Teller Edét nyilván senkinek nem kell bemutatni, ezért száraz életrajzi adatok és munkásságának méltatása helyett inkább kevésbé ismert, vagy kifejezetten érdekesnek tartott momentumokat emelünk ki az életéből. Ehhez pedig Marx György írásából szemezgettünk a Fizikai Szemle 1998. januári számából, amellyel 90. születésnapján köszöntötte a tudóst. A világhírű magyar tudós 1908. január 15-én született Budapesten. Gyermekként sem volt átlagos, hároméves koráig egyetlen szót nem szólt, akkor viszont azonnal tökéletes, teljes mondatokban beszélt. Családi körben többször kijelentette: Kérem, ne szóljatok hozzám, most egy problémán gondolkozom. Mindig igaza volt Elalvás előtt pedig fejben számolt, a kedvence az volt, hogy hány másodperc van egy évben. Gyerekfejjel is nagyon logikusan gondolkozott, olyan problémákkal szembesülve például hittanórán, hogy ha Isten teremtette az eget és a földet, vajon ki teremtette Istent? Vagy ha kígyó az Édenkertben arra ítéltetett, hogy hason csússzon, hogyan mozgott előtte? A matematika érdekelte, de elfogadta apja tanácsát, hogy vegyészmérnöknek tanujn, mert azzal pénzt is kereshet… A Budapesti Műszaki Egyetemre ment, majd 1926-tól Karlsruhéba ment. itt jegyezte meg róla kvantummechanikát oktató professzora, Herman Mark: Nagyon gyakran, az óra végén vagy már az óra alatt azt mondta ez a fiatalember: »Igen, ez igazán érdekes volt, de ha szabad szólnom, a Professzor Úr voltaképpen a következőt kívánta mondani«. Ezután – erős magyar kiejtéssel – elmagyarázta saját ötletét. És mindig igaza volt! Komoly balesetet szenvedett A szünidőket itthon töltötte, barátaival végigtúrázta a budai hegyeket, és többé-kevésbé e hobbija miatt élt át egy szörnyű balesetet, bár az ilyen bármikor, bárkivel előfordulhat. A Müncheni vasútállomásra igyekezett 1928. július 14-én, hogy a hegyekbe menjen kirándulni. A villamoson viszont elgondolkodhatott, mert késve ugrott le a villamosról, amikor az már mozgásban volt. Hátizsákja miatt vesztette el egyensúlyát, a jármű meglökte, a 20 éves Teller a földön gurult. Amikor a villamos továbbment, meglepődve látta, hogy bakancsa összetépve hever előtte, első gondolata az volt, hogy fog így túrázni? Csak másodpercek múlva tudatosult benne, hogy a letépett bakancsban ott van lábfeje egy része is… Műtét, részleges amputáció jött Münchenben, majd Budapesten, de az ifjú zseni lábra állt: továbbra is hegyet mászott, pingpongozott, kedvenc hobbija volt ezek mellett a sakk és a zongora. Tanulmányait Lipcsében folytatta, Werner Heisenberg, a kvantummechanika megalkotója kezei alatt, aki így nyilatkozott: Teller logikus volt. Kollégái közül kiemelte hűvös logikája. Fiatal kora ellenére rendkívüli módon szabatos és határozott volt kérdéseiben és válaszaiban egyaránt. Hajnali 10-kor kelt Heisenberg mellett írta doktori értekezését is 21 évesen, ő maga számolt be erről tréfásan: Egy mechanikus kalkulátoron dolgoztam, ami számokat produkált és zajt. Akkor jókat aludtam, főleg reggelente. Délután bementem a tanszékre beszélgetni és olvasni. Disszertációmon éjszaka dolgoztam. … [Heisenberg] hálószobája épp az én irodám fölött volt, ahol a zajos számológépet tekertem. Egyszer éjfél után lejött hozzám és megkérdezte: »Mikor lesz kész« Azt feleltem: »Talán még egy év«. Mire ő: »Még nem elég az elvégzett munka?« Megnézte számításaimat és így szót: »Elég lesz. Írja le disszertációnak«. Máig sem tudom, hogy azért doktorálhattam-e le, mert számításom volt elég, vagy pedig az éjszakai zajból volt elege. De esküszöm: nem szándékosan zajongtam, hogy korábban doktorálhassak. Koppenhágában ismerte meg a Leningrádból emigrált George Gamowot, akit később a Washington Egyetem hívott meg professzornak. Gamow egyik feltétele az volt, hogy az akkor 27 éves Tellert is vihesse, mert ahogy érvelt: “Ez az ember mindent tud, mindent!” És ő volt az is, aki Teller Ede figyelmét a magfizikára irányította. Szerettem Gamowval dolgozni. Ő szívesen nevetett másokon, de azt is kibírta, ha mi rajta nevetünk. Soká szerettem aludni. Hajnali 10 órakor gyakran ébresztett föl Gamow hívása, aki elmondta aznapi vad ötletét ami rendszerint hibás volt. De képzelőereje nagyobb volt, mint az összes sci fi-íróé együttvéve, közéjük értve Isaac Asimovot is. Eltűrte azt is, ha ellentmondtam neki De hetente egyszer megtörtént, hogy az ötlet jónak bizonyult, nem találtam benne hibát. Így dolgoztunk együtt. – emlékezett vissza Teller. Vigyen el Einsteinhez! Folytathatnánk még sokáig, de egy történelmi pillanattal elvágjuk a fonalat. Ismét Teller Ede szavai: A maghasadás által föltárt lehetőségek eleinte nem nagyon érdekelték az amerikaiakat. De volt ott egy magyar is, Szilárd Leó, aki nagyon sokoldalú ember volt. Még arra is képes volt hogy az amerikaiaknak megmagyarázza a nukleáris láncreakció koncepcióját. Egy dolgot azonban ő sem tudott. Nem tudott autót vezetni. Egy nap, 1939 nyarán a Columbia Egyetemen Szilárd odajött hozzám: »Mr. Teller, vigyen el Einsteinhez«. Mikor beléptünk a nyaralóba, Einstein – demokratikus ember lévén – a sofőrt is behívta. Ekkor Szilárd előhúzott zsebéből egy Roosevelt elnökhöz címzett levelet. Einstein figyelmesen végigolvasta és ezt mondta: »Nos, ez lesz az első eset, hogy az ember a magenergiát közvetlenül hasznosítja, nem úgy, mint korábban, a napsugár közvetítésével«. E szavak után aláírta a levelet: Albert Einstein.
