Tudta, hogy a Nyugati pályaudvar mellett áll a magyar szabadkőművesség egykori központja?

A szabadkőművesek legtöbbünk fejében annyira misztikus és mesebeli lények, mint a seprűn lovagló boszorkányok, az egyszarvúk, vagy épp a kentaurok, pedig a középkori mozgalom még napjainkban is él, sőt, több, mint hatmillió taggal rendelkezik világszerte.


Magyarországon (illetve a Magyar Királyság területén) 1749-ben született meg az első páholy, melynek például nyelvújítónk, Kazinczy Ferenc is tagja volt. 1775-ben gróf Draskovich János és gróf Niczky István létrehozták a saját rituáléval rendelkező Latomia Libertatis sub corona Hungariae in Provinciam redactae-t (Magyarországi Szabadság Szabadkőművessége), mely a hazai állapotok megreformálását tűzte ki célul. Sokáig azonban nem munkálkodhattak, hiszen előbb II. József (1780-1790) próbálta meg a rendet saját céljaira felhasználni, így korlátozta annak működését, majd I. Ferenc császár 1795-ben be is tiltatta azt egész birodalmában, így Magyarországon is.
A következő fél évszázadban a rendről semmiféle adat nem áll rendelkezésre, a páholyok illegalitásban működtek, de az 1848-as forradalom után azonnal megalakult A dicső fény hajnalához, melynek célja az összes, Pesten bujkáló szabadkőműves összefogása volt. A társaság az osztrák csapatok bevonulásával azonnal szétesett.
Legismertebb szabadkőművesünk valószínűleg Kossuth Lajos, aki 1852-ben, az Egyesült Államokban csatlakozott a rendhez, hogy ezzel is könnyebben gyűjtsön pénzt egy újabb magyar szabadságharchoz.
A kiegyezés után fél évvel, 1868 februárjában újabb fontos lépés történt a rend magyar történetében: a belügyminiszter engedélyezte a páholyok alapítását, így megszületett az Egység a hazában, valamint egy egész sornyi francia és angol mintára működő társaság.
Kossuth Lajos felvételi kérelme a Cincinnati 133. páholyba, 1852. február 18.1870-1871-ben ezek egyesültek, így két nagy páholy született: az angolszász rendszerű, háromfokozatú Jánosrendi Nagypáholy, valamint a francia rendszerű, de skót rítusú Magyarország Nagy-Oriense. Előbbit Pulszky Ferenc, utóbbit pedig Joannovics György vezette.



Mi a páholy? Milyen szabadkőműves fokok vannak? A szabadkőművesség vallás? Mi a tagság felvétele? Hogyan lehet csatlakozni?

Ha még többre kíváncsi, akkor a legfontosabb kérdésekre választ kap itt, az Interneten 1998 óta jelen lévő magyar Galilei páholy honlapján.

A két társaság céljainak jó része azonos volt, így némi rivalizálástól eltekintve számos alkalommal működtek együtt. Nem csoda hát, hogy 1886-ban – a világon máig egyedülálló módon – a két irányzat követői együtt, Magyarországi Symbolikus Nagypáholy néven folytatták tovább a munkát, ezzel pedig megkezdődött a mozgalom több, mint három évtizedes aranykora, melynek során az országban több, mint száz páholy született, tagjaik közt pedig megtaláljuk a nemzet színe-javát, így Ady Endrét, Ignotust, vagy épp Benedek Eleket.

Ady Endre jelentkezése a Martinovics Páholyba, 1912Az 1919. március 21-én megszületett Magyar Tanácsköztársaság korlátozta a páholyok működését, a következő év májusában Horthy belügyminisztere, Dömötör Mihály pedig betiltotta a rendet. Természetesen ez nem jelentette a magyar szabadkőművesség halálát, hiszen a Magyarországi Szabadkőművesek Reform Nagypáholya egész egyszerűen nem tekintette magára nézve érvényesnek a törvényt, így 1929-ig működött, de a kisebb csoportok évtizedekre illegalitásba vonultak.



De miért a körző és a szögmérő?

A szabadkőművesség eredete valószínűleg a középkori kőfaragókhoz vezethető vissza, akik a hatalmas templomok, dómok építése során egy helyen – páholyokban – laktak, ahol csoportba tömörültek, melyek a művészetük titkait voltak hivatottak megőrizni. Összetartozásuk jeléül két szerszámukat, a körzőt és a szögmérőt választották.

A következő engedélyezésre 1945-ig kellett várni, de az akkor megszülető Magyarországi Symbolikus Nagypáholy csak öt éven át, a még belügyminiszteri pozícióban lévő Kádár János tiltó rendeletéig működhetett. Az 1989-ben megszületett új egyesületi törvény újra életre hívott négy páholyt, (Deák Ferenc, Árpád, Galilei, Egyenlőség) melyek együtt újra létrehozták a fenn már említett, angolszász rendű Symbolikus Nagypáholyt. A renddel egyet nem értő tagok ugyanebben az évben megalakították a Magyarországi Nagyoriens Nagypáholyt, amely a latin hagyományokat tartja életben. Ugyanebben az évben megszületett az első női páholy is, mely a Napraforgó nevet kapta.



Na jó, ki találta ki azt a hülyeséget, hogy a szabadkőművesek egy világméretű összeeesküvésen dolgoznak, és át akarják venni a hatalmat?

Nyilván a nácik, akik Hitler hatalomra jutása után alig néhány hónappal, 1934-ben be is tiltották Németországban a páholyokat.

Az 1886-ban Magyarországi Symbolikus Nagypáholy néven egyesült rend vezetése hamar felismerte, hogy szükségük van egy központi, nagy páholyházra, ahol a hivatalszobáknak, társalgónak, könyvtárnak és klubnak is el kell férnie a rend szokásaihoz szükséges szobák – előszoba, előcsarnok, műhely, sötét kamra – mellett.



De mik ezek a szobák?

“Az előszoba – szokásos funkcióján kívül – azt a célt is szolgálta, hogy a munkák alatt egy kisegítő testvér távol tartsa a “profánokat” a páholy belsőbb helyiségeitől. Az előcsarnok tartalmazta a keresők nevével és arcképével ellátott fekete táblát, egy szekrényt, melyben a páholy tagjai jelvényeiket és eszközeiket tartották, valamint asztalt a jelenlévők könyvével és egy másik táblát a közérdekű hirdetményeknek.
A páholyház legfontosabb helyisége a műhely. Ennek a téglalap alaprajzú helyiségnek az oldalai a világtájak szerint kerülnek elnevezésre. Keleten foglal helyet a páholy főmestere, nyugaton pedig a két felügyelő. A műhely mennyezetének díszítése a csillagos eget (kék alapon arany vagy ezüst csillagok) jelképezi, padozata fekete-fehér lapokkal kirakott. Falai általában vörös vagy kék kifestésűek. Járószintje a keleti oldalon három lépcsőfokkal megemelt, berendezése szigorú szabályok szerint meghatározott. A helyiség közepét elfoglaló tapis (szőnyeg), mely Salamon király templomát idézi, mai alakját a 18. század második felében nyerte el. Korábban a rajta látható szimbólumokat (csillag, szögmérő, függőón, vízmérő, durva kő, csiszolt kő … stb.), melyek mindegyike saját jelentéssel bír, krétával, vagy szénnel rajzolták a földre, s a munka befejezése előtt letörölték. Vászonra festve 1766-ban jelenik meg először.
A sötét kamra, ahová a keresőt felvétele előtt vezetik ablaktalan, komor, általában feketére festett helyiség, melynek falain rendszerint jelmondatokat találunk. A sötét kamrában való tartózkodás a felvétel előtti “lelki sötétséget” szimbolizálja, melyet később a “szabadkőművesi világosság” vált fel. Bútorzata igen egyszerű, mindössze székből és asztalból áll, utóbbin koponya, egy darab kenyér, egy korsó víz, homokóra és írószerek kapnak helyet. A berendezést csontváz egészíti ki.” – írja a Galilei.

1893. május 1-én a nagymester bejelentette, hogy megvásárolták a mai Podmaniczky és Vörösmarty utcák sarkán álló telket, októberben pedig kiírták a tervpályázatot, melyre 1894 februárjáig tizenkét pályamunka érkezett. Végül a Régi Hívek páholy egy tagja, Ruppert Vilmos műépítész kapta meg a megbízást, az épületet pedig 1896-ban át is adták.

A berendezések jó része adományokból állt össze: a berendezések, az orgona és a díszítőelemek a kis páholyok adományai voltak, de a nagymesteri szoba arcképcsarnokának festményeit a XIX. század egyik legelismertebb magyar festője, Than Mór, az üvegablakokat pedig a világhírű Róth Miksa készítette el.

“Ha kíváncsiságból jöttél, távozzál! Ha félelem lepett meg, ne menj tovább! Ha nem tudsz eszmékért lelkesedni, érdek nélkül, közjóért dolgozni, fordulj vissza! Ha kitartó vagy, látni fogod a világosságot.”
Az első világháború alatt a Nagypáholy hadikórházat üzemeltetett az épületben, melyet a páholyok tartottak fenn. A Tanácsköztársaság megszületésének napján a kormány lefoglalta az épületet, majd átadta azt egyes szakszervezetei részére. A következő évben a Magyar Országos Véderő Egylet (MOVE) foglalta el az épületet.

1945 februárjában, még javában a harcok alatt újra a szabadkőműveseket találjuk az épületben, akik a korábban már odaköltözött Nemzeti Parasztpárt VI. kerületi szervezetével közösen használják az ingatlant egészen 1947-ig, mikor a Parasztpárt kiköltözik. A nagypáholy azonban nem sokáig örülhet a visszaszerzett épületnek, hiszen 1950-ben az ÁVO elfoglalja a házat és oda helyezi a központját. Megszűnésük után a Belügyminisztérium egyik részlege veszi át a helyüket, akik egészen a rendszerváltásig használják az egyre romló állapotú házat.

Az ezt követő másfél évtizedben az egykori nagypáholy épülete üresen áll, majd 2005-ben megvásárolta az Ablon, és megkezdődik 74 szobás luxusszállodává alakítása.
Fotó: HGAz épület homlokzata 99 százalékban megújul, belül pedig – a HG 2010-es fotói szerint – szintén ígéretes volt a helyzet, de a válság megtorpedózhatta ezt a projektet is, így az leállt.
Fotó: HGFotó: HGFotó: HGFotó: HGFotó: HGA hotel magyar és angol nyelvű honlapja szerint hamarosan nyitnak, de erre más jel nem mutat. Az ablakok bedeszkázva, a földszinti üvegek betörve, a kapu felújítatlan.
Fotóink az épületről, mely teljes külső felújításának köszönhetően kívülről még mindig közel tökéletes állapotban van, a szabadkőműves jegyek pedig ennek köszönhetően egyszerűen megfigyelhetőek a homlokzatokon: