Tekintve, hogy csak Amerikában több mint 600 ezer drónt adnak el évente a Szövetségi Légügyi Hivatal (FAA) adatai szerint, várni lehetett már, hogy mikorra áll össze a kontinens első profi drónligája. A Drone Racing League (DRL) néven futó, egyéves csapat február 22-én tartja drónversenyének első fordulóját a Sun Life Stadiumban, Miamiben. Nyilatkozataikban kihangsúlyozzák: nemcsak látványelemeikre helyeznek figyelmet, hanem a pályák kialakításában is újat akartak mutatni a rivális szervezőkhöz képest: míg egy átlagpályán gyakorlatilag csak fordulni és egyenesben tartani kell a versenydrónt, addig náluk a vízszintes tengelyen is rá kell készülni a mozgásra, ráadásul ehhez jó reflexek is kellenek: a drónok ugyanis 130 km/h sebességgel süvítenek végig a pályákon. A pilóták egy VR-sisakot kapnak a fejükre, amely a drónokra szerelt kamerák képét közvetíti: ezért is nevezik a versenyeket személyes nézetűnek, azaz FPV-nek (first person view). Ehhez még egy kontroller jár, onnantól kezdve pedig a ledekkel színkódolt járművek szintén világító kapukon kell hogy áthaladjanak, ki kell hogy kerüljék az akadályokat, le kell győzniük versenytársaikat – és mindez még időre is megy. Természetesen előfordulhat, hogy egy drón nekicsapódik egy akadálynak és képtelen a továbbhaladásra: ilyenkor rohannak elő a színfalak mögül a szerelők pót quadcopterekkel – egy játékos ugyanis többet is elhasználhat egy verseny ideje alatt. A DRL főnöke, Nick Horbaczewski ezért is nyilatkozta azt, hogy a drónverseny sokban hasonlít a NASCAR-versenyek felépítéséhez: a pilóták csak azért vannak a helyszínen, hogy vezessenek, minden másra ott vannak a technikusok. Kívülről nem tűnik túl veszélyesnek, az adrenalin viszont jelentősen csorog.A drónokon mintegy 100 ledfény világít, hogy több tíz méter távolságból is jól lehessen látni, ill. meg lehessen különböztetni ezeket. Ettől fügetlenül ezeket a meccseket kívülről nézni nem annyira szórakoztató, mint belülről: a drónok közvetítette személyes nézet igencsak felébreszthet minket, főként, ha nem egy monitoron, hanem például egy VR-sisakon keresztül nézzük ezeket. A Propsman dróngyártó cég pont ezt illusztrálja alábbi, 90 másodperces felvételével. A DRL egyelőre csak amerikai versenyzőket választ meghívásos alapú versenyeire, de a kezdőknek is számos tippel készültek: javaslataik szerint ha ki szeretnénk próbálni a versenyzést, szerezzünk be egy Hubsan FPV X4-et vagy más mikroosztályú FPV drónt és nézzük meg, mennyire tudunk elboldogulni vele: ugyan ezen a modellen van például kamera, amelynek képét látjuk a kontrolleren, de határozott minőségi ugrást jelent az, amikor egy VR-sisakban nézzük a drónkamera képét. Mindezek mellett töltsünk időt a YouTube-on, hiszen a versenyzők folyamatosan oda posztolják felvételeiket, illetve nézzük körül a MiniQuadClub.com, FPVLab.com, illetve a FPVracing.tv oldalakon is – illetve nézzünk rá a DRL trükkvideókkal teli wikijére. Ha ezeket megnézzük, soha nem tudunk ugyanúgy nézni a legolcsóbb quadcopterre sem.