A Resindent Evil bizony nagyon nagyra nőtt az elmúlt két évtized alatt. Most egy kicsit foglalkozunk a sorozat kevésbé ismert különceivel is. A Resindent Evil széria bizony már régóta velünk van, ráadásul rengeteg formában tette már tiszteletét a platformjainkon. Egy ekkorára növekedett sorozatot viszont nem lehet örökké korádban tartani, így a Resindent Evil egy idő után akaratlanul is eltávolodott az eredeti identitásától, ami olykor jó, máskor viszont rossz eredményt szült. Így sajnos olyan (vég)termékeket is át kellett vészelnie a rajongóknak, mint például a Resident Evil: Operation Raccoon Ciki… vagyis inkább City, és a Resident Evil: Umbrella Corps. De említhetném még sorozat alapján készült, megkérdőjelezhető minőségű filmeket is. Így ideje volt, hogy a sorozat újra megtalálja a saját helyét, szerencsére úgy tűnik, hogy ez most végre megtörtént. A Resident Evil hetedik része még nagyon friss, de bőven lehet okunk arra, hogy az új epizód anyagi és kritikai sikerében bizakodjunk, mivel a Resident Evil 7 bizonyos szempontból visszatért a gyökereihez, miközben többek között a first person nézetnek köszönhetően teljesen megújult. Valamint szerintem a hetedik rész rendkívül nyitottnak tűnik az új játékosok felé, így a játék talán tényleg meg tud felelni a régi rajongónak és az újoncoknak is. Úgy tűnik, hogy a Capcom jó döntések egész sorozatával rukkolt elő az új epizód fejlesztésekor. Viszont korábban sok-sok különböző féle és fajta, „Resident Evil” címmel díszelgő, változatos minőségű program jelent meg rengeteg platformra, főleg akkoriban, amikor a cég kontrollja szinte teljesen elveszett a hatalmasra duzzadó, évente több játékkal jelentkező széria felett. Nagyon sok Resident Evil játék jelent meg, annyi, hogy még a fanatikus rajongóknak is könnyen kimaradhatott pár, kevésbé nívós vagy mérsékelten reklámozott, nem igazán nagyszabású epizód. Ebben a listában néhány olyan Resident Evil programmal ismerkedhettek meg, amivel esélyes, hogy nem játszottatok, pedig ilyen, vagy olyan ok miatt érdekes, a sorozat jellegéhez képest különc epizódokról van szó. Az érdekes jelen esetben nem egyenlő a minőséggel. 5. Resident Evil: Uprising A Resident Evil: Uprising egy 2009-es évjáratú BlackBerry-re és Windows Phone-ra megjelent cím, ami egy egészen más köntösben tetszelgő Resident Evil 2 újragondolás lett. Ez nem egy közvetlen átirat, mint például az eggyel lejjebb szereplő, zsebben elférő Resident Evil 4, hanem egy teljesen (nem túl erős) telefonokra szabott Resident Evil 2 remake. A látvány ennek megfelelően csupán… funkcionális, és persze a játékmenet is az apró kommunikációs eszközök képességeire lett szabva. Korrekt mobilos program, semmi több, de az biztos, hogy Claire Redfield főhősnő fizikai adottságainak finomabb részleteit ebben a játékban nem célszerű megszemlélni. Többet erről a programról nem is érdemes megemlíteni, nézzünk valami izgalmasabbat. 4. Resident Evil Survivor A 2000-ben PlayStationre kiadott first-person nézetben irányítható rail shooter bizony sok nevet viselt: a japán címe angolul annyi, hogy Biohazard Gun Survivor. De az olaszok jártak a legrosszabbul, mivel a játék náluk a „rövid” BIOHAZARD GUN SURVIVOR behind the mask címet viseli. Ez a cím hosszúságban már majdnem lekörözi a hazánk fiai által készített The Incredible Adventures of Van Helsing játék megnevezését. Mint ahogy azt említettem, a Resident Evil Survivor egy hamisítatlan rail shooter: a stílus jellegzetes vonása az, hogy a karaktert nem mi irányítjuk, csupán az átvezetőkkel megtűzdelt akciók alatt likvidáljuk a testi épségünket komoly mértékben veszélyeztető rémségeket, és természetesen ebben a játékban is ezt kellett tennünk. A különböző entitásokat pedig a PlayStation konzolhoz készült Gun Controllerel, rövidebben GunConal kellett jobb belátásra bírni. Az egyedi kontroller miatt a TV előtt zajló virtuális lövöldözés kifejezetten élvezetes lehetett a maga idejében. Amerikában viszont nem élvezhették ki a játékosok a különleges kontrolleres irányitást, mivel egy akkoriban még frissnek számító szörnyű tragédia éreztette a hatását a játékok egy részén. A Columbine iskolai mészárlás miatt az amerikai változatot nem lehetett GunConal játszani, így az Egyesült Államokban megjelent kiadás lassabb, de atmoszférikusabb variációja volt az eredeti változatnak. A játék 2002-ben PC-re is megjelent Tajvanon, de a rengeteg sebből vérző számítógépes verzióval inkább senki ne akarjon játszani. 3. Resident Evil 4: Mobile Edition Szereted a Resident Evil 4-et? Biztos sokat játszottál vele, de biztos nem mobilon. Bizony, a sorozat nagysikerű és kiváló negyedik epizódja még a telefonokra is megjelent egy némileg butított és átalakított formában. A mobilos móka 2005-ben vált elérhetővé N-Gage telefonra, de Leon nem csak a Nokia készülékét járta meg, mivel továbbfejlesztett változatban iOS-re is elérhetővé vált 2009-ben, mindjárt két formában. 2009-ben a fizetős, teljes értékű játék jelent meg a megrágcsált almás telefonokra, 2010-ben pedig szintén az Apple rendszerérre érkezett meg a megkurtított, de teljesen ingyenes változata. A költségmentes verziót manapság Resident Evil 4: LITE címen fut, az idővel még inkább kibővített, nehézségi szintekkel, DLC-vel és megszépített grafikával megbolondított fizetős változatot pedig Resident Evil 4: PLATINUM néven kell keresni. 2. Resident Evil: Degeneration 2008-ban jelent meg a Kaptár: Bioterror, ami az első teljesen CGI film volt, és ehhez egy lazán kapcsolódó, kisebb játék is kiadásra került abban az évben. A film angol címével megegyező nevet viselő program N-Gage telefonra, valamivel később pedig iOS-re jelent meg, pont úgy, ahogy az előbb tárgyalt Resident Evil 4: Mobile Edition. A Degeneration erénye az, hogy (a telefonos Resident Evil 4-gyel ellentétben) önálló, független epizódja a sorozatnak. Ráadásul láthatóan egészen korrekt módon helyt tudott állni a sorozat az apróbb, hordozható készülékeken is. 1. Resident Evil: The Umbrella Chronicles Nem a Survivor volt az egyetlen rail shooter a sorozatban. Tény, hogy elég sok Resident Evil játék vetette meg a lábát mobilokon, de a Capcom sorozata kétszer a Nintendo egyik neves platformját is meglátogatta. Az nem volt egy megszokott dolog, hogy Nintendo Wii konzolra felnőtteknek szóló, horror elemekkel megtámogatott akciódús Rail shooter jelent meg, de a Resident Evil: The Umbrella Chroniclesa a Dead Space: Extractionnel egyetemben ebbe a kategóriába tartozott. A konzol sajátosságai miatt pedig egészen egyedi élmény a fertőzöttek ritkítása. A történet és horror sajnos itt sem jutott nagy szerephez, sokkal inkább a pörgős játékmenet vitte a hátán a gyökereitől jócskán eltávolodott játékot, ami a saját egyszerű módján azért szórakoztató tudott lenni. A nem gyerekeknek való játék, családbarát konzolon elért sikere pedig elég volt ahhoz, hogy a híres széria még egyszer eljöhessen Nintendo Wii-re. A második Nintendo konzolra érkező játék Resident Evil: The Darkside Chronicles nevet viselte. A két, eredetileg Wii-re kiadott lövöldözős kaland később PlayStation 3-ra is elérhetővé vált a Resident Evil Chronicles HD kollekció megjelenésével. A cikkben tárgyalt programok egy részén szerintem jól látható, hogy a Capcom szinte minden létező játékra alkalmas eszközön, a lehető legnagyobb rétegnek szerette volna árusítani a sorozathoz fűződő játékait. Viszont ez nem feltétlen használt a franchise-nak. A különböző platformok eltérő tulajdonságai, valamint a nem feltétlenül horrorra vágyó vásárlói rétegek kiszolgálása miatt a széria elvesztette az eredeti jellegzetességeit: a parás hangulatot, a fejtörőket, az itemekkel való spórolást. Továbbá a Resident Evil játékok folyamatos áradata teljesen elcsépelté, kiüresedetté és önismétlővé tette az egyekor szebb napokat is látott szériát. Szerencsére végre a Capcom behúzta a kéziféket, és most arra koncentrál, hogy Resident Evil név újra a régi fényében tündökölhessen. Let's block ads! (Why?) Forrás...
