Miközben a harctéren milliók és milliók gyilkolták egymást, a hátországban mindenki próbált normális életet élni. És persze mulatni, ha úgy adódott. De miért is ment volna minden botrányok nélkül? 1915 őszén az artistanők ügye borzolta a fővárosi mulatótulajdonosok, és általában az erkölcsös közvélemény kedélyeit. Az artista a korabeli nyelvhasználatban nem cirkuszi akrobatát takart, hanem a mulatókban fellépő művésznőt – és már nem éppen művésznőt – nevezték így. A vita éppen azon ment, hogy ki tekinthető művésznőnek és ki „egyébnek” – derül ki a Politikatörténeti Intézet korabeli sajtóhíreket feldolgozó weboldaláról. Buffet-nők Utóbbi, vagyis az “egyéb” némely esetben kurtizánságot jelentett, ami ellen a rendőrség is fellépett, és a mulatótulajdonosoknak is fejtörést okozott. Jogosultak-e szállást, azaz szobát is kiadni a nála dolgozó artistanőknek, vagy sem? Mert ahogy Az Est írta: az artistanők által lakott zugszállókban a pornografikus könyveket megszégyenítő bacchanáliák és orgiák folynak. A szórakozóhelyek kínálatának szerves része volt a zenés-táncos műsor, de alkalmaztak úgynevezett buffet-nőket is. Az ő feladatuk is a szórakoztatás volt, ám nem a színpadon, hanem az asztaloknál és a parketten. És persze igyekeztek minél aktívabb fogyasztásra bírni a vendégeket. Nekik a tulajdonosok többnyire nem is fizettek alapbért. Vengerkák A hatóságok ezért alapbér előírásával próbálkoztak. Ez 150 korona volt, ami elég tekintélyes summának számított ahhoz, hogy a tulaj csak igazi táncosnőket alkalmazzon, itatónőket már ne. Legalábbis a rendőrség így gondolta. Ám Az Est riportjaiból egyértelművé vált, hogy a valóság áthúzta a rendeletalkotók számításait. Egy népszerű lány bőven megért 150 koronát, és ott tartotta a vendéget akár emeleti szobájában… Ugyanez a lap hívta fel a figyelmet a Nagy Háború egyik nem várt következményére. Tömegesen jöttek haza az ellenségessé váló Oroszországból és Szerbiából a korábban oda szakadt lányok, ahogy akkoriban nevezték őket, a vengerkák. Sikerre, csillogásra vágytak, de hely- és sokszor nyelvismeret nélkül, gyökértelenként emberkereskedők prédáivá váltak. Doboz fejléc szövege A Politikatörténeti Intézet weboldalt indított elsővh.hu címen, ahol történészek magyarázatával dolgozzák fel az I. világháború frontjainak és hátországnak eseményeit, mindennapjait korabeli sajtóhírek alapján. A 24.hu-n is sorozatot kezdtünk a témáról Takács Róbert történész segítségével.
