A francia kémikus, Angelo Mariani (1838-1901) alig huszonnégy éves volt, mikor eljutott hozzá az olasz antropológus és neurológus Paolo Mantegazza jegyzete a kokain hatásairól. A fiatal férfi agyában azonnal megszületett a gondolat, amelynek köszönhetően úgy gondolta, hamar óriási vagyonra tehet szert: mi történne, ha kokaleveleket keverne bordeaux-i borral, és ezt forgalmazná? Rövid idő alatt megtalálta a megfelelő arányt, 1863-ban pedig bemutatta a termékét Vin Tonique Mariani (á la Coca du Pérou) néven. A bor etanoltartalma a palackban reakcióba lépett a levelekkel, és oldószerként a folyadékba juttatta a kokaint – unciánként (29,5 ml) hat milligrammot, minden egyes deciliter borra tehát 20 mg jutott. Ilyen mennyiségnél akár már jelentkezhetnek is az első hatások. Korántsem ő volt az egyetlen a piacon A kokaintartalmú italoknak a XIX. század második felében reneszánsza volt. Több – főleg tengerentúli – cég a Marianiban található is nagyobb mennyiséget kevert a készítményeibe, így azt Amerikában hatvan százalékkal magasabb kokaintartalommal (32mg/dl) forgalmazták. Mariani szerint az ital helyreállítja az egészséget, erőt, energiát és életkedvet ad, mindemellett a puffadás, malária, tengeribetegség, impotencia, vérszegénység, influenza, idegrendszeri problémák, alváshiány, gyomorrontás, valamint torok- és tüdőproblémák esetén is hatásosan alkalmazható. 8500 orvos ajánlásával (a reklámokban az adat az évek múlásával folyamatosan nőtt)Erős marketingjének köszönhetően a Mariani világszerte ismertté vált, és olyan nagyságok fogyasztották előszeretettel, mint a több, mint hat évtizeden át uralkodó Viktória brit királynő, de ezzel maradt ébren a Menlo parki varázsló, Thomas Edison, ebből nyert erőt az emlékiratainak megírásához az amerikai függetlenségi háború legendás tábornoka, a későbbi amerikai elnök Ulysses S. Grant, A három testőrt is papírra vető Alexandre Dumas, az eredetileg muszlim nőalakként megálmodott Szabadság-szobrot létrehozó francia szobrász, Fréderic Auguste Bartholdi, a Sherlock Holmes-sorozat írója, Sir Arthur Conan Doyle, Jules Verne, Edward wales-i herceg (a későbbi VII. Eduárd), de Alexandra Fjodorovna orosz cárné, XIII. Leó pápa, sőt, utódja, a később szentté avatott X. Piusz is. Edison levele és arcképe az albumbólXIII. Leó annyira szerette a keveréket, hogy elismerése jeléül 1898-ban egy aranyérmet küldött Marianinak, aki ezt természetesen reklámcélokra is felhasználta, így a következő években elárasztották a világot a pápa arcképével és az aranyéremmel még több vásárlót bevonzani akaró plakátok és újsághirdetések. Az üzletember a többi híres fogyasztó nevét is számon tartotta, jó részüktől pedig kért, illetve kapott a termékét méltató leveleket is. Ezeket egy albumba gyűjtötte, ami rengeteg példányban sokszorosítva, bőrkötésben terjesztve szintén nagy mértékben segítette a Vin Mariani elterjedését. A századelő első, kokainfogyasztást korlátozó amerikai törvényeinek köszönhetően a cég 1914-ben kivonult a piacról, ugyanazon év áprilisában pedig Mariani is elhunyt. Jött, látott, győzöttEz az ital inspirálta a gyógyszerész John Stith Pembertont, aki 1885-ben készítette el Pemberton’s French Wine Cocát, mellyel a függetlenségi háború után morfinfüggővé vált férfi helyettesíteni próbálta a számára létszükségletet jelentő szert. Egy évvel később elkészítette ennek alkoholmentes, de kokaleveleket és kóladiót tartalmazó változatát, mely Coca-Cola néven vált ismertté. 1903 óta az ital nem tartalmaz kokaint. Fotók: Wikimedia Commons és The Nonist
