Hírek Itthon Trump akár még nagy elnök is lehet. Mi van, ha mégsem pojáca?

Van valami nagyon hasonló a mostani helyzetben ahhoz, mint amikor 36 évvel ezelőtt Ronald Reagan-t megválasztották az USA 40. elnökének. Jól emlékszem rá, hogy mit mondtak az akkori „mértékadó megmondó emberek" Ronald Reaganről. Hogy egy kivénhedt színész, annak is ripacs, aki a politikában olyan, mint elefánt a porcelánboltban. Egy báb lesz, és tán még a ciklusát sem fogja kitölteni. Nos, nem csak, hogy mindkét ciklusát kitöltötte végig páratlan népszerűségnek örvendve, de azóta immár történelmi tény, hogy Ronald Reagan megváltoztatta a világot. Némileg leegyszerűsítve: véget vetett a hidegháborúnak és a kétpólusú világrendnek, a fegyverkezési versenyben legyőzte a Szovjetuniót, ezzel nagyban hozzájárult kommunista rendszerek bukásához, a kommunista tömb országaiban végbemenő rendszerváltoztatáshoz, a KGST széteséséhez és Európa egyesüléséhez. Mindössze ennyit vitt véghez a „ripacs". Az elmúlt 50 év legjelentősebb amerikai elnöke lett.


Forrás: AFP/Kirill Kudryavtsev


Van valami hasonló ma is a levegőben. Szó se róla, nem akarom azt állítani vagy akár jósolni, hogy Donald Trump is feltétlenül nagy elnök lesz, Reaganhez hasonló. De ki tudja? Semmi esetre sem kizárt. A történelmi helyzet adott hozzá. Eddig mindenesetre csúnyán rácáfolt a magabiztos nagyokosok várakozásaira. Az, hogy a kampányban egyfajta fenegyerek figurát és egy manapság divatos „bunkóságot" jelenített meg, önmagában csak annyit mutat, hogy jól hallja az idők szavát. Jól érzékeli, hogy a nyugati világban az embereknek egyre inkább tele van a hócipője a képmutató, cukiságba csomagolt, de valójában ellentmondást nem tűrő véleménydiktatúrával, a politikai korrektség nevű beteges arroganciával, meg úgy általában az egész liberális elittel.


Forrás: MTI/EPA/Shawn Thew


Ezt az elitellenes közhangulatot Trump kiválóan érzékeli. Az is lehet, hogy ennél nincs is több benne. De már ez is valami a többiekhez képest, akár odaát, akár Nyugat-Európában nézünk szét.
Egy azonban már most megjósolható, sőt, érzékelhető is – egyebek közt éppen a mai elitek keserves toporzékolásából és nyüszítéséből: sem az Egyesült Államok, sem a Nyugat nem marad változatlan. Trump győzelme egy korszak végét és egy új korszak kezdetét jelenti. A szellem kiszabadult a palackból. Egy régi doktrína múzeumba kerül, és egy új kezd felépülni, ugyanúgy ahogy annak idején Reagan hatalomra kerülésével. Erre már most mérget vehetünk. Érdemes tehát figyelni és reménykedni.


Forrás: MTI/EPA/Larry W. Smith


Reagan színrelépése a kommunista rendszer és utópia összeomlásához vezetett, sok jel mutat arra, hogy Trumpé a liberális véleménymonopólium összeomlásának kezdetét jelentheti, egyben a mai nyugati elit leváltásának kezdetét.
Persze, tisztában vagyok vele, hogy bárki is az amerikai elnök, a FED ugyanaz marad, lényegében az adminisztráció is, ahogy ugyanúgy maradnak a pénzügyi körök is, marad az általuk tulajdonolt és működtetett média és más ügynökségek, szolgálatok. Ezzel inkább előbb, mint utóbb minden új elnöknek szembesülnie kell.
Arra sem árt emlékeznünk, hogy Reagan ellen hivatalba lépése után szinte azonnal merényletet kíséreltek meg. Bármit is mondanak, nehezen hihető, hogy valóban csak egy magányos őrült akciója volt.
Hát, Isten óvja Donald Trumpot! Rosszabb elnök biztos nem lesz, mint az előző három amerikai elnök volt, vagy mint szegény Mrs. Clinton lenne. Kívánom, hogy sokkal jobb legyen!
Félreértés ne essék, számomra Donald Trump személye teljesen közömbös. Lehet, hogy épp olyan pojáca, amilyennek mutatja magát. Én nem neki drukkolok. Magunknak, meg a világnak.

Görgényi Tamás, a Századvég politikai tanácsadójának írása az Origónak. Hasonló elemzéseket a következő hetekben is olvashatnak majd az Origón.

Let's block ads! (Why?)

Forrás...