A tejút középpontjából érkező, rejtélyes gammasugárzásra lettek figyelmesek a Harvard Egyetem fizikusai. A hátterében nem az idegeneket, hanem a sötét anyag titkát sejtik. A sötét anyag a modern fizika egyik legnagyobb felfedezése. Bár még mindig nem sikerült közvetlenül észlelni, tudjuk, hogy a világegyetemben lévő összes anyag jelentős részét, pontosabban öt hatodát sötét anyag teszi ki: ez fogja össze a többit, emiatt nem szakadnak darabokra például a galaxisok forgás közben. Egy új tanulmány bizonyította, hogy a sötét anyagot el lehet pusztítani, megsemmisülésének lenyomata pedig arra is rávilágíthat, hogy miből van. A Physics of the Dark Universe című folyóiratban megjelent cikkükben a kutatók azt írják, lehetséges, hogy találtak egy ilyen lenyomatot a Tejút közepén. A kérdés azonban ennél egy picit bonyolultabb. A tudósok, ugyanis még nem jutottak mindenben konszenzusra a sötét anyaggal kapcsolatban. Egy felvetés szerint annyira sűrű részecskékről van szó, hogy már majdnem miniatűr fekete lyukakról beszélhetünk. Több asztrofizikus azon a véleményen van, hogy a hagyományos anyaghoz hasonlóan a sötét anyag is két változatban létezik: anyagként és antianyagként, melyek egymásnak ütközve nagy erejű sugárzás kíséretében pusztulnak el. A harvardi kutatásban részt vevő tudósok éppen ilyen pontot kerestek, ahol megsemmisül a sötét anyag – sötét antianyag páros. Galaxisunk középpontjára tekintettek, mert ott az anyag – és feltehetően a sötét anyag sűrűsége elképesztően nagy, ráadásul korábbi kutatások nagymértékű gamma-sugárzás kibocsátást érzékeltek onnan. A magyarázat szerint, az energiatüskét sötét anyag és sötét ellenanyag ütközése és pusztulása okozza. A kutatócsoport rájött, hogy számos egyéb esemény is produkálhatott ilyen energiafelvillanást. Ahogy a mélyűrben lévő összes fényes tárgy nagyfelbontású térképe mutatja, a világegyetem egy pezsgő és energiával teli hely (azaz téridő): neutroncsillagok, összeomló fekete lyukak, szupernovák, nukleáris hamu: ezek mind kibocsáthatnak gamma-sugárzást. A kutatók leszűkítették az energiafelvillanás lehetséges forrását. Igazolták, hogy vagy pulzárokról, vagy megsemmisülő sötét anyagról van szó. A pulzárok neutroncsillagok, melyeket gyakran hívnak az univerzum világítótornyainak. Felfoghatatlan sebességgel forognak, és elektromágneses sugarakat bocsátanak ki. Ha pulzár bocsátja ki a gamma-sugarakat, akkor meg lehet határozni a helyét: általában más csillagrendszerek mellett. A sugárzás elemzésekor azonban kiderült, hogy a forrásterülete alapján nagyon nem valószínű, hogy pulzár bocsájtja ki. Kizárásos alapon tehát úgy néz ki, hogy tényleg a sötét anyag pusztulása okozza a sugárzást. „Ha ezt sikerül megerősíteni” – írják a szerzők a tanulmányukban,- „ennek lényegi következményei lesznek a csillagászatra és a részecskefizikára nézve.” (IFLS)
