Moziba menne, de nem tudja, mire üljön be? Segítünk! Ezen a héten két remek akciókomédia is jött, az egyik viccesebb, mint a másik. Logan Lucky - A tuti balhé (Logan Lucky) Steven Soderbergh visszatért az idő előtti nyugdíjból, hogy megrendezze az Ocean’s Eleven ágrólszakadt kistesóját. A Logan Lucky a tanyasi bugris verzió, amelyben mesterbűnözők helyett a nép egyszerű emberei egy NASCAR-versenypálya bevételét akarják meglovasítani. Stílusos a rablás, szeretnivalók a szereplők, finomak a poénok, a csúcs pedig az atomszőke, szenzációsan vicces Daniel Craig, aki a vackorba harapott James Bond után végre elengedhette magát. Sokkal több mint testőr A Sokkal több mint testőr kellemesen kikapcsol két órára, de egyébként nem zavar sok vizet. Az előzetesek frappánsabb örömmarhulást ígértek a szórakoztatóan méla képű Ryan Reynolds, a folyton motherfuckerező Samuel L. Jackson, a legjobb dumákat ellopó Salma Hayek, és a már megint savanyú gonoszt adó Gary Oldman részvételével, de azért így is írtak bele pár telibe talált poént, csavartak egyet a haverzsaru-filmek kliséin, a rajzfilmszerű akciókon pedig nagyokat lehet röhögni. Annabelle 2 - A teremtés (Annabelle: Creation) Az Annabelle 2 visszaadja a hitet a horrorfolytatásokban. A második részek általában ugyanazokat az ijesztgetéseket szokták elismételni újra meg újra, de David F. Sandberg idegborzoló filmje köröket ver az első részre, és olyan hatásosan hozza ránk a frászt, mint a Démonok között tette pár évvel ezelőtt. Aki nem vár többet egy horrortól annál, hogy mindvégig kellemesen borzongjon, az az Annabelle 2-nél nem tudja most jobb filmre költeni a mozipénzét. Ötven tavasz (Aurore) Egy középkorú francia nővel minden és mindenki azt akarja elhitetni, hogy ötven fölött akár be is dobhatja a törülközőt: a teste, a környezete, a munkaadója, a társadalom. Keserédes vígjáték vagy humorral oldott dráma: mindegy, minek nevezzük, az élni akaró Aurore szerelmi és családi története kellemes nyári kikapcsolódás azoknak, akik már belefáradtak a sok blockbusterbe. Kicsit felszínes, kicsit limonádé, de tele van apró, életszagú pillanatokkal. Megríkat, megnevettet. Szép film. Minden, minden (Everything, Everything) Nem olyan megható, mint a Csillagainkban a hiba, vagy olyan vagány, mint az Én, Earl és a csaj, aki meg fog halni, de a "nagyon beteg tinilány szerelmes lesz"-alműfaj sikerültebb darabjai közé tartozik a Minden, minden. A srác (Nick Robinson A nyár királyai-ból és a Jurassic World-ből) egyáltalán nem tenyérbemászó, a lány (Amandla Stenberg, ő volt a tragikusan fiatalon elhunyt Rue az első Az éhezők viadala-filmben, de azóta szépen felcseperedett) pedig igazán elbűvölő. Az egy hidegrázósan melankólikus popszámra eső vágyakozó pillantások száma igen magas, feltétlenül érdemes zsebkendőt készíteni, a cinizmust pedig a mozi előterében hagyni. Atomszőke (Atomic Blonde) A Nyomd, bébi, nyomd mellett az Atomszőke a nyár legdögösebb akciófilmje. Mint Edgar Wright akciómusicalje, ez is stílusgyakorlat csupán, annak viszont elsőrangú. Charlize Theron akrobatikus akciójelenetekben vág rendet a hidegháborús Berlinben, a hangsávon feltámadnak a nyolcvanas évek new wave slágerei, a neonfényes bűnvárosból, amit Budapest alakít meggyőzően, pedig csak úgy árad az érzéki noirhangulat. Az Atomszőké-nél nincs jobb bűnös élvezet most a mozikban, és azt is garantáljuk, hogy a budapestiek ennél otthonosabb filmre nem fognak már beülni a nyáron: a Suszter, szabó, baka, kém után egy újabb kémfilm, amiben jó néhány utcasarok ismerős lesz! Dunkirk A sötét lovag, A tökéletes trükk és az Eredet után ismét egy remekművet készített Christopher Nolan. A második világháború egyik sorsfordító ütközetéről szóló Dunkirk székbe szögez, megrendít és elérzékenyít. Átélhetjük általa a légi csatározások izgalmát, a parton várakozó katonák kiszolgáltottságát, a süllyedő hajók katasztrófáját, és még Tom Hardyt is megnézhetjük, ahogy az ellenállás szobrává válik. Az őrület határán óta nem volt ilyen nagy hatással ránk háborús film. Valerian és az ezer bolygó városa (Valerian and the City of a Thousand Planets) Luc Besson egyszer már megbolondított minket a jövőről alkotott színes-szagos látomásával. Az ötödik elem rendezője a Valerian és az ezer bolygó városá-ban még őrültebb, még több digitális trükkel felturbózott világba kalauzol, ahol az ember képzeletének semmi nem szabhat határt. A nagy tobzódás sokaknál kiverheti a biztosítékot, és Dane DeHaan sem tud Bruce Willis örökébe lépni. De ilyen jól, ilyen önfeledten rég éreztük magunkat a moziban. A majmok bolygója: Háború (War for the Planet of the Apes) A majmok bolygója-sorozatot 2011-ben indították újra a mozikban. Az igéretes első részt egy fantasztikus második követte, most pedig itt van a trilógia záródarabja, melyben eposzi méretűvé dagad a küzdelem. A csatajelenetek lélegzetelállítóan hatásosak, Caesar érzelmi viharai magával ragadóak, Woody Harrelson fanatizmusától pedig a hideg rázza az embert. Felkavaró és intenzív filmélmény. Pókember: Hazatérés (Spider-Man: Homecoming) A Pókember: Hazatérés a Marvel egyik legjobb filmje. Nem azért, mert olyan emlékezetesen akcióznának benne, vagy mert levetkőzte volna a szuperhősfilmek gyerekbetegségeit. A finálé itt is sötét és zavaros, a történet sem a legizgalmasabb. De remekül elkapták a tinédzser éveit taposó, izgága Pókember figuráját, és végre jó poénokat írtak neki. A Hazatérés egy végtelenül humoros popcornfilm, jópofa kikapcsolódás a nyári dögmelegben. Ja, és a legjobb Pókember-film is egyben. Nyomd, bébi, nyomd (Baby Driver) Tökéletes nyári móka. A máskor zombifilmeket, kisvárosi krimiket és testrablós horrorokat parodizáló Edgar Wright ezúttal fogta magát, és teremtett egy saját alzsánert, melyben pöpec zenék diktálják az akciókat. Ez egy olyan film, amiben szétvarrt bűnözők Barbra Streisandról vitatkoznak, mindig van még egy utolsó meló, és mi is azt reméljük, hogy jön még egy ráadás, mert úgy tovább fog tartani. Mérgezett egér (Wilde Maus) Mi lett volna, ha Walter White a Breaking Bad-ből nem egy drogbáróvá váló kémiatanár, hanem bécsi zenekritikus, akit kirúgnak az állásából, ezért felcsap vidámpark-üzemeltetőnek? Így foglalható össze a népszerű osztrák komikus, Josef Hader kesernyés humorú szatírája (ő az író-rendező-főszereplő), melyben kiüresedett, sérült egójú, feleslegessé válásuk ellen durcásan lázadó, felnőni képtelen emberek portréja rajzolódik ki. Egyik-másik szereplő karikatúraszerű, és a fiatalok-idősek nemzedéki ellentétének ábrázolása kicsit egysíkú, a cselekmény néha túl enerváltan csordogál. Ám cserébe sokrétű és lehangoló látletet kapunk a mai európai társadalmat belengő fásult közönyről, s egy összekuszált kulturális-nemzetiségi olvasztótégelyről Gru 3 A célközönséget – a 0-10 éves korosztályt – valószínűleg elszórakoztatja majd a Gru 3, mert vannak benne éneklő minyonok, az unikornisokért rajongó Agnes nagyon cuki, és a tanulság – hogy olyannak fogadd el a családtagjaidat, amilyenek – akaratlanul is megérintheti őket. Az animáció pedig továbbra is elsőrangú: a Grú-nak van egy nagyon sajátos – és a régi rajzfilmekre emlékeztető – világa, ami miatt egyszerűen jólesik nézni az újabb és újabb filmeket még akkor is, ha a történet már érdektelen, a viccek csak magukat ismétlik, a karakterekkel pedig nem igazán tudnak mit kezdeni. Csajok hajnalig (Rough Night) A Csajok hajnalig receptje egyszerű: végy pár tehetséges komikát, vesd őket egy bulizásra teremtett környezetbe, majd gördíts eléjük egy váratlan akadályt, ami kisiklatja a görbe estét. Jelen esetben, egy halott sztriptíztáncost. Hasonló alaphelyzetből születnek persze fárasztó fércművek is, de Scarlett Johansson vígjátéka üdítően vicces, kellő mértékben morbid, és feszesebb, mint sok más, rögtönzésre építő vetélytársa. Verdák 3 (Cars 3) Nem volt szüksége a világnak egy újabb Verdák-filmre, de ha már elkészült, az első rész rajongói jól szórakozhatnak rajta. A Verdák 3 a fájdalmasra sikerült folytatást kikerülve, a 2006-os eredetiig nyúl vissza, hogy elmesélje a versenyzésből kiöregedett Villám McQueen történetét. Az autóversenyek vannak olyan izgalmasak, hogy a film után leporoljuk a matchbox-gyűjteményünket, és háromsávos versenypályát képzeljünk a szőnyegpadlóra. Jupiter holdja Elképesztően látványos filmmel tért vissza a mozikba a Fehér Isten rendezője. A Jupiter holdja lélegzetelállító jelenetsorait nézve tátva maradt a szánk, a látható vágás nélküli, bravúros snittek Az ember gyermeké-ben látottakkal is felveszik a versenyt. Mundruczó Kornélnak ez az eddigi legközönségbarátabb filmje, még autós üldözés is van benne, de közben a szerzői énje sem tűnt el:. A csoda lehetőségét kutatja a mai világban, és szuperhőst csinál egy Magyarországra belépő menekült srácból. Wonder Woman A Wonder Woman a DC legjobb szuperhősfilmje Christopher Nolan Batman-trilógiája óta. Aki nem bírta Zack Snyder próbálkozásait, de az Amerika Kapitány-filmeket, vagy az 1978-as Superman-t szerette, az ezt a filmet egyenesen imádni fogja. Gal Gadot isteni az amazon istennő szerepében, aki varázslasszóval és empátiával menti meg a világot. Gyönyörű és karakán, az egészséges feminizmus is olyan jól áll neki, mint a harci öltözék. Ráadásul a filmnek nemcsak a szíve, de a humora is annyira a helyén van. A Karib-tenger kalózai: Salazar bosszúja (Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales) Az ötödik Karib-tenger kalózai csak a biztos középszert hozza, de mégis szót ejtünk róla, mert akinek a szertelenül szórakoztató első rész a kedvence, annak ez a film is be fog jönni. Visszanyúl a gyökerekhez, a rajongók kedvéért újrakeveri A Fekete Gyöngy átka és a Holtak kincse legjobb pillanatait és sallangok nélkül ismét felszolgálja. Újdonságot, eredetiséget fikarcnyit sem kapunk az ötödik résztől, amely akkor a legszórakoztatóbb, amikor teret enged a szériát mindig is jellemző rajzfilmes humornak, és az őrületig fokozza a burleszket. Alien: Covenant Ridley Scott biztosra ment a Prometheus folytatásával: nemcsak magától, azaz A nyolcadik utas: a Halál-ból emelt át jeleneteket, de a második és harmadik részből is inspirálódott, csak hogy a rajongók kedvére tehessen. Az eredmény egy biztos kézzel levezényelt, feszült és gyomorforgató folytatás lett, ami ugyanakkor híján van a meglepetésnek és az eredetiségnek. Katherine Waterston megállja a helyét a legújabb Ellen Ripley szerepében, szimpatikus arányban keveredik benne az érzékenység, a düh és a keménység. A galaxis őrzői 2 (Guardians of the Galaxy Vol. 2) A galaxis őrzői már nem lepnek meg úgy, mint három éve, de még így is kenterbe verik a legtöbb szuperhőst. A mizantróp mosómedve továbbra is szórakoztatóan civakodik, a bébiként újjászületett fa menthetetlenül cuki, Kurt Russell pedig még abból sem jön ki rosszul, hogy egy élő bolygót játszik. Néhol viccesebb, máskor fárasztóbb, általában véve pedig sokkal érzelmesebb lett a Marvel meglepetéssikerének folytatása. A galaxis őrzői 2 az első szuperhősfilm, amin sírni lehet, és bármilyen furán hangzik is, épp ettől lesz jó. 1945 Török Ferenc nehéz és kellemetlen, ugyanakkor nagyon fontos feladatot vállalt magára legújabb filmjével: 20. századi történelmünk kibeszéletlen epizódjával szembesít minket. A bűnökre mutat rá, amelyek beárnyékolták a második világháború utáni újrakezdést. Két zsidó férfi száll le a vonatról, és a közeli település felé indul. A hír hallatán az egész falu felbolydul, mindenkinek eszébe jut, mit is tett, amikor a zsidókat elhurcolták. Fojtott atmoszférájával, szikár stílusával és a klasszikus westernekből táplálkozó, feszültségteljes alaphelyzetével hamar rabul ejti a nézőjét az 1945. A film középpontjában Rudolf Péter áll, aki egy félelmetes jegyzőt alakít és hideg ráz ki minket, amikor csak rá gondolunk. Még sosem láttuk őt ilyen öregnek, felpuffadtnak, fajsúlyosnak és sötét lelkűnek. Kincsem A híres magyar versenyló történetéből jó ritmusú és vérpezsdítő közönségfilm született, amely viszi magával a nézőjét. A lóversenyek látványosak, a kosztümök szédítően egyediek, a főszereplők pedig rokonszenvesek, akikért könnyű szurkolni. Nagy Ervin lehengerlően sármos, mintha egy lecsúszott rocksztárt néznénk, aki végre összekapja magát, Petrik Andrea mellette modern, felvilágosult nőként ragyogja be a vásznat. Romantikus kalandfilmként reklámozták a Kincsem-et, és pontosan ezt kapja tőle a néző: szerelmet és sok izgalmat. Testről és lélekről Elképzelhetetlen, hogy Enyedi Ildikó a berlini fesztivál fődíját elnyert filmje bárkit is hidegen hagyjon: annyira szépen felépített és érzékeny alkotás, amelynek a végén nagy megelégedéssel lehet nyugtázni, hogy igenis van miért élni és szeretni. Az érzelmes, de sohasem érzelgős film egy autisztikus jeleket mutató fiatal nő és egy középkorú, fél karjára béna férfi kapcsolatáról szól, akik már régóta magányosak, és nehezen tudnak mit kezdeni azzal, hogy éjszakánként ugyanazt álmodják: szarvasként vágtáznak a téli erdőben. A Julietáról Onozó Róbert, az Annabelle 2-ről Angyal Zsófia, az Ötven tavaszról, a Valerianról, a Csajok hajnaligról, a Nyomd bébi nyomdról és a Mérgezett egérről Huszár András, az Atomszőké-ről, a Pókember: Hazatérésről, a Gru 3-ról, a Wonder Womanről és A galaxis őrzői 2-ről Soós Tamás, a többi filmről Varga Dénes írta az ajánlót. Let's block ads! (Why?) Forrás...
