Albert Einstein a tudománytörténet egyik legnagyobb alakja nem csak kivételes képességű elme volt. Emberi nagyságát mutatja többek között, hogy felemelte szavát a diktatúrák és az atomfegyverek ellen, valamint, hogy képes volt beismerni saját tévedését. Saját számításaival ellentétesen statikus univerzumban gondolkodott Albert Einstein 1915-ben publikálta az az elméleti fizika máig egyik legnagyobb hatású teóriáját, az általános relativitáselméletről. Az elmélet kimondja, hogy a gravitáció lényegében a tér és az idő görbülete. Az elmélet egyenleteivel a téridő görbületét a tömeg és az energia adott eloszlásából lehet kiszámítani. Albert Einstein (1879 - 1955) volt a tudománytörténet egyik legnagyobb gondolkodójaForrás: Origo Einstein számításai azt mutatták, hogy a Világegyetem dinamikus, ő azonban ezzel szemben mégis úgy gondolta, hogy statikus képződmény, ezért az egyenleteibe betett egy állandót – az úgynevezett kozmológiaia állandót - amelynek segítségével statikussá tette az eredményt. Az ősrobbanás, az univerzum keletkezésének kezdő pillanata az elméleti fizika egyik legnagyobb, máig nem pontosan tisztázott kérdése csakúgy, mint a kozmológiai állandó problematikájaForrás: Space Wallpapers Minden anyag vonzza egymást, az antigravitációs állandó viszont ellensúlyozza ezt a vonzást, megakadályozva, hogy önmagába zuhanjon a világegyetem. Ezt nevezte élete legnagyobb tévedésének Amikor később a megfigyelések azt mutatták, hogy a világegyetem - szemben Einstein eredeti elképzelésével - mégsem statikus, a tudós kivette az állandót egyenleteiből, és ezt a korábbi feltételezését élete nagy tévedésének nevezte. Ezt nevezte élete legnagyobb tévedésénekForrásinterest 1998-ban azonban megint felbukkant a kozmológiai állandó problémája. Az asztrofizikusok igen távoli szupernóvákat figyeltek meg, és azt észlelték, hogy a világegyetem egyre gyorsulva tágul, vagyis a térben kell lennie egy mindenütt ható taszító erőnek, ami erősebb a gravitációnál, amiből pedig az következi, hogy a kozmológiai állandó mégsem nulla. Az SN 1994D jelű felvillanó szupernóva az NGC 4526 jelű távoli galaxisbanForrás: NASA/ESA A fizikusok próbálnak magyarázatot találni arra, hogy miért van ez így, és miért éppen akkora az értéke, mint amekkora. A rejtélyes lenullázó hatás Azonban a fizikusok által mért állandó 120 nagyságrenddel nagyobb, mint amit a szupernóvák esetében tapasztaltak. Hogy érzékeljük ezt a nagyságrendi különbséget, mindez azt jelenti, hogy a kvantummechanikai hatások esetén mért és a szupernóváknál számított értékek arányánál az 1-est 120 darab nulla követi. Az univerzum története az ősrobbanástólForrás: ELTE Az eltérés oka vagy az, hogy nem jó az az okfejtés, amelyet a számításoknál használnak, vagy pedig létezik valamilyen rejtélyes hatás, ami „lenullázza" a kiszámított mennyiségeket, kivéve azoknak egy parányi töredékét. Forrás: Origo Az biztos, hogy ha a kozmikus állandó sokkal nagyobb lenne, mint amekkora valójában, a Világegyetem anyaga még a galaxisok kialakulása előtt „szétszaladt" volna, következésképp nem jöhetett volna létre az élet sem a Földön. KAPCSOLÓDÓ CIKKEK Let's block ads! (Why?) Forrás...