Állatkerti maffiózó – Pingvin A Pingvin képregénykarakterére koncentráló spin-off sorozat az aktuális Batman univerzum hiperrealista felfogásának legellentmondásosabb elemét teszi zárójelbe, a bőregérnek öltözött köpenyes igazságosztó főhőst. De így a névértéken kívül mégis mi emeli ki a stilizált túlzások nélküli maffia-szériát a kortárs streaming-tartalomdömpingből? A kritika az első öt epizód alapján készült. Oswald Cobblepot, azaz gúnynevén a Pingvin (Colin Farrell) felemelkedéstörténete közvetlenül a 2022-ben bemutatott Batman eseményei után veszi fel a fonalat. Az előzményekre – a terrorista Rébusz fél várost elpusztító bombarobbantására és a megmentőként felbukkanó denevérember színrelépésére – diegetikus híradórészletek emlékeztetnek, melyek összefoglalják „a korábbi részek tartalmából” kiemelt lényeget. Mindeközben a haszonleső Cobb már Gotham városának új korszakára, a hatalmi dinamika hirtelen átrendeződésére készül. Útja a romokon keresztül egyenesen az egykori főhadiszállás felé vezet, hogy elsőként gyűjthesse be az ott tárolt kompromittáló anyagokat. Zsarolás-előkészítő tervét azonban a nemrég elhunyt olasz gengsztervezér, Falcone frissen vezető pozícióba került fia szakítja félbe. A fejétvesztett Pingvin ugyanakkor kicsinyes felindultságból megöli a rajta gúnyolódó maffiafőnököt, így az események újabb lavináját indítva el a bűnszervezetek belső uralmi harcában. A Pingvin a klasszikus gengsztermozik műfaji megoldásait érvényesíti, a képregényfilmes háttér már tényleg csak egy-egy ismerős tulajdonnévben fedezhető fel. Míg Matt Reeves előzményül szolgáló Batmanje a szuperhősmitológia ikonográfiájának érvényesítése mellett – a bűn határán egyensúlyozó főhős belső vívódása és a stilizált, kontrasztos képi megoldások révén – elsősorban noir-jegyeket mutatott, addig a folytatássorozat bandaháborús cselekményének, archetipikus bűnözőkaraktereinek, illetve társadalmi és pszichológiai realizmusigényének köszönhetően hagyományos zsánerolvasatával ténylegesen eltávolodik a képregényes fantasztikum megidézésétől. Így a Pingvin Todd Philips Joker értelmezéséhez hasonlóan teremt önálló, független világot a Batman-mítoszon belül, miközben az alapművek helyett más forrásokból inspirálódik az adaptáció során. Pingvin karaktere olyan, mintha Tony Soprano rémálmaiból bújt volna elő. A széria a Maffiózók szintén HBO-gyártású sorozatához hasonlóan egy olasz gengsztercsalád belső működésébe enged betekintést, Cobb pocakos, fennhéjázóan agresszív és sértődékeny, alakoskodóan kétszínű, szükség esetén mégis meghunyászkodó személyisége ráadásul egyértelműen Tony Sopranot idézi. Pingvin figurája ugyanakkor egy hataloméhes, feltörekvő köpönyegforgató Tony életközépi válságot átélő, paranoid családfőjével szemben. A sorozat mégis képes szimpatikussá tenni a már-már szánalmasan kicsinyes, alacsony önértékelésű Oswaldot, aki nemcsak a pingvinszerű járását eredményező testi deformáltsága miatt kelt együttérzést, hanem anyjával is végtelenül gondoskodó, szentimentális kisvárosi álmokat dédelget arról, hogy az emberek egyszer szeretni fogják és kizárólag gonosztevőket öl. A cselekménybe idővel csak ki-be sántikáló Pingvin azonban szinte mellékszereplővé degradálódik saját spin-off-jában, miközben társai önálló háttérepizódokkal gazdagodnak. Az ártatlanul, ítélet nélkül hosszú évekre elmegyógyintézetbe zárt Sofia Falcone (Cristin Milioti), illetve a szülei elvesztése után magára maradt színesbőrű fiú, Victor (Rhenzy Feliz) személyiségei egyaránt tragédiákból táplálkoznak, mindketten a társadalmi elnyomás különböző formáinak elszenvedői. A gengszterfőnök lányaként kiváltságos helyzetben lévő nőt saját családja és a korrupt jogrendszer árulja el, mikor jelenléte kényelmetlenné válik a hatalom számára, a fiatalon utcagyerekké váló srácot pedig a szociális háló nem képes távol tartani a létfenntartás miatti bűnbe sodródástól. A reprezentációs példákként megjelenő karakterek Cobb-al kötött szövetsége tehát egyfajta kollektív kiállásként hat az általános igazságtalanságokkal és az embereket cserben hagyó intézményrendszerekkel szemben. A gengsztertörténetek mindig is a fennálló rendszer elleni lázadás motívuma miatt voltak leginkább azonosulhatóak a közönség számára. A műfaj aranykora nem véletlenül esett a nagy gazdasági válság idejére, ahogy a kortárs krízishelyzetek, az általános kirekesztettség és a nagyfokú létbizonytalanság érzete szintén szélsőséges reakciókat, törvényellenes tetteket hívnak életre, ismét aktualitást kölcsönözve a zsánernek. Azonban míg Sofia a nőket érő kizsákmányolásokért, Victor pedig a kisebbségek helyzetéért áll jelképes bosszút a társadalmon, Pingvin pusztán önmagát helyezi előtérbe politikusok és cégvezetők machinációit idéző ténykedése során. A széria (első fele) ráadásul éppen címszereplője magánéletébe enged legkevésbé betekintést, ahogy a gengszterelit szűk körben zajló üzletkötéseire fókuszáló narratíva is alig lép ki a város utcáira. Noha Gotham mindennapjainak bemutatása, az ott élők helyzetének érzékeltetése adhatna súlyt a felsőbb szervezkedések következményeinek. A Pingvin gyakran kamaradrámaszerű stílusa emellett a sorozat vizualitását is meghatározza. A borongós árnyalatokban megjelenő, vörös és narancs fények dominanciája a Batman színvilágának és komor hangulatú letargiájának örökségét viszi tovább, a félhomályos szobabelsők gyakori félközeli felvételei azonban képileg is a televíziós produkciók tipikus dialógus-, és karakterközpontúságát érvényesítik. A Matt Reeves stílusához képest visszafogott ábrázolásmódot mindössze az olyan aprólékos formai megoldások képesek árnyalni, mint az adott jeleneten eluralkodó bizonytalanság mértékét kifejező kézikamerás instabilitás vagy egyenesen félelemérzetet sugárzó remegés, illetve a hangsúlyosan a képsík szélére komponált beállítások, melyek vizuálisan is érzékeltetik a határvonalra szorult, szélsőséges karakterek helyzetét. A szeriális történetmesélés hagyományosan sokszereplős, epizodikus formája ugyanakkor a profi kivitelezés ellenére némileg fókuszálatlanná és tétnélkülivé teszi a két Batman mozifilm között játszódó, kiegészítő minisorozatot. Hiszen a Pingvin sablonosnak ható felemelkedés-narratívája csupán a felszínen helyezi a denevérember városába hőseit, de érdemben nem bővíti vagy árnyalja annak világát, miközben önálló alkotásként sem szolgál elég újdonsággal a gengszterműfaj klasszikus darabjaihoz képest. A sorozat eseményei mindössze lábjegyzetként, látszólag következmények nélkül egészítik ki a rajtuk túlmutató mítoszt. A Pingvin szeptember 19-től érhető el a Max kínálatából. 2024. szeptember 15. https://www.filmtekercs.hu/sorozat/pingvin-max-sorozat-kritika
