Bármennyire is jól sikerült és ütőképes futurisztikus kártyajáték a System Crash, nem lehet anélkül beszélni róla, hogy ne térnénk ki pár sor erejéig ihletőjére, az Android: Netrunnerre. A társas- és kártyajátékokat (és rajongóikat) tömörítő legnagyobb gyűjtőoldal, a Boardgamegeek csaknem 86 ezer játékot listáz, ezek között a cikk írásának pillanatában a 16. legkedveltebb a Netrunner. Magyarázható ez tematikájával (neonfényes, savasesős cyberpunk a javából), játékmechanikájával (két játékos játszik egymás ellen – az egyik a gonosz megacégeket, a másik az ellenük támadó hackereket képviseli, aztán szerepet cserélnek, tehát minden játékos két különböző kártyapaklival készül egy játékra), illetve piaci modelljével is. A Netrunner ugyanis sokkal pénztárcabarátabb azon gyűjtögetős kártyajátékoknál (ilyen például a méltán világhírű Magic: The Gathering), amelyek esetében egyes lapok sokkal ritkábbak (és egyben jobbak) a többieknél, így többször (egész sokszor) kell megvennünk egyfajta kiegészítő lapcsomagokat, hogy megtalálhassuk azt a kártyát, amit kerestünk. A Netrunner 2012-ben került a polcokra a Fantasy Flight Games gondozásában (illetve volt egy elődje a Wizards of the Coast kiadásában még 1996-ban, hogy egészen pontosak legyünk), azóta megért harminc kisebb és négy nagyobb kiegészítőt, valamint számtalan versenyt a világ minden pontján – azonban hivatalos online játszható változata még mindig nincsen. Amíg várunk ennek elkészültére (évekig vagy évtizedeig), addig nyugodtan tölthetünk időt a dél-afrikai Rogue Moon Studios által a napokban Steamre dobott System Crash villámgyors kártyajátékával. Az SC ugyanis biztosan hozza a nyolcvanas években elképzelt sötét, neoncakkozta jövőt, ahol a társadalom szélén élő hackerek éjszakáról éjszakára nekiszaladnak a világot uraló megacégeknek (ami annyira jó elképzelés lett, hogy most 2016-ban betűről betűre ugyanezt éljük meg), mi pedig pont egy ilyen hackert alakítunk a játékban: kapucniban és napszemüvegben hackelünk egy elsötétített szobában, olcsó, MSG-bombás elviteles kínai kajával meg nyakszirtbe dugható ethernettel. A kezdés nem különbözik sokban egy William Gibson-regénytől (stilisztikailag sem, amúgy, ami határozottan jó pont egy ilyen indie játéknál): hosszú hónapokig bújkáltunk nyomortanyákon, legtöbb pénzünket pedig egy műkarra költöttük – ez (és többi sérülésünk) emlékeztet minket arra, amikor elszúrtunk egy küldetést és két barátunkat a szemünk láttára mészárolták le. A gond persze csőstül jön: kénytelenek vagyunk hitelt felvenni, hogy beszerezhessük a legolcsóbb alapfelszerelést, az orgazdánk a szerveinket viszi magával, ha nem fizetjük vissza neki a pénzét kamatostul, mi pedig pillanatok alatt belekavarodunk a város kikötője felett marakodó megacégek háborújába, a helyi galerik vegyszerlopó körútjaiba és a múltunkból visszakacsintó arcokra, akiknek MIND van legalább egy jó ajánlata. Míg az Android szabálykönyve 48 oldalas, a tutorialje pedig negyedórás (és ezt az elsőbálozók zavartan pislogva még kétszer végignézik), a System Crash az első ötperces mission alatt lezavarja a teljes játékmenetet, ami onnantól kezdve stabilan tartja magát: egy meccs nem több öt percnél, a játékmezőre egymás ellen küzdő ügynököket küldünk be, akiket felszerelhetünk fegyverekkel, páncélokkal, a missziójukat pedig számos különböző módon támogathatjuk szatelliteléréstől távolsági ütegekkel vagy EMP-gránátokkal, lényeg a lényeg: győzelmi pontokat kell felhalmoznunk, amiket bizonyos kártyák minél hosszabb asztalontartásával, illetve az ellenfélnek bevitt védhetetlen ütésekkel tudunk begyűjteni. Győzelem esetén véletlenszerűen nyerünk kártyákat, amelyekkel vagy bővíthetjük/erősíthetjük meglévő paklinkat vagy pedig eladhatjuk azokat, amikre pedig szükségünk lesz, az ellenfelek ugyanis nagyon nem kímélnek minket az első pár gyakorlóküldetés után. A játék jelenleg egy missziócsomaggal, illetve az ahhoz tartozó lapokkal került a Steamre, de a csapat úgy tervezi, hogy folyamatosan szállítja majd ezen alapcsomag mellé a megvásárolható kiegészítőket. Tekintve, hogy a System Crash az idei év egyik legnagyobb meglepetése és legjobb indie játéka is eddig, ez az egyik legjobb idén kapott ígéretünk is egyben.
