Egy kis romantika

szerelmem kérlek vigyŕzz rŕm

Szerelmem kérlek vigyázz rám,
nem állhat közénk senki ..más..
Veled az életem boldogság,
Együtt lennénk, egy Életen át.
Bárki jöhet már ezután,
Igérted, nem szeretsz soha mást
Nálad van a szivem "letéve"
"Tövestöl" kell, hogy ..más.. kitépje!!! :love: :love: :love: :love: :love: :love:

 

Nincs rózsa tövis nélkül

 

Sajnos nem mindig válnak valóra

 

te itatod fel

:love:
Te itatod fel
Egy vallomás, igazán
se nem lovag, se király
nem vagyok de papírból
mit kivágnak kis angyalok
és játékból ott lovagolok
néha a közös asztalon
az égi fény csak 60 watt
és tök sötét lesz ha egy kéz
könyvjelz?ként lapokba csap
van úgy, évekre elt?nök
de jött egy pehely, igaz lélek
és a 110. oldalon észrevett
azóta is teveled
napjaid közt élek
a mát a tegnaptól
az éjt a nappaltól
a napot az égt?l
az es?t a felh?t?l
a csendet a zajtól
én választom el
egy vallomás, nem több
könnycseppet arcomról
viszont Te itatod fel.......
:love: :love: :love: :love: :love:

 

Boldog vagyok

 

Azokért a pillanatokért

 

Drága szerelmem!

 

A csók

 

"A szerelem olyan, mint egy

"A szerelem olyan, mint egy átmeneti, ?rült állapot: kitör, akár egy földrengés, aztán lecsillapodik. És miután lecsillapodott, dönteni kell. Az a nagy kérdés, vajon a gyökereitek úgy összefonódtak-e, hogy már elképzelni is lehetetlen, hogy valaha is elváljatok egymástól."

 

hiŕba hallgatsz

hiába hallgatsz: egész tested,
minden érzéked, porcikád
azt súgja, vallja, kiáltja: ölelnél,
törzsed törzsemhez fordul,
csíp?d csíp?mhöz beszél,
ajkad ajkamhoz lopakodik,
ott fénylek szemed égboltján,
hiába teszel fel kérdéseket,
faggatsz értetlenül, ámultan,
hiába lep?dsz meg zavartan
kitárulkozó vallomásaimon,
engem ugyan nem csapsz be,
csak hazug magad vágod át,
hiába próbálod szemlesütve
fedni félszegen el?lem óhajod,
hiába mutatsz kielégültséget,
süt bel?led a hiány, a sóvárgás,
furdal az elfojtott kíváncsiság,
?z, hajt a kiéletlen élni akarás,
a gyönyör, mámor utáni vágy :love: :love: :love: :love: :love:

 

A legszebb dallam

 

forró szerelemé

Forró szerelemmé
Azt mondod szeretsz
annyi minden van ebben
hozzám ölellek
szavakat mondok
lelkem valahon mélyr?l
tapad t?zedre
mennyi éjjelen
forrtak sejtjeink tömbbé
forró szerelemmé. :love: :love: :love: :love: :love: :love:

 

Lehet egy barátod

 

izlett a tea

:love: :love: :love:
H. Heine:
IZLETT A TEA
Izlett a tea, s vitatárgynak
csemegéjük is, a szerelem.
Az urak vadul esztetizáltak,
a n?k finoman, kecsesen.
"Plátói legyen!" - követelte
a tanácsos úr, a szikár.
Nejének epe a lelke,
de nyögell, hogy: "Holdsugár!"
Kanonok-száj bömböli: "Nem kell
túlnyersnek lennie,
máskép belerokkan az ember."
"Hogyhogy?" - bámul Licike.
"Szeretni szomoru és szép" -
a hangja remeg belé:
grófn?nk épp nyújtja a csészét
a báró úr felé.
Lett volna még a szalonban
egy hely: a tiéd, szivem.
Pedig te tudtad volna,
hogy mi a szerelem!
(Szabó L?rinc) :love: :love: :love: :love: :love: :love:

 

Van pár pillanat

 

Ady Endre vallomŕs

:love: :love: :love: :love: :love:
Ady Endre: Vallomás
Te, akinek annyi szived van,
Ahányat lelked megteremt,
Aki színes kaméleonként
Varázsolsz multat és jelent,
Kinek a szín fényes világod,
Melyet lánglelked áthevít --
Ki tudnád-e vajon nevetni
Egy bús poéta könnyeit?...
Ki tudnád-e vajon nevetni,
Mert úgy imád, mert úgy szeret,
Ahogy nem a színpadon szoktak,
Vagy az életben -- emberek;
Hogy szép lelked teremtő lángját
Úgy nem áhítja senki más;
Hogy szerelmét el nem rabolná
Sem távolság, sem megszokás.
Te, aki már ezer élet közt
Osztottad szét a lelkedet,
Elképzeled, hogy egy egész szív
Mást nem, csak tégedet szeret.
Hogy azt, ki a festett világban
Elvesztette önnönmagát --
Egy bús poéta úgy imádja,
Mint az igazság angyalát...
Elhiszed-e egy ismeretlen,
Álmot szövő költő szavát?
Elolvasod szívéből vérző,
Szerelmes, bánatos dalát?
Meg fogod-e szíved kérdezni,
Vajon szeretni tud-e még,
Vagy trubadurod megsajnálni
Lelkednek kegy gyanánt elég?...
Szívem szorul a félelemtől
S megrendül a kétség alatt,
Hogy szeretni csak színpadon tudsz
S magadnak élned nem szabad.
Hogy szíved e rajongó álmon
Csak gúnyolódik, csak nevet...
-- Még nem érzéd szivem szerelmét,
Már itt a vég... Isten veled!...
:love: :love: :love: :love: :love:

 

A hosszan tartó szerelem

 

čdes leheletem rŕdfůjom

Édes
Lehelletem rádfújom
jégvirágos ablakon
látom világok színeit
újra kristállyá fagy itt
táncolnék jégen is
forrón, heves iramban
virágok hajlának szét
míg meg nem fagynak
dallamunk édes duett
viszhangzik végtelen
táncunk el nem enged
szavaidban élek Édes. :love: :love: :love: :love: :love: :love: :love:

 

Igaz szerelem