A cannes-i fesztiválpalota 2300 fős nagyterme dugig telt a Saul fia péntek délutáni díszbemutatóján, még a földön is ültek. A vetítés alatt döbbent csend honolt, a végén pedig hat percig tapsolt ujjongva a közönség. Jake Gyllenhaal, Guillermo del Toro és a Coen testvérek a hátsó sorokból sasolták, ahogy Takátsy Péter táncol. Az Origo riportere is ott volt. Mielőtt rátérnénk a pénteki díszbemutató történéseire, ugorjunk vissza egy kicsit az időben. A film első sajtóvetítése csütörtökön délután volt, rögtön utána elkezdtek özönleni az ajnározó tweetek, és már este megjelentek a végtelenül lelkes kritikák a szaklapokban (ezeket itt gyűjtöttük össze, a saját kritikánkat pedig itt olvashatja). A Saul fia alkotói a cannes-i vörös szőnyegen Forrás: AFP/Valery Hache Szerencsés, hogy a fesztivál elejére került a Saul fia bemutatója, mert ilyenkor még sokkal többet foglalkoznak egy filmmel, mint mondjuk a második hét végén, amikor már minden újságíró hullafáradt, és próbálja behozni az elmaradásait (a legutóbb Cannes-ban versenyző magyar filmet, a 2010-es Szelíd teremtés-t például a fesztivál utolsó előtti napjára rakták, és eléggé visszhangtalan is maradt). De különben is nagy érdeklődés övezte Nemes Jeles László holokausztdrámáját, mert utoljára öt évvel ezelőtt került be első film a versenyprogramba, és mindenki kíváncsi volt rá, mit tudhat ez a rendező, hogy egyből a legnagyobbak között kapott esélyt a bemutatkozásra. A Saul fia plakátja a cannes-i fesztiválpalota mellett Fotó: Varga Ferenc - Origo A pénteki nap már erősen a Saul fiá-ról szólt Cannes-ban. A film sajtótájékoztatóját délután egykor tartották, ez kicsit pech volt az alkotóknak, mert ezzel egy időben vetítették az új Woody Allen-filmet és Natalie Portman rendezői debütálását is, ezért elég kevés újságíró faggatta csak a magyar filmeseket. Azonban így is jöttek érdekes kérdések, és az is örömteli, hogy a Franciaországban nevelkedett Nemes Jeles személyében végre van egy olyan magyar rendezőnk, aki nem úgy beszél, mint Borat, hanem képes érthetően és értelmesen megszólalni angolul és franciául is (a teljes sajtótájékoztatót itt tudja megnézni). Matthieu Taponier vágó, Clara Royer társforgatókönyvíró, Nemes Jeles László rendező és Röhrig Géza főszereplő a Saul fia cannes-i sajtótájékoztatóján Forrás: AFP/Anne-Christine Poujoulat A sajttájok előtt mindig van a hivatalos fotózás a palota egyik teraszán, amikor a szóban forgó film alkotóit odaállítják a Cannes-logós pulpitus elé, és tíz percig vigyoroghatnak az előttük összegyűlt több tucat fotós vakuinak a fényében. Ezt az abszurd helyzetet példás higgadtsággal tűrte Nemes Jeles, akiről amúgy lehet tudni, hogy gyűlöli, ha fotózzák. Nemes Jeles László a cannes-i fotózáson Forrás: AFP/Bertrand Langlois A sajttáj után volt két órájuk a stábtagoknak, hogy kicsit kifújják magukat, de aztán vehették is a legszebb ruháikat, mert jött a vörös szőnyeges bevonulás. A Saul fia délutáni díszbemutatót kapott, azokon nincs olyan fergeteges sztárparádé, mint az estieken, de a palota környéke így is megtelt a létrákkal és elemózsiával felszerelkezett filmőrültekkel, akik elképesztő kitartással próbálják focipályányi távolságból elcsípni valami híres ember látványát. A díszbemutatókra csak meghívóval lehet bejutni, és a vetítések előtt mindig ellepik a környéket bizakodó tekintetű emberek, akik "Invitation SVP" (meghívót kérek) feliratú táblával a kezükben ácsingóznak jegyekért. Ez amúgy nem teljesen reménytelen vállalkozás, én is láttam több olyan arcot, akik szerencsével jártak, és megkapták valakitől az áhított jegyet (a szabály szerint a jegyekért nem lehet pénzt kérni). Egy meghívó a Saul fia cannes-i díszbemutatójára Fotó: Varga Ferenc - Origo A meghívott vendégeknek a vetítés kezdete előtt fél órával helyet kell foglalniuk a teremben, mert a bevonulás alatt már nem kolbászolhatnak a hírességek között. Ilyenkor az egyszerű pórnép tagjai is megkapják a lehetőséget, hogy azon a vörös szőnyegen menjenek végig, amit előttük a világ összes sztárja is taposott már. A Saul fia vetítése négy órakor kezdődött, én a lenti részen kaptam helyet, nem messze attól a széles sortól, ami az alkotók számára volt lefoglalva (a legtöbben közülük most látták először a filmet). Nem kellett malmozással tölteni az időt, mert a terem nagy vásznára kivetítették a vörös szőnyeg történéseit, amit darukra helyezett, folyamatosan pásztázó kamerák vettek. 15.50-kor elkezdtek kiszállni a stábtagok a fesztivál hivatalos fekete Renault-iból, a film címszerepét játszó Röhrig Géza bozontos szakállat növesztett, és fekete kipát csapott a fejére a jeles alkalomra, de ott volt Andy Vajna a feleségével, illetve a Saul fia egyetlen jelentős női szerepét alakító Jakab Juli is. Jakab Juli a cannes-i fesztiválpalota vásznán a Saul fia bevonulása közben Fotó: Varga Ferenc - Origo A lépcső tetején maga a fesztiváligazgató, Thierry Frémaux kezelt le Nemes Jeles Lászlóval, és vezette be a fiatal rendezőt és csapatát a terembe. Rövid taps után helyet foglaltak, és már kezdődött is a vetítés. A 2300 férőhelyes terem teljesen megtelt, de annyira, hogy a sorok szélére helyezett, lenyitható pótszékeken is ültek, sőt mellettem egy nő a földön ülve nézte végig a filmet (ez tűzrendészeti szempontból biztosan problémás amúgy). Ahogy forgattam a fejemet, az egyik hátsó sorban kiszúrtam előbb az egymással diskuráló Jake Gyllenhaalt és Guillermo del Torót, majd mellettük pár székkel a Coen testvéreket is (ők mind az idei zsűri tagjai). Egyből meg is örültem, hogy majd azt a címet adhatom ennek a beszámolónak, hogy "Jake Gyllenhaal állva tapsolta meg a magyar filmet", de amikor a végefőcím alatt hátraszaladtam, hogy a telefonommal dokumentáljam a kisírt szemekkel tapsikoló Jake-et, szomorúan konstatáltam, hogy kinyílt egy ajtó mögöttük, és a zsűritagok libasorban kisurrantak a teremből (mondjuk érthető is, hogy nem lenne szerencsés, ha a pártatlan zsűri tagjairól olyan fotók készülnének, hogy az egyik versenyfilmen lelkesen hujjogatnak, a másik végén meg fancsali képpel szedelődzködnek). Jake Gyllenhaal és Guillermo del Toro ott sasolnak a Saul fia cannes-i díszbemutatóján Fotó: Varga Ferenc - Origo A vetítés alatt leginkább egy pisszenést sem lehetett hallani, döbbent csend honolt, úgy emlékszem, csak annál a jelenetnél volt némi nevetés, amelyben a náci tisztet alakító Takátsy Péter adott elő egy zsidó táncparódiát. Már a végefőcímnél elindult a taps, de az gyorsan elhalt, mert ilyenkor úgy illik, hogy csak akkor kezdi el az ember a tetszésnyilvánítást, amikor az utolsó stábtag neve is lepörgött. Amikor viszont végre elsötétült a vászon, kitört az ováció, felpattantak székeikből az opálos tekintetű stábtagok, és a reflektorok fényében fürdőzhettek a közönség szeretetében. Az éljenzés körülbelül hat percig tartott, elmondhatatlanul jó érzés volt látni, hogy a világ legjelentősebb filmfesztiválján ekkora lelkesedéssel ünnepelnek egy magyar filmet - ráadásul egy olyat, ami ezt abszolút meg is érdemli. Nagyon korai még latolgatni az esélyeket, de önmagában nézve a Saul fiá-t, könnyen elképzelhető, hogy megnyeri akár a cannes-i fődíjat is, mert zseniálisan egyedi a koncepciója, és azt Nemes Jeleséknek sikerült is magas fokon megvalósítaniuk. Viszont hátra van még legalább egy tucat versenyfilm, azok között is lehet még pár csoda. A két évvel ezelőtti fődíjas filmet, az Adele életé-t például három nappal a fesztivál vége előtt vetítették le először. Szóval bármi lehet, de arra nagy összegben mernék fogadni, hogy az egyik fontos díj a magyaroknál fog landolni. Pénteken este az alkotók egy zártkörű vacsorával ünnepelték meg a film cannes-i sikerét. Több magyar újságíró sajnálkozott, hogy miért nem rendeztek inkább valami nagyszabású bulit, ahol együtt dobhattuk volna el az agyunkat, nekem azonban az az álláspontom, hogy a Mundruczó-féle 2008-as Delta páratlanul fergeteges cannes-i bulija után már totál felesleges ilyesmivel próbálkozni, ahhoz képest úgyis csak csalódás lenne. http://www.origo.hu/filmklub/blog/riport/filmfesztival/20150516-saul-fia-diszbemutato-cannes-2015-nemes-jeles-laszlo-jake-gyllenhaal.html
