Tech Fémhulladék Lesz A Világ Első Szuperhordozója

Nyugdíjazták világ első atomhajtású repülőgép-hordozóját, az Enterprise-t. A szigetnagyságú hadihajót még lefegyverezve is nehéz megsemmisíteni. Cikkünkből megismerheti a világ egyik legkülönlegesebb hajójának történetét egészen a végzetéig.

Egy hagyományos hajót sem egyszerű feladat szétbontani, egy nukleáris meghajtású repülőgép-hordozót pedig még sosem kellett ócskavasnak feldarabolni - mostanáig. Nemsokára azonban eltűnik a világ tengereiről az amerikai haditengerészet egykori büszkesége, a CVN-65 USS Enterprise, a világ első nukleáris meghajtású repülőgép-hordozója.
A világ egyik legkülönlegesebb hajója
Bár egy hat egységből álló nukleáris meghajtású hordozóflotta első tagjának szánták, az Enterprise egyedüli hajó maradt. Az 1958 februárjában megkezdett építése közben azonban olyannyira elszálltak a költségek, hogy az amerikai haditengerészet akkori vezetése a második hajó megépítését a hidegháborús helyzet ellenére sem kezdte meg.


Az Enterprise repülőgép-hordozó 2006 októberében - a háttérben a USS Eisenhower hordozó

Az Enterprise az egyetlen atommeghajtású hordozó, amelyben kettőnél több reaktor van. Hajótestébe nyolc, az akkori idők csúcstechnikáját jelentő reaktort építettek be, amelyek kettesével hajtották meg a négy hajócsavart. A hajó tervein 900 mérnök dolgozott, majd a három évig és kilenc hónapig tartó építkezés során 60923 tonna acél, 1507 tonna alumínium, 426 kilométernyi csőhálózat állt össze a ma ismert repülőgép-hordozóvá. A szuperhordozó végső kialakításában háromezer fős saját legénységét, és ezernyolcszáz fős repülőezredet tudott a fedélzetén szállítani - gyakorlatilag egy úszó kisvárosként.

A benne alkalmazott, az akkori csúcstechnikát jelentő radarrendszer kölcsönözte a hajó tornyának jellegzetes formáját is. A hajóra eredetileg felszerelt, nagy hatótávolságú légtérfelderítő és célkövető radarokat egészen a nyolcvanas évekig használták, bár rengeteg karbantartást igényeltek a benne lévő vákuumcsövek.

A legnagyobb előny: ritkán kell tankolni
Az Enterprise meglehetősen eseménydús szolgálati ideje 1962 január 12-én indult. Az első hónapokban csupán a hadrendbe állításhoz szükséges vizsgálatok százait végezték rajta. Ezekre azért volt szükség, mert korábban még sehol sem használtak atomhajtású hadihajókat, az alkalmazásról nem voltak tapasztalatok.

A hajó kétségtelen előnye, hogy sokkal kevesebb alkalommal kellett megszakítania feladatai végrehajtást az üemanyag-ellátó hajókkal végzett találkozók kedvéért, amelyek az elődeit feltankolták olajjal. Üzemanyaggal azért az Enterprise-nak is szüksége volt a rajta tevékenykedő repülőezred vadászgépeinek működéséhez. Ez hatalmas előrelépést jelentett: nem véletlen, hogy az Egyesült Államok napjainkra kizárólag nukleáris meghajtású repülőgép-hordozókat tart hadrendben és a következő generációs hajóit is ilyen meghajtással tervezi.


Az Enterprise (középen) nem sokkal a 2001 szeptember 11-i terrorcselekmények után egy Puerto Rico körzetében megrendezett hadgyakorlaton
Nem mindenből került csúcstechnika az Enterprise-ra: lemaradtak az akkor kiemelkedőnek számító RIM-2 Terrier légvédelmi rakétarendszerek, helyettük a szerényebb képességű, de olcsóbb RIM-7 Sea Sparrow került a hordozóra, bár ezeket utólag fejlettebbre cserélték. A hajó végül két 21 cellás, modern RIM-116 RAM közeli lég- és rakétavédelmi rakétaindítót is kapott, ezek egészen a nyugdíjazásig működtek a fedélzetén.
Anyahajó vagy repülőgép-hordozó?
Anyahajó, ha repülőgépekről beszélünk (mert anyahajó a kisebb hajókat, tengeralattjárókat ellátó és számukra műszaki bázist jelentő hajó is) : Vízi, úszótalpas repülőgépek indítására és fogadására alkalmas, repülőfedélzet nélküli hajóegység. A repülőgépeket vagy daruval engedi le a vízre a felszállás előtt, vagy katapultsínről indítja. A tengerre leszállt repülőgépet daruval emeli vissza a fedélzetre, ahol karbantartják, feltöltik. Elavult, utoljára a II. világháborúban alkamazott hajótípus.

Repülőgép-hordozó: Repülőgépek indítására és fogadására alkalmas, egyenes vagy szögben lévő repülőfedélzettel ellátott hajóegység. Alkalmas a repülőgépek katapultos vagy sáncos indítására, a leszálló repülőgépek drótköteles fékezőrendszerrel történő fogadására. A hajó alkalmas a repülőgépek karbantartására, utántöltésére, felfegyverzésére. A hajó szállást nyújt a repülőgépek hajózóinak és a hajó személyzetének, a repüléshez használt üzemanyag, fegyverzet, alkatrészek és felszerelések (póttartály, külső zavarókonténerek, felderítőkonténerek) tárolására.
Legyorsulta az elődeit az óceánon
Noha a tervrajzokon az Enterprise minden eddiginél ütőképesebb repülőgép-hordozónak ígérkezett, a haditengerészet az újfajta meghajtása miatt egyáltalán nem volt arról meggyőződve arról, hogy a gyakorlatban is beválik. Az Enterprise azonban gyorsabban tudott haladni a tengeren elődeinél. A repülőgép-hordozóknál nagyon fontos, hogy minél nagyobb haladási sebességükkel segítsék a repülőgépek felszállását. Erre főleg a teljes szélcsend esetén van nagy szükség is, amikor a szembeszél nem segíti a katapultról induló gépek biztonságos felszállásához szükséges minimális repülési sebesség elérését.

Az első éles bevetésre sem kellett sokat várnia az Enterprise-nak: a kubai válság 1962 októberében az amerikai haditengerészet második flottájában érte a hordozót. Négy, hagyományos meghajtású hordozóval együtt a John F. Kennedy amerikai elnök által elrendelt blokád fenntartásában tevékenykedett repülőgépeivel. Egy világkörüli út után Vietnam pokla várt a hordozóra, ahonnan 1965 december másodikán indultak fedélzetéről az első, harci bevetést végrehajtó repülőgépek.


Radarképernyős állomás a USS Enterprise fedélzetén
Az Enterprise 1986 április 28-án az első nukleáris meghajtású repülőgép-hordozóként hajózott át a Szuezi-csatornán, hogy részt vegyen egy Líbia elleni hadműveletben. Kimaradt viszont a Sivatagi Vihar-hadműveletből, mert 1990 októberétől Norfolkban nagyjavításnak és modernizálásnak vetették alá. A tengerre csak 1994 szeptemberében tért vissza a szükséges próbák elvégzéséhez, majd 1996 június 28-án vetették be újból.

Szeptember 11-én terroristákra, később kalózokra vadászott

A 2001 szeptember 11-i terrortámadás éppen hazafelé hajózva érte a USS Enterprise-t, ám a hajó azonnal visszafordult Délkelet-Ázsia Afganisztánhoz közelebbi vizei felé: októberben már az afganisztáni tálib állásokat támadták a fedélzetéről felszálló vadászbombázó repülőgépek. Három hét, közel 700 bevetés, 360 tonna ledobott bomba jelezte a harcok hevességét.

2003 és 2007 között a szuperhordozó leginkább iraki és afganisztáni bevetéseken vett részt, azután egy, a tervezetthez képest hosszabb és drágább nagyjavítása következett. A felfrissített hajóval ezt követően a Szomáliával határos vizeken garázdálkodó kalózok szerencsétlenebbje találkozhatott 2011-ben.


A USS Enterprise fedélzete 2001 októberében
A kalózvadász körút 2011. július 15-én ét véget. A hajó és köteléke 2012. második felében teljesítette utolsó bevetését, a Perzsa-öbölben, illetve a Földközi-tengeren hajózva. Az Enterprise végül 2012. november 4-én kötött ki Norfolkban, ötven esztendőnyi aktív katonai szolgálatot a tatja mögött tudva.

Mindent visznek belőle, ami mozdítható

2012 december elsején hivatalos búcsúünnepséget tartottak a szuperhordozó fedélzetén. A hajó ekkor kikerült az aktív haditengerészeti erők hadrendjéből és megkezdődhetett a leszerelés hosszú folyamata.
Az amerikai haditengerészer norfolki kikötőjében fél év munkával minden felhasználható felszerelést, alkatrészt és gépet eltávolítottak a fedélzetről. A felszerelések, berendezések egy részét – melyek különösebb történelmi jelentőséggel bírnak - múzeumok, gyűjtemények részére juttatják el.

Az Enterprise 2013-ban a Huntington Ingalls Industries vállalathoz került, ahol a hajó biztonságos szétbontásában hatszáz tengerész, és ezerkétszáz polgári alkalmazott működik közre. Itt már a hajó komolyabb inaktiválása zajlik: a radar-, harcászati- fegyver- és kommunikációs rendszerek, a bútorzat, a hajó tartalék alkatrészei mellett itt szivattyúzzák ki a hajó teljes hidraulikus rendszerében található folyadékokat is. Minden tartályt kiszivattyúznak, kitisztítanak, majd a tartályokat kiszerelik.


Matrózok és haditengerészek ebédelnek a USS Enterprise fedélzetén

Itt kerül sorra a hajó elektromos és világítórendszerének teljes leállítására is. A munkálatokhoz szükséges elektromos energiát, így a világítást is külső forrásokból, nem a hajó saját áramfejlesztő rendszereiből kapják a munkások. A hajó közel felét már kiürítették és lezárták: e részeken már sem a világítás, sem a szellőzés nem működik már.

Kibelezve még átvontatják a fél világon
Az Enterprise-t jövő januárjában fogják átvonatni a szárazdokkba, ahol hajó meghajtásáról
gondoskodó nyolc nukleáris reaktor kiszerelése, a sugárzó fűtőanyag eltávolítása zajlik majd.
A hajónak teljesen tisztának kell lennie az elvonatás megkezdéséig, a hajótestben nem maradhat semmilyen radioaktív anyag vagy szennyezett alkatrész. A feladathoz a védett hajótestben építenek majd egy különleges komplexumot, ahol megteremthető a nukleáris anyagokkal történő munka biztonságos helyszíne, így például az itt dolgozók biztonságos, zsiliprendszeren keresztüli be- és kiléptetése, a sugárkapuk elhelyezése.

Az atomhulladék mellett egy sor más, egészségre veszélyes anyagot tartalmaz az Enterprise: építése idején ugyanis még remek tűzállóságáról ismerték például az azbesztet, s ebben a szerepkörben a hajótest számos helyen tartalmazza a veszélyes, rákkeltő anyagot. Miután a 745 millió dollárért elvégzendő munka véget ér, a reaktoraitól, veszélyes anyagaitól és miden hasznosítható anyag, berendezésétől megfosztott, üres Enterprise megkezdi utolsó hosszú utazását. A saját erőből mozogni képtelen hajótest és a rajta lévő felépítmény a Washington állambeli Puget Sound haditengerészeti kikötőbe hajózik, mélytengeri vontatóhajók köteleinek segítségével.


An F/A-18C Hornet vadászgépek húznak el a USS Enterprise felett 2001-ben
A hosszú út során Dél-Amerika legdélebbi területeit, a Tűzföldet megkerülve kerül át az Egyesült Államok keleti partjáról a nyugatira, Puget Soundba. Itt történik majd meg a hajó végleges szétdarabolása,a hulladék fém válogatása és elszállítása. A kohókban az egykor büszke repülőgép-hordozó új életre kelhet egy másik hordozó alkatrészeiként. Éppen a legújabb hordozóosztály harmadik tagja, a CVN-80 USS Enterprise viszi tovább majd a legendás nevet. A szellemet is: a most bontásra váró Enterprise kapitányi kabin négy kerek ablaka a II. világháború legismertebb hordozójáról, a CV-6 Enterprise-ról származik. S a kabinablakok a tervek szerint a CVN-80 kapitányát is üdvözölni fogják majd, a tervek szerint 2025-től.

 

Jó ez a hajó, majd elolvasom, ha hirtelen munkanélküli leszek XD. De mivel az ki van csukva, inkább üdvözölnélek kedves
vajaszsemle azt hittem má, hogy elvesztél XD

 

Tiszteletem.

Imádom a hadihajókat.Kicsit jártam erre is arra is.Néha eltéved az ember.

Ja igen el EL BANDI IS A KEDVENCEM, FŐLEG AMIKOR AZT MONDJA ÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓ PEGGY.
Szép lett az oldal nagyon.
Ügyesek vagytok.
Gratula a türelmetekért, és a munkátokért.