Az ifjúsági olimpiai bajnok és Európa-bajnoki ezüstérmes úszó, Szilágyi Liliána a honlapján írt rendkívül őszinte és megható bejegyzést arról, hogy az elvárások és a megfelelési kényszer hatására hogy lett bulémiás, és, hogy milyen súlyos károkat okozott a szervezetében a betegség. Szilágyi Liliána a saját honlapján közölt angol és magyar nyelvű írásban kendőzetlen őszinteséggel ír azokról az évekről, amikor mások nyomására, illetve a maga által támasztott megfelelési kényszer hatására olyan mértékben tette tönkre a szervezetét, hogy az súlyos bulémiáig (étkezési rendellenesség, amikor a beteg szándkosan kihányja a korábban elfogyasztott táplálékot) vezetett. Szilágyi Liliána folyamatosan bizonyítani akartFotó: Mudra László - Origo "Az elmúlt években bulémiával és hatalmas stresszel küzdöttem. Nagyon kevés ember tudja ezt rólam, mert nem voltam kész arra hogy felvállaljam – írja Szilágyi. – A történet kezdete, mint mindig, a tökéletességre való törekvésről szól. Egészen életem kezdetétől arra voltam kiélezve, hogy egy okos, sikeres és mosolygós nő legyek, tökéletes testtel, nem mellesleg megállás nélkül ragyogva. Mint írja "husi" kisgyerek volt, akit szülei kezdetben balettre és ritmikus gimnasztikára kezdtek járatni, hogy lefogyjon. "Remek kezdés volt hogy kialakuljon bennem egyfajta kellemetlen érzés a testemmel kapcsolatban" – írja. Reggel 5-től este 11-ig járta az iskola, edzés, különóra körforgást, miközben valóban egyre jobb lett sok dologban, de ezzel együtt a követelmények és az elvárások is folyamatosan nőttek, amelyeknek szeretett volna minden esetben megfelelni. "Az erőfeszítéseim sikerekké váltak és ez azt eredményezte hogy nagyobb elvárások elé kerültem. Természetesen még nagyobb örömmel fogadtam és egyre többet... és többet...és többet adtam, mígnem elfogytam. Megszünt a határ köztem és a másoknak való megfelelés között. Nem voltam a saját életemnek szereplője többet. Elfelejtettem hallgatni a testemre, ami egyre csak jelezte, hogy ereje végét járja, és ha így folytatom, nem lesz jó vége." A stressz, a helytelen étkezés és a kevés pihenés végül oda vezetett, hogy Szilágyi elérte a holtpontot. Folyton jobb és jobb akart lenniFotó: Mudra László - Origo "Az iskolában az agyam alig volt hasznalható és egyre kevesebb edzés volt, amit végre tudtam hajtani. A testsúlyom ingadozni kezdett és hihetetlen fájdalmak kezdtek jelentkezni a hasamban. De nem lehetett megállni, mert az elvárások nyomtak tovább..." Ekkor kezdte magát hánytatni az úszó, de szinte rögtön segítséget is kért, azonban, mint írja, nem jó helyről. "A válasz hárítás volt. "Nem az én dolgom" avagy " Ne reagáljam túl". Attól a ponttól kezdve elhittem, hogy ez a büntetésem. Személyre szabott bűnhődés amiért nem tudok 100% ot nyújtani. Gyenge vagyok, és megérdemlem. Természetesen az is közrejátszott, hogy így talán a súlyom tud csökkenni. (Kedveseim, a bulémia nem fogyaszt!) Ettől fogva bárhol, bármikor képes volt magát meghánytatni. Az éveken át tartó állapotnak két évvel ezelőtt próbált meg komolyabban véget vetni, amikor már állandó hasi panaszokkal küzdött, folyamatos rosszullét kínozta és tönkre ment a bőre. "Elmentem pár orvoshoz, hogy legalább kivizsgáltassam magamat és az eredmények nagyon nem voltak jók. A májam, a vesém, az inzulinom és az összes vitaminom és hormonom instabilan működik. Az immunrendszerem gyenge, és a bőröm semmilyen védelmet nem képez magának ezáltal. Nem csak mint élsportoló, de mint egy hétköznapi ember sem vagyok egészséges. Mindez azért, mert szerettem volna másokért élni, ezért meghazudtoltam minden fájdalmamat. Nem hallgattam a testemre, sem pedig a szívemre. Elárultam saját magamat." Megtalálta az igazi önmagátForrás: Instagram/LilianaSzilagyi Az elmúlt két év a változásról szólt, amelynek végén Szilágyi újra megtalálta önmagát, bár még "még most is nehéz az étkezéssel való viszonyom és a Bulémiámmal való küzdelem is, de tudom hogy jó úton vagyok, mert nem félek már szembenézni a gyengeségeimmel. Nem akarok többet megjátszani vagy elbújtatni bármit is." Let's block ads! (Why?) Forrás...
