Lábvíz – Vaiana 2. Visszatért a mozivásznakra a Disney egyik leghíresebb modern hercegnője, Moana – vagy ahogy mifelénk hívják, Vaiana –, hogy bohókás félisten pajtásával, Mauival ismét egy óceánt átszelő kalandban vegyenek részt. Az anyagi siker garantált az egeres cégnek, de vajon ki tud lépni a Vaiana 2. elődje árnyékából? A Disney komoly válságban van. Mármint nem pénzügyiben, ugyanis az utóbbi évek számos buktája ellenére is fürdőznek a bevételekben. Inkább kreatív téren nem találja már a hangot az egérgyár a modern közönséggel. Olyan nagynevű, sikeres brandjeit, mint a Star Wars, a Marvel vagy a Pixar képes volt az utóbbi 4-5 évben (főleg a pandémia óta) túlhajtani, elolcsósítani, rosszabb esetben teljesen lejáratni. Az eredetiséget pedig olyan szinten kerülik arrafelé, hogy lassan az összes ikonikus meséjük megkapja az élőszereplős változatát, ami tényleg a leghidegebb és legszámítóbb, kockázatkerülő profitmaximalizálás és kreatív csőd jele. Sajnos viszont a számok őket igazolják. Hiába tud sikeres lenni egy olyan eredeti ötleten alapuló Disney-mese, mint a Zootropolis vagy a Vaiana, ha manapság a Raya és az utolsó sárkány, az Encanto, a Fura világ és a Kívánság is mind csúfosan leszerepelnek a kasszáknál, és kritikailag sem szerepelnek valami erősen. Így visszatér a bevált recept, amivel nem tudnak mellélőni: jöjjön csak a folytatás a kipróbált és sikerre vitt formuláknál. Eredmény: a Jégvarázs 2 minden idők legtöbb bevételt hozó animációs filmje lett, amíg meg nem előzte nemrégiben az Agymanók folytatása. Valószínűleg hasonló megfontolás állhatott a Vaiana 2. mögött, de vajon sikerült bármilyen ambíciót is mögé tenni? Miután kinevezik a törzse vezetőjévé, Vaiana váratlan hívást kap útkereső őseitől egy villámcsapással kísért látomás képében. Óceánia távoli tengereire, ismeretlen és veszélyekkel teli vizekre kell hajóznia, hogy rátaláljon egy olyan elveszett szigetre, amellyel egyesíthetné az eltávolodott polinéz törzseket. Ebben pedig egy valószínűtlen tengerészekből álló legénység mellett régi alakváltó bajtársa, Maui is ismét segítségére lesz. Nehéz feladat úgy kritizálni a filmet, hogy igazából a fő célközönségét, a fiatalokat és a gyerekközönséget maradéktalanul kiszolgálja. A Vaiana 2. egy gyönyörűen animált, kedves, színes családi film, ami tele van izgalommal, vicces karakterekkel és remek üzenetekkel kicsiknek-nagyoknak egyaránt. Egy olyan mese az ünnepi időszakra, amire szinte bárki beülhet korhatár nélkül. A kicsik nem egy igénytelen, vinnyogó agyrohasztást kapnak rajzfilm címen, és a szülőknek sem kell a tömény után nyúlniuk a moziterem elhagyását követően. Ha így nézzük, a Vaiana 2. tényleg abszolút nézőbarát program, de ha bármi mást várunk tőle, akkor már előjönnek a gondok. A legszembeötlőbb probléma, hogy a film nem érződik második résznek, hanem inkább egy Vaiana 1.5-nek. Ugyanis eredetileg egy Disney+-ra készített sorozatban dolgozták volna fel a történetet, amit nagyjából a projekt háromnegyedénél alakítottak mozifilmmé, mivel így sokkal nagyobb közönséget és bevételt érhetnek el, mintha csak kidobták volna bármiféle csinnadratta nélkül a streaming-szolgáltató kontenttemetőjébe. Igen ám, de arra már nem igazán maradt idő, hogy a sorozatkompatibilis sztoriból egy teljes értékű folytatásnak érződő mozit varázsoljanak, így sajnos az összkép valahol két sziget között, az óceán mélyén csücsül. A legékesebb példa, amivel leírható a film legkardinálisabb problémája az a jelenet, mikor az egyik új karakter (egy tengeri denevér boszorkány izé, akit Matanginak hívnak) azzal győzködi a főhősnőt, hogy nem szabad biztosra mennie és térképekre hagyatkoznia, ha meg akarja találni az elveszett szigetet. Végül is, ha el akar jutni valahová, ami nincs a térképen, akkor neki is muszáj kicsit elvesznie, kockáztatnia. Remek tanács, amit Vaianával ellentétben az alkotók teljesen semmibe vettek, ugyanis a folytatás már-már szolgai módon másolja le az első rész szerkezetét és minden fontosabb pillanatát. Hiába pozitív a felnőtté válással és az új ranggal járó terhek és felelősség drámája, ami a főhősnő vállát nyomja, ha egyszerűen nem tud újnak, izgalmasnak és különlegesnek hatni. Persze mondhatnánk, hogy az első film se volt a megtestesült eredetiség és merészség, de Ron Clements és John Musker rendezőpárosa (többek között A kis hableány, az Aladdin és a Herkules rendezői) sok éves tapasztalattal és profizmussal meséltek el egy remek kis felnövéstörténettel vegyített hercegnős kalandfilmet, amit a polinéz szigetvilág kulturális jegyeinek egzotikus ízével dobtak fel és tettek különlegessé. Sajnos viszont a folytatás elsőfilmes rendezőtriója (David G. Derrick Jr., Jason Hand, Dana Ledoux Miller) csupán a bemagolt leckét tudták felmondani, ami az abszolút minimumot jelenti. Semmilyen egyedi történetelemmel vagy különleges személyiségjeggyel nem tudtak hozzájárulni a filmhez, hogy azzal megindokolják a létezését. Mármint a piszkos anyagiakon kívül. Igazából semelyik eleme sem kifejezetten rossz a Vaiana 2-nek, viszont minden egyes pillanatából süt a fantáziátlanság és az ambíció teljes hiánya. A látványvilág természetesen gyönyörű és szemkápráztató, de ezen már nem igazán lepődik meg az ember egy több száz millióba kerülő Disney-animációnál. Az pedig pláne nem áll jól a filmnek, hogy az Arcane-nel egy hónapban jelent meg, aminek konkrétan minden egyes képkockája duzzad a zabolázatlan, kreatív energiáktól. Lin-Manuel Miranda mint dalszerző távolmaradása is érezhető, ugyanis az új dalok között sincs egyetlen olyan, ami kiemelkedne vagy esetlegesen slágerré tudna válni, ami egy musicalnél hatalmas hátrány. A régi karakterek, mint Vaiana és Maui hiába szerethetőek még mindig, sajnos ugyanazokat a köröket futják, az új figurákban pedig egyszerűen nincs annyi kraft, hogy emlékezetessé váljanak. A comic relief állatkák, mint a kismalac és az agyhalott tyúk (továbbra is Alan Tudyk teljesen random megformálásában) már az első részben sem voltak túl frappáns mellékszereplők, de itt már tényleg csak a kisgyerkőcök rötyögtetése miatt vannak szerepeltetve. Az itteni főgonosz entitás pedig egy olyan szintű semmi, hogy nemcsak az első rész félreismert lávaszörnyét sírjuk vissza, de akármelyik klisés Marvel-gonosz egy Darth Vadernek tűnik hozzá képest. Az pedig a pofátlanság netovábbja, hogy a film nemcsak egy olyan cliffhangerrel ér véget, amely egy sokkalta érdekesebb folytatás történetét vetíti előre, de (kis spoiler) még a stáblista közepére képesek voltak egy konkrét Marvel-ihletésű post credit jelenetet beszúrni, amivel felvezetnek egy lehetséges harmadik részt egy új antagonistával (spoiler vége). A Vaiana 2. minden tagadhatatlan erénye ellenére sem érződik többnek, mint a sikeres előd direct-to-video folytatásának, amiből anno is olyan sok készült a Disney-nél. A cím valószínűleg temérdek nézőt fog a mozikba csábítani az ünnepek előtti időszakban, a fanok pedig oda meg vissza lesznek kedvenceik legújabb kalandjától, de aki nem csak egy lelketlen, gyártósorról leguruló, kockázatmentes tucatterméket vár, az súlyosan csalódni fog. Természetesen nem lehetetlen kiköszörülni a csorbát egy esetleges harmadik résszel, viszont amíg a Disney arccal a pénznek hozzáállással próbál újabb rókabőröket lehúzni az összes ikonikus meséjéről, addig nem valószínű, hogy kapunk valódi értékekkel bíró alkotásokat. A Vaiana 2. november 28-tól látható a mozikban. 2024. december 1. https://www.filmtekercs.hu/kritikak/vaiana-2-kritika
