A Telenor már egy ideje kísérletezik azzal, hogy a hazai oktatásba modern eszközöket és megoldásokat, valamint úgy egyáltalán, 2016-nak megfelelő szemléletet vigyen. A Hipersuli néven elindított kezdeményezés első lépcsőjében mobilinternet-eléréssel rendelkező hibrid tabletekkel szereltek fel kiválasztott iskolákat (gondosan ügyelve arra, hogy elmaradottabb, hátrányosabb helyzetű településekre is eljussanak), és a hardverek mellé interaktív oktatási anyagokat, újfajta módszereket, valamint a tanárok részére képzéseket is biztosítottak. A Hipersuli azonban nem áll meg, a mai bejelentés alapján a Telenor a legújabb trendeket is beemeli a programba. A legújabb fázisban virtuálisvalóság-eszközöket és tartalmakat juttatnak el az iskolákba. A VR-hardverek (a bemutató alapján Samsung Gear VR-ről és Google Cardboardokról van szó) először egy három hónapos kísérleti időszakra kerülnek az iskolákba, ahol a vállalat és közreműködő szakemberek gyűjtik a diákok és pedagógusok virtuális térben szerzett tapasztalatait és javaslataikat a technológia alkalmazhatóságának fejlesztésére. A világ néhány pontján, többek között a Google koordinálásával zajlik hasonló megközelítésű projekt, amelyhez egyébként a Telenor Hipersuli programja már jelezte csatlakozási szándékát. VR szemüvegekre készített tartalmak segítségével a Hipersuliban résztvevő gyerekek egy hétköznapi tanórán is a tenger mélyére merülhetnek, megnézhetik, milyen hatalmas egy piramis, vagy ha éppen ez kapcsolódik az adott tananyagrészhez, közvetlen közelről átrepülhetnek egy kitörő vulkán fölött. A bemutató előadáson elhangzott, hogy a virtuális valóság akár olyan, elsőre “VR-inkompatibilisnek” hangzó tárgyakban is használható, mint a matematika (főleg a geometria szemléltetésére, a térérzék fejlesztésére), vagy az irodalom (amikor egy virtuális, Street View-szerű sétán a diákok megnézhetik, milyen körülmények között élt egy híres költő, milyen tájak, környezet inspirálta a művek megszületését). Persze a módszer újszerűsége miatt rizikós is, hiszen a diákok tulajdonképpen legális módszert kapnak arra, hogy “elbújjanak” a tanárok elől, erre azonban az oktatókat fel lehet készíteni, és akár különféle felügyeleti eszközökkel is figyelemmel kísérhetik majd, ki mit néz épp az eszközön. A végső cél mindenképpen az, hogy a száraz adat-darálás, magolás helyett egy sokkal személyesebb, teljesebb körű élmény segítsen beépíteni a tananyagot a diákok memóriájába és elkötelezettebbé tegye őket az információ befogadására.
