Tudomány Tudja, hogy mekkora volt a világtenger legnagyobb hala?

A földtörténeti középkor, a dinoszauruszok korának is nevezett időszak a gigászok világa volt. A fantasztikus filmek világát idéző hatalmas állatok népesítették be ekkor a kontinenseket, és a világóceánt is.

Csak potykák a jelenkor csontoshal-rekorderei
A csontos halak főosztályát (Osteichtyes) napjainkban közel 29 000 faj reprezentálja a vizekben, zömük a világóceán lakója.



A furcsa kinézetű Leedsichtys volt a valaha élt legnagyobb csontos hal

Forrás: Wlaking wit Wikia


A jelenkor legméretesebb csontos halai, a Fekete- és Kaszpi-tengerben, illetve az Adria déli medencéjében is előforduló, ívni a folyóvizekbe felúszó viza (Huso huso), amelynek rekorder példánya 7,2 méter hosszú volt és súlya 1571 kilogrammot nyomott, a második legnagyobb csontos hal az indo-pacifikus régió sebességbajnoka, a villámgyors fekete marlin vagy vitorláshal (Istiompax indica) a maga 4,65 métres maximális hosszával, a harmadik helyezett pedig 4,55 méterrel a kardhal (Xiphias gladius).



A tokhalfélék családjába tartozó viza napjaink legnagyobb csontos hala

Forrás: Big Fish of the World


( Az édesvizek bajnoka az Amazonas medencéjében honos 3 méter hosszú arapaima.) Ezek az óriási csontos halak is eltörpülnek azonban az élővilág történetének valaha létezett legnagyobb hala, a késői jura időszakban élt Leedsichthys problematicus mellett.

Ijesztő kinézete ellenére is békés teremtmény volt a kopoltyús leviatán
A jura időszak (206 millió évtől 145 millió évig) végét jelző oxfordi és tithon emelet tengeri üledékes rétegeiből kerültek elő Angliában és Németországban annak a hatalmas csontos halnak a maradványai,

amelynél soha nem élt méretesebb hal a világóceánban.

A Leedsichthys első képviselői 165 millió éve bukkantak fel a jura kor trópusi tengereiben, és még azt megelőzően, - nagyjából 155 millió éve – leléptek az élet színpadáról, hogy felvirradt volna a mezozoikum utolsó időszaka, a kréta kor.



A Leedsichtys és az ember méretét összehasonlító ábra

Forrás: Wikimedia Commons


A fosszilis csontmaradványok alapján a Leedsichthys kifejlett példányainak 16 – 22 méter lehetett az átlagos testhossza, néhány különösen méretes egyedük azonban elérhette a jelenkori világtenger egyik legnagyobb órása, a barázdásbálna (Balenoptera physalis) 27 méteres maximális testhosszát is.



A planktonszűrögető óriások valószínűleg rajokban vándoroltak a késői jura kor melegvizes tengereiben. Az ember szabályosan eltörpülne, ha egy ilyen halrajba tévedne

Forrás: Walking with Wikia


Ezzel a mérettel a Leedsichthys nem csak a földtörténet legnagyobb csontos, de egyben a leghatalmasabb hala is lehetett, mivel méretei még az amúgy a porcos halak főosztályába (Chondrichtyes) tartozó óriásfogú cápa (Carcharocles megalodon) méretét is meghaladták.



A Leedsichthys és a legnagyobb tengeri ősállatok méretét összehasonlító ábra. A képen a Leedsichthys hasa alatt az óriásfogú cápa látható

Forrás: Twitter


A Leedsichthys hatalmas, és mélyen a szemek mögé nyúló állkapcsaiban több sorban 40 ezer apró fog ült.

Az óriási hal azonban ijesztő kinézete ellenére sem jelentett veszélyt kortársaira,

mert táplálékát a mai sziláscetekhez hasonlóan főleg apró planktonikus rákok alkották.



A jura végén élt hatalmas és vérszomjas tengeri ragadozó, a Liopleurodon ellen nem volt védelem

Forrás: Walking with Wikia


A krillek tömegét a kopoltyúíveire nőtt sűrű, fésűs szerkezetű szűrő fogta fel, amikor átpumpálta a vizet a kpoltyúin. Ugyanígy szűri ki a planktont a recens érdes, - vagy cetcápa,(Rhincodon typus) illetve az óriáscápa (Cetorhinus maximus) is.



A Leedsichtys a ma élő óriáscáphoz hasonlóan szűrhette ki a krillt a tengervízből

Forrás: Wikimedia Commons


A jura időszakban a maihoz képest sokkal melegebb volt a Föld éghajlata, és a világtenger átlaghőmérséklete is. A Leedsichthys az ősóceánok jól megvilágított felszínhez közeli víztömegében élt, és valószínű, hogy a „planktonlevest” követve óriási távolságokra vándorolt a késői jura melegvizes tengereiben.

Minden idők egyik legveszedelmesebb tengerében az óriás sem volt biztonságban
Ha a veszélyesség szempontjából kategorizálnánk a földtörténet egykor volt tengereit, ebben a rangsorban a jura időszak óceánjait illetné az ezüstérem. A jura végén a trópusi napsütésben csillogó felszín alatt hatalmas és vérszomjas ragadozók cserkészték áldozataikat.



A késő jura időszaki Liopleurodon tengeri hüllő volt a kor legnagyobb húsevő ragadozója

Forrás: Wlaking with Wikia


A Leedsichthys hatalmas mérete a kisebb ragadozókat ugyan elriaszthatta, de nem így a korszak legrettegettebb tengeri ragadozó hüllőit, Liopleurodont, és a Metriorhynchust. Az ugyancsak hatalmas, 9- 13 méter hosszú Liopleurodon

egyetlen harapással nem tudta ugyan megölni a Leedsichthyst,

ám több egyed folyamatos és kitartó támadással annyira legyengíthette az óriást, hogy az végül elpusztult.



A Hybodus őscápák rajokban támadtak rá a hatalmas halra

Forrás: Walking with Wikia


A fosszilis bizonyítékok arra utalnak, hogy a Hybodus őscápák is időnként nagy falkákban támadhattak rá a világtenger valaha élt legnagyobb halára.

Forrás: http://www.origo.hu/tudomany/201606...oblematicus-oriasnoves-fosszilia-tengeri.html