnunk a talajon. Annak ellenére, hogy az ilyen játékokra jellemző bonyolult és kényelmetlen menürendszer kezd a Steam Hammer esetében is kibontakozni, azért vannak kifejezetten pozitív oldalai is az eszközhasználatnak. Vegyük például az építési munkálatokat. Előkészítéseként egyenletes talajt kell létrehoznunk, amit egy nagyon szemléletes rácsnézetben tehetünk meg, ahol négyzetekre van osztva a körülöttünk látható terület, középen megjelölve az aktuális tengerszint feletti magassággal. Amelyik elemet sikerült teljesen vízszintes állapotba hozni az ásónkkal, az zöld színűre fog változni. Így már könnyedén építhetünk rá a megfelelő nyersanyagok birtokában. A növénytermesztés képessége is elengedhetetlen lesz ahhoz, hogy ne kelljen mindig az erdőben kutatni ehető gyökerek után, de a magokat és hajtásokat kezdetben magunknak kell felkutatnunk. A komolyabb harcokig persze idő eljutni, de akinek a GTA: San Andreas óta lenne némi akut jetpackitise (atya világ, bocs Böjtitől is!), akkor az készüljön fel az igen epikus, levegőbe emelkedő bajuszos emberekre, akik hatalmas kalapácsokkal esnek egymásnak a felhők között. Kell ennél több? Ha igen, akkor a léghajók megcsáklyázását már nem is említem. Tény, hogy a roadmap szerint körülbelül 75%-os állapotban áll a 28 eurós (kb. 8600 forintos) játék készültségi szintje, és ez feltételezi számunkra, hogy már nem kell sokáig várnunk a nagy háború újjászületéséig. Let's block ads! (Why?) Forrás...
