Az 1979-ben alapított elismeréssel egy Louis Sullivan által tervezett bronz medál, százezer dolláros (29 millió forint) pénzjutalom, valamint az építészeti szakma végtelen megbecsülése és az építészek Olümposzára kerülés jár. Idén mindezeket a chilei Alejandro Aravenának ítélték, aki munkáival segít a dizájnról alkotott tudásunk elmélyítésében. Aravena úttörőnek számít a 21. század kihívásaira adott válaszaiban, amely rendkívül erős építészeti munkákban nyilvánul meg. Terveivel olyan gazdasági megoldásokat és lehetőségeket ad, melyek a szegényeknek is elérhetők, hiszen szívügye, hogy a jelenlegi lakhatási problémákra választ találjon. Munkáival a természeti katasztrófák által sújtott területek rehablitációjára is kocentrál. Nem csak az energia fogyasztást mérsékli, hanem barátságos közterületeket is biztosít mindenki számára. Aravena innovatív és inspiráló munkái megmutatják, hogyan képes az építészet jobbá tenni az emberek életét. A díjat korábban olyan zseniknek ítélték meg, mint Ieoh Ming Pei (a párizsi Louvre üvegpiramisának tervezője), Tange Kenzó (a tokiói olimpiai sportcsarnok), Frank Gehry (a Walt Disney koncertterem, a bilbaói Guggenheim Múzeum), Renzo Piano (The Shard, London), Norman Foster (a londoni városháza, a British Museum belső udvara, a Reichstag újjáépítése), Jørn Utzon (Sydney-i operaház), Zaha Hadid (a Dubai Operaház, Heydar Aliyev Center), vagy épp a Jacques Herzog-Pierre de Meuron páros (a pekingi Madárfészek-stadion). A negyvennyolc éves Aravena 1994-ben, két évvel diplomájának megszerzése után alapította meg építészirodáját. 2000-2005 közt a Harvard dizájniskolájában tanított, azóta pedig a chilei Universidad Católica de Chilén oktatja a leendő építészeket. 2009-2015 közt a Pritzker-díjat megítélő zsűri tagja volt, idén pedig a 15. Velencei Építészeti Biennálé kurátoraként öregbíti hírnevét.
