Sugár Lajos színművész, jeles epizodista Született: 1893. május 4. Budapest, Magyarország, Elhunyt: 1974. május 17. Budapest, Magyarország neje: Singer Margit színésznő unokája: Faragó Sári (Bp., 1943. okt. 26. - ) színésznő Film szerepei: A Kőszívű ember fiai (1965) Katonazene (1961) Merénylet (1960) Álmatlan évek (1959) Két vallomás (1957) Dandin György, avagy a megcsúfolt férj (1955) Erkel (1952) Nyugati övezet (1952) Déryné (1951) Úri muri (1950) Díszmagyar (1949) Forró mezők (1949) Mágnás Miska (1949) Ördöglovas (1944) Bulgaro-ungarska rapsodiya (1944) Boldoggá teszlek (1944) - Szalay Gábor vezérigazgató - a film megsemmisült Fiú vagy lány? (1944) Makkhetes (1944) Ágrólszakadt úrilány (1943) - Hoteldetektív Külvárosi őrszoba (1943) A 28-as (1943) - Börtönőr Egér a palotában (1943) - Portás Anyámasszony katonája (1943) a film megsemmisült Makrancos hölgy (1943) Sziámi macska (1943) - Pincér Tengerparti randevú (1943) - Műkereskedő Valamit visz a víz (1943) - Ékszerész Szép csillag (1942) - Gádmány András - a film megsemmisült Katyi (1942) - Detektív Férfihűség (1942) - Kolozsvári szálloda portása Tavaszi szonáta (1942) - Pálosék inasa Jelmezbál (1942) - Nyomozó A 2000 pengős férfi (1942) - Udvarló Dr. Kovács István (1942) - Főpincér Haláltánc (1942) Csalódás (1942) - Szállodaportás Szíriusz (1942) - Hoppmester A tökéletes család (1942) - Cégvezető Régi keringő (1941) - Gál Fülöp, milliomos Lángok (1941) - Orvos Leányvásár (1941) Ma, tegnap, holnap (1941) a film megsemmisült Kölcsönkért férjek (1941) a film megsemmisült Haláltánc (1941) a film megsemmisült Csákó és kalap (1941) Három csengő (1941) Édes ellenfél (1941) - Komlós, aligazgató Havasi napsütés (1941) - Portás Dankó Pista (1941) - Konferanszié Egy csók és más semmi (1941) - Dr. Albert ügyfele Egy tál lencse (1941) - Jószágigazgató Miért? (1941) - Inas A szűz és a gödölye (1941) - Brandt úr, a könyvelő Hétszilvafa (1940) - Portás Elnémult harangok (1940) a film megsemmisült Hazajáró lélek (1940) - Főpincér Igen vagy nem? (1940) Erzsébet királyné (1940) - Osztrák tiszt Pénz beszél (1940) Göre Gábor visszatér (1940) - Főlakáj Sok hűhó Emmiért (1940) Két lány az utcán (1939) - Ügyvéd Áll a bál (1939) - Gróf Öt óra 40 (1939) - Banktisztviselő Toprini nász (1939) Pusztai királykisasszony (1939) - Igazgató A Miniszter barátja (1939) Pénz áll a házhoz (1939) - Lajos sokgyerekes rokona Azurexpress (1938) - Tanár A hölgy egy kissé bogaras (1938) - Zombory, a cégvezető Péntek Rézi (1938) - Végrehajtó Úri világ (1938) - Kegyelmes úr Elcserélt ember (1938) 120-as tempó (1937) - Turnerék lakája Pesti mese (1937) - Végrehajtó Pogányok (1937) - Szerzetes A 111-es (1937) Havi 200 fix (1936) - Komornyik Pogányok (1936) a film megsemmisült Az aranyember (1936) - Falusi jegyző Méltóságos kisasszony (1936) - Monori, Horváthék inasa Sportszerelem (1936) - Sárayék lakája Tomi, a megfagyott gyermek (1936) - Inas Az okos mama (1935) - János, az inas Meseautó (1934) - Szállópincér A bor (1933) Piri mindent tud (1932) Csak egy kislány van a világon (1930) - Inas Színházi szerepei: Herczeg Ferenc: Bizánc - Constantin császár Herczeg Ferenc: Ocskay brigadéros - Ocskay Gábor Andor: Dollárpapa - Roth fűszeres Madách Imre: Az ember tragédiája - Lucifer Molnár Ferenc: Az ördög - Fülöp inas Potter: Trilby - Svengali Rákosi Viktor: Elnémult harangok - Todorescu Szabados Béla-Rákosi Jenő: A bolond - címszerep Életrajza: 1909. decembere - Ókéren kezdi a páylát 1913-tól vándortársulatban lép színpadra 1915-1916 a Magyar Műszínkörben kuplé énekes, 1916-17 - a kassai Nemzeti Színház tagja 1918-19 - a Kis Komédiában lép fel, 1919 - kommünben érintett - 1919-20 - Kaposvárott játszik, 1920-21 - kecskeméti színház tagja 1921-1923 - Sopronban, és Szombathelyen játszik 1923-1925 a Renaissance Színház tagja 1925-26 - a Renaissance Színházban és Belvárosi Színházban lép fel 1926-1932 - a Belvárosi Színház tagja 1932-33 - a Magyar Színház tagja 1933-1935 nincs állandó szerződése 1935-36 - az Andrássy úti Színház tagja 1936-37 - a Magyar Színházban játszik 1937-1941 - a Magyar, és az Andrássy Színházakban lép fel 1941-1944 - az Új Magyar Színházban szerepel 1951-1974 haláláig a Nemzeti Színházban tagja. Összefoglaló Pályája kezdetén drámai hős-, hősszerelmes- és bonvivánszerepeket, később jellemfigurákat formált meg. Mint vándorszínész kezdte pályáját vidéken, később Budapesten a Műszínkörben, mint kupléénekes aratott sikereket. Művészi pályájának egy újabb szakaszát jelentette a kassai színházhoz történő szerződése, ahol már nagyobb drámai szerepekben lépett színre. Gyakran játszott Kassán főszerepet is 1916-1919 között. A kommün elbukását követően, néhány éven keresztül vidéken játszott. Kaposvárott, Kecskeméten, Szombathelyen és Sopronban játszott, majd 1923-tól fogva ismét a fővárosban működött. Kezdetben a Renaissance Színház szerződtette, majd a Belvárosi Színház alkalmazásában állt. A második világháború alatt az Új Magyar Színházban lépett színpadra. Éveken keresztül volt szabadúszó, majd 1950-től a háború utáni első szerződése a Nemzeti Színházhoz kötötte, és élete végéig a Nemzeti Színházban játszott, többnyire epizódszerepeket alakítva. Ahhoz a generációhoz tartozott, akik megbecsült és nagy epizodisták sorát gazdagították a Nemzeti színpadán, akik képesek voltak egy egész életet bemutatni néhánymondatos szerepeikben, ahogy mondani szokták kijátszották a szerepet, nem pusztán elmondták. Több mint ötszáz előadáson alakította például a Pygmalion néma inasának szerepét, gyakran nyíltszíni tapssal. Disztingvált játéka, megnyerő megjelenése, és karakteres hangorgánuma, már a pályája kezdetén is sikereinek forrása volt, és eleganciája, tiszteteletet parancsoló megjelenése később is kijelölte helyét a színpadokon. A hazai filmgyártás egyik foglakoztatott epizodistájaként közel száz magyar filmben játszott, mind a háború előtt, mind pedig 1945 után is. Alakított számtalan kisembert, volt ékszerész, portás, szállodai detektív, pincér, inas, kereskedő, és végrehajtó számos nagy nevű partnere játékát erősítve. Életútja, pályája részletesebben: Éltútját, pályáját részben visszaemlékezései alapján idézzük fel. A kezdetek - vándorszínészként "Már gyermekkoromban minden vágyam az volt, hogy színész lehessek. Sziklay Kornél gyermekszínházában gyermekszínészként szerepeltem." - írta visszaemlékezésében Sugár Lajos, majd így folytatta - "Tizenhét éves voltam, amikor egy idősebb színész elvitt a Baross tér 9. számú házba, ott volt akkor az Országos Színészegyesület. Ugyanabban a házban működött a Múzsa Kávéház. Ott szerződtették virágvasárnap a vidékre jelentkező színészeket. Egy vidéki társulat igazgatója, akinek megtetszettem rögtön leszerződtetett. Másnap már utazott is a társulat le a Bácskába, Ókérre. Még a vonaton osztották ki a színészekre a szerepeket, s harmadnap már fel is léptünk. A falu nagyvendéglőjében játszottunk, petróleumvilágítás mellett. A "Mozgófénykép" című darabot adtuk elő, ez akkor a Vígszínház sikeres darabja volt. Már az első fellépésem alkalmával főszerepet kaptam. Magam csodáltam legjobban, milyen nagy volt a sikerem. Előadás után egy koronát adott az igazgató. Rendkívül boldog voltam. Azt hittem, ezek után ennél kevesebbet nem is fogok kapni. Nagyot csalódtam, mert a következő napokon már csak napi tíz krajcár ütötte a markomat. Minthogy mindenképpen ragaszkodtam a világot jelentó deszkákhoz, meg kellett elégednem ennyivel is. Vállaltam a sok tanulást. Hol vonaton, hol pedig hóban, fagyban, sárban, a szekéren való utazást és a sok koplalást is. Mindennek ellenére boldog voltam, bár láttam, hogy a színészi pálya nagyon rögös, de nagyon szép is. Kuplé énekes mulatókban Budapesten végezte az iskoláit, majd 1909. decemeberében kezdte a pályát Ókéren. "Kétévi vándorlás után néhányan otthagytuk: az ekhós szekeret. Feljöttünk Pestre. Tavasz volt. Jelentkeztem a városligeti Műszínkörben. Szerződtettek. Először a karba, pár hónap múlva színészként. 1915-ben a Steinhardt-mulatóba szerződtem." Itt játszik mind magyar, mind pedig német nyelvű darabokban egyaránt. ".Abban az időben a Vígszínház fiatal színészeket keresett, így néztek meg engem Faludiék. Másnap behívtak a Vígszínházba. Faludi alaposan lekapott, mondván: ilyen tehetséggel nem szabad Steinhardtnál maradni, menjek vidékre, tanuljak tovább. A felvidéken, majd Budapesten Faragó Ödön szerződtette a kassai Nemzeti Színházhoz 1916-ban. Ahol (...) Gábor Andor "Szépasszony" című darabjában léptem fel először. Fűzess Anna, Lukács Pál meg én játszottuk a főszerepeket. Utána sorra jöttek a szép darabok és a nagyon szép szerepek. "Az ember tragédiájá"-ban Füzess Anna volt Éva, Lukács Pál volt Ádám, én pedig Lucifer! - Tegyük hozzá az a Lukács Pál volt a partnere, aki később a Vígszínház művésze lett, majd Amerikában kezdeteben a némafilmekben játszott, idővel pedig az amerikai hangos filmek egyik sármos férfiszínészeként egyik alakításáért Oscar-díjat is kapott. (...) Mivel a szívem újra csak Pestre húzott, 1918-ban visszajöttem. A Révai utcai Folies Caprice-hez szerződtem. Itt a "kis" Rott volt az igazgató. Magyar és német darabokban szerepeltetett. Eljött 1919." A kommün idején a felkelők Vörös Hadseregének önkéntes tagja lett rövid időre. Közkatona. A kommün bukását követően vidéken működött. A Bruckner társulatban játszott 1920-tól Kaposvárott. 1921-től Kecskeméten a Bárdossy Pál igazgatása alatt álló színészekkel lépett színre, majd Bodonyi Bélánál működött Sopronban és Szombathelyen. Csak ebben a három esztendőben - saját elmondása szerint - több, mint százhúsz főszerepet, vezetőszerepet adott. A hihetetlennek tűnő számok mögött azonban a vidéki színjátszás kegyetlenül kemény élete húzódik. Ugyanis egy adott városban egy színdarabból nem túl sok előadást lehet fizetősképessé tenni, így nem ritkán három-négy naponta új szerep-betanulás, próba, premier váltakozik, amely színészt és embert próbáló teléjesítményekre kárhoztatta a vidéki színészetet, egészében véve. Sokan tartották úgy, tréfásan - de, talán nem véletlenül - hogy a színpadon töltött vidéki éveket kétszeres szorzóval kellene számolni, már csak a megpróbáltatások miatt is. "1923-ban a pesti Renaissance Színházhoz szerződtem, "Csodaszarvas" című darabban léptem fel először. Tőkés Anna, Törzs Jenő, Jávor Pál, Maklári Zoltán meg én játszottunk benne a főszerepeket. Majd Beőthy László átvitt a Belvárosi Színházhoz. Onnan a Magyar Színházba mentem. Ott játszottam egészen a háború végéig." Sugár Lajos filmeken Élete során közel 90 filmben szerepelt, többnyire epizodistaként. Volt inas, lakáj, komornyik, pincér, sőt főpincér, szállodaportás, máskor meg csupán portás, ékszerész, műkereskedő, vagy végrehajtó, papi csuhát öltve látható volt, mint szerzetes. Akárcsak a színpadon, filmbeli megjelenéseiben is "kijátszotta" a szöveget, egy egész életet villantott fel néhány mondatnyi szöveg árnyékában. Játszott aligazgató, gyárost, cégvezető, jószágigazgató karaktert de hitelesen alakította, ha kellett a léha milliomos szerepkörét is. Először 1930-ban tűnt fel inasként a "Csak egy kislány van a világon" című filmben, utoljára pedig a "Kőszívű ember fiai" című film egyes jeleneteiben volt látható jellegzetes, tiszteletet parancsoló alakja, 1965-ben. A Nemzeti Színházban ".1950-ben kerültem végre az ország első színházába, a Nemzeti Színházba. Várkonyi Zoltán vitt el Major Tamás igazgatóhoz. Jól emlékszem, éppen olvasópróba volt a házi-színpadon, a "Ljubov Jarovaja" című darabból. Várkonyi így szólt: - Itt hozom a Lajost. Major igazgató ezt válaszolta: - Üljön le. És azóta még mindig a Nemzeti Színházban ülök. Itt találkoztam össze újra Maklári Zoltánnal. Ő emlékezett az én műszínköri szereplésemre. Többször elmesélte a színház társalgójában, hogy rövidnadrágos fiúként kijárt ő is a Műszínkörbe, az állóhelyre. Abban az időben annyira irigyelt engem, hogy milyen nagy "sztár" vagyok. Még a kupléimra is emlékszik. Amikor meglátott eleinte, elkezdte énekelni: - Jól vasalt a frakkom és a tangót járom már, "Én vagyok az első pesti Zigomár." - Ez hajdan, a műszínköri időben slágerkuplém volt." Sugár Lajos gyerekeiről - családjáról Sugár Lajos felesége Singer Margit volt, aki 1897. szeptember 27-én született, és szintén gyermekszínészként kezdte a pályáját. Nyolc évesen lépett először színre, majd Sugárral való későbbi találkozását követően több évig működött férjével együtt vidéken. Két lánya, és fia rövidebb hosszabb ideig a pályán működött. "Sok színésszel ellentétben: engedtem gyerekeim vágyának." - mondja az édesapa Sugár Lajos - "Őket is vonzotta a színpad. Zoli fiam kilencéves volt, amikor a Színházi Élet azt írta róla: "Sugár Zoli színművész úrnak már hatéves múltja van a színi-pályán, de szokatlan rutinnal jelentette ki, hogy a színészet nála nem végleges - Így is lett, más pályára ment felnőtt korában. Marika lányom első beugrása Hámori Kamaraszínházában volt. A beteg naiva helyett játszotta "A néma levente" Beatrice királynéját. Ezután a "Tündérlaki lányok", az "Egy pohár víz" avatta a tizenhat éves Marikát sikeres színésznővé. A rendező elragadtatott hangú levelet irt róla akkor nekem, a kislányára büszke édesapának. Sárika lányom szintén színésznő lett. Már, mint növendék együtt játszott velem a "Nem leszek hálatlan" című darabban, az iskola elvégzése után Pozsonyban, majd Miskolcon játszott szubrett és komika szerepeket. Miskolcon kapta meg a Légrády-díjat, az aranygyűrűt. Sebestyén Mihály, volt igazgatója most is a legnagyobb szeretettel beszél róla. Ma a lányaim komoly családanyák. A fiam családapa. Van hét unokám. A legnagyobb, a huszonegy éves Faragó Sárika, az egri Gárdonyi Géza színházban játszik. Magam is könnyekig meghatódtam, amikor a tv közvetítette az "Egri csillagok"-at, és a kis unokám végtelenül kedvesen, nagyon is átérezve játszotta benne az apród szerepét. Még annyit: 1962.-ben Munka Érdemérmet kaptam. Ötvenöt éve állandóan szerződésben vagyok, ötvenöt, évi színjátszás után még ma sem érzem magam fáradtnak. Nagyon szívesen játszom. Boldog vagyok, ha még oly kis szerepekben is, de a színpadon lehetek. Én is vallom, amit Petőfi a "Színészdal" című versében: "Apostolok vagyunk Az erkölcs mezején, Apostoli szavunk Téged kiált: erény! Mi szép, mi szép, mi szép A mi feladatunk Legyünk büszkék reá, Hogy színészek vagyunk." Kitüntetései: Kossuth-díjas (1957), érdemes művész (1956), kiváló művész (1962).
