Tudta, hogy Hajós Alfréd nem csak úszóként, hanem építészként is elismert volt?

Az 1878. február 1-én egy budapesti zsidó családban született, sokszor egyszerűen csak a Magyar delfinként emlegetett Guttmann Arnold tizenhárom évesen, apja Dunába fulladását követően döntötte el, hogy megtanul úszni. Öt évvel később, a Magyar Úszó Egyesület tagjaként az első újkori olimpia mindkét gyorsúszószámát – a vízből indított 100 métert, valamint egy hajóról a partig tartó 1200 métert – megnyerte, annak ellenére, hogy a korabeli leírások szerint a tengervíz mindössze tíz, illetve tizenhárom fokos volt.

Hajós 1:22.2-es teljesítménye száz méteren saját korában csodálatos volt, de a sportág, valamint a mezek fejlődésének köszönhetően ma ez semmire nem lenne elég – a New York Times vonatkozó anyaga szerint Hajós mindössze a medence alig több, mint feléig (58 méterig) jutott volna ezzel az idővel:
Úszókarrierjéről természetesen már mindenki hallott, arról azonban kevesebben, hogy az olimpia után a Hajós Alfréddá vált Guttmann nem maradt sokáig az úszás világában – az atlétikára, tornára, és labdarúgásra váltott, sőt, újságíróként is fontos tényezővé vált a magyar sportéletben.
Hajós a fociban is szép eredményeket is ért el: az első nyilvános magyar futballmérkőzés egyik résztvevőjének, a Budapesti Torna Club kezdőcsapatának tagja volt, sőt, 1904-ig játszott is a BTC-ben, ez idő alatt két bajnoki címhez (1901, 1902) segítve az együttest.

A sportág magyarországi elterjedését szövetségi kapitányként (1906-ban két mérkőzés erejéig) és játékvezetőként is segítette: 1897-től tíz éven át vezetett mérkőzéseket, sőt, egy idő után, a FIFA bírói keretének tagjaként válogatott és külföldi mérkőzéseket is vállalhatott.
Korán induló sportkarrierje mellett a továbbtanulásra is gondolt: a Műegyetem építészmérnöki karának sikeres elvégzése (1899) után előbb a Vajdahunyadvárat is létrehozó Alpár Ignác, majd a magyar szecesszió úttörője, a többek közt az Iparművészeti Múzeumot, az Andrássy úti Balettintézetet és a kőbányai Szent László-plébániatemplomot is tervező Lechner Ödön irodájában szerzett tapasztalatot.
1907-ben Villányi Jánossal közös irodát nyitott, stílusában pedig a szecesszióról előbb az eklektikára, majd a modernizmusra váltott. Sporttelepek és uszodák sorát tervezte meg, de nem sportirányú megbízásai is szép számmal akadtak. Mai válogatásunkban néhány elkészült, és tervfázisban maradt művét is bemutatjuk.

A Református Egyház Zsinati Központja, 1908-1909


A szombathelyi Nagy Lajos Gimnázium épülete, eredetileg Vakok Intézete, 1910


A miskolci Weidlich-palota, 1911