2021 Előzetes Október Venom 2

A témát ebben részben 'Filmek Bemutatói' Nano hozta létre. Ekkor: 2021. október 02..

  1. Nano /

    Csatlakozott:
    2015. március 09.
    Hozzászólások:
    2,725
    Kapott lájkok:
    673
    Beküldött adatlapok:
    0
    Nem:
    Férfi
    Hangjelzés a Chaten:
    nem
     
    • Like Like x 1
  2. Péter28 / Guest

    Ripacsok – Venom 2. – Vérontó

    [​IMG]

    A puszta látvány vajon elég ahhoz, hogy elszórakoztassa a képregényfilm-rajongókat? Hiába készültek az alkotók évekig Vérontó feltűnésére, a Venom 2. része csak vériszamós lett, az érdeklődésünket nem tudta felkelteni.

    „Meglepődnék, ha megkapná a stáblista utáni jelenettel ígért folytatását” – írtam az igen vegyesre sikerült első rész kritikája végén. Úgy tűnik, a csillagok együttállása kedvezett a Venomnak, és bár nem tudom, minek, de elkészült a folytatás, a Venom 2. – Vérontó (Venom: Let There Be Carnage) – méghozzá a beígért Carnage-dzsal. Bizony, már az első rész stáblista végi jelenetében ott figyel a sorozatgyilkos Cletus Kasady, alias Vérontó (Woody Harrelson), hogy minden vérszomjával együtt törjön borsot Eddie Brock (Tom Hardy) és te(s)ttestársa, Venom orra alá. Na, és ezzel nagyjából össze is foglaltam a történetet. Oké, annyi még történik, hogy amikor Brock azon igyekszik, hogy újjáélessze a pályafutását azáltal, hogy interjút készít a kivégzése előtt álló Kasadyvel, az egy külön bejáratú szimbiótára tesz szert, aminek köszönhetően megszökik a börtönből. De ennél több tényleg nem történik. Jönnek-mennek még a csajok (Michelle Williams és Naomie Harris), de csak azért, hogy legyen kit megmenteni.

    Ha kár volt az első filmért, még nagyobb kár a folytatásért.
    Vérontó alakja ugyanis egy csöppet sem érdektelen (a film egy szinte ígéretesnek is nevezhető flashbackben próbálja is felvillantani a pszichopata személyisége mögött álló tragédiákat, amelyek árnyalhatnák a karakterét): David Michelinie és Erik Larsen szupergonosza 1991-ben bukkant fel a Marvel világában A csodálatos Pókember 344. számában, és az IGN nem véletlenül választotta 2009-ben minden idők 90. legkirályabb gonoszának.

    [​IMG]

    Sajnos ezen nagyszerűségből nem sok maradt az élőszereplős adaptációra – az egyébként szinte mindig zseniális Harrelsont életemben nem láttam ennyire egysíkú és ripacskodó alakítást nyújtani. Persze nem lehet könnyű Oscar-díjas szinten eljátszani egy ennyire alulírt karaktert egy ilyen érdektelen történetben, ahol

    a néző egyetlen másodpercig sem érzi igazán komolynak a fenyegetettséget.
    A film több mint egy évig volt dobozban a koronavírus-járvány miatt, de szerintem teljesen mindegy lett volna, mikor mutatják be – régen láttam ugyanis ennyire unalmas képregényfilmet. A rendezői székben a legutóbb a Maugli: A dzsungel legendájával direktorként feltűnő Andy Serkis váltotta Ruben Fleischert, a sztorit pedig maga Tom Hardy követte el a The Bad Dog Theater Company-ban közös cégtársával, azzal a Kelly Marcel forgatókönyvíróval karöltve, akinek olyan borzalmakat köszönhetünk, mint A szürke ötven árnyalata, a Szörnyella vagy a Venom első része.

    [​IMG]

    Ez utóbbi legnagyobb hiányosságának a finomkodását tartottam – tény, hogy már megvan a 18-as karika, és használják is a művért rendesen, egy igazán guilty plesure slashelésre azonban felesleges számítani, mert ez még mindig az a Sony, ami az előző részből 40 percet vágott ki, hogy szélesebb rétegekhez tudjon szólni. Ettől függetlenül a film egyértelműen legerősebb része a látványvilága – tisztességesen összerakott mozi e tekintetben. Kifejezetten érdekes képekkel operálnak az alkotók, és jó érzékkel választanak díszleteket is, amibe az egész jópofa kis összecsapásokat helyezik.

    Akármilyen izgalmas is a vizualitás, már megszoktuk, hogy a képregényfilmek ezzel operálnak. Nehéz ezen a téren lenyűgözni a nézőt, amikor ilyen gyenge körülötte a cselekmény.

    A történet tekintetében a Venom 2. alul tudta múlni az elődjét is – pedig már az sem volt éppen acélozott.
    Felesleges újabb fordulatok kitalálásával fárasztanom magam: „faék egyszerűségű, nulla csavart hozó sztori” és „hullámzó alakítások”. Az egy kivételt megint Tom Hardy jelenti, aki üzembiztos színész, és valószínűleg képtelen hibázni, így Venommal is elég jól elboldogul – a film első harmadát kitölti a „kettejük” együttéléséből fakadó konfliktusok taglalása, ez azonban az erőltetett vicceknek köszönhetően csak egy közepes tévés sitcomra lenne elég.

    Ha belegondolunk, itt van a kutya elásva: az utóbbi években a stúdiók szinte kötelezőnek veszik, hogy az emészthetőség kedvéért poénokkal tüzdeljék tele képregényfilmjeiket – ennek esett áldozatául a Thor-trilógia, amit egyenesen Taika Waititi változtatott királydrámából poénzsákká, de még az amúgy elég drámai Bosszúállók: Végjátékot is el kellett viccelni a pocakosodó Thorral. Bár tény, hogy a Marvel képregényei alapjáratban is sokkal viccesebbek, mint a DC történetei, a popcorn mellé járó szórakoztatás annyira követeli az állandó poénkodást, hogy még a denevéres istálló is előállt a maga viccgyűjteményével a megosztó Shazam! formájában. Ami azonban jól áll az olyan szinte minden korosztálynak ajánlható filmeknek, mint amilyen A galaxis őrzői is, a felnőtt célcsoportot megszólító Venomnak már nem működik. Persze a tizennyolckarikás ligában is akad jó példa: a Deadpool azzal tudott sikeressé válni, hogy egyetlen másodpercig sem veszi magát komolyan – talán itt kellett volna engednie a nem túl szerencsés szimbiótának.

    Egy kis humor, egy kis vagdalkozás, egy nagynevű gonosz és sok-sok fejcsóválás. Kezdjük ott, hogy nem is kellett volna folytatni ezt a szériát, de ha már megtették, ennél méltatlanabbra nem is sikerülhetett volna. A legrosszabb azért az, hogy még közel sincs vége…

    2021. október 14.

    https://www.filmtekercs.hu/kritikak/venom-2-veronto-kritika
     
  3. Péter28 / Guest

    [Filmkritika] Venom 2. – Vérontó

    Andy Serkis, Tom Hardy és Woody Harrelson igazán jó érzékkel nyúlt a képregényekhez és emelt egyet a téten az első részhez képest.

    Amerikában nem győzik dicsérni, jövő héten pedig Magyarországra is megérkezik a Venom 2. – Vérontó. Andy Serkis rendezése valóban olyan szépen kivitelezett, emlékezetes akciójeleneteket tartalmazó és több pontján humoros alkotás, mint amilyennek az első nézők leírták. Aki nem szereti vagy sekélyesnek tartja a szuperhősfilmeket, nem ezen opusz láttán fogja megkedvelni a műfajt, ám elvitathatatlan, hogy van bája a műnek. Elsősorban a kiválóan megformált, szerethető karakterek és szópárbajaik miatt lesz érdemes beülni az új epizód vetítéseire. Woody Harrelson Cletus Kasady-je a képregényuniverzum magával ragadó alakja, de a csupa ellentmondásból felépülő Venom is vászonra kívánkozik. Elégedetten követhetjük az első részben megismert intelligens-furkó, ragadozó-igazságtevő Venom újabb kalandjait.

    A rosszfiúk csatája
    Miért szerethető a Venom? Mert a jó rosszfiúk vonzók. Ők azok, akik a szőke hercegek tisztaságán és a lovagi erényeken átgyalogolnak, a döntő pillanatban azonban helyén van a szívük és bátran szembeszállnak az ördögi figurákkal. És miért szeretjük az első résznél jobban a Venom 2-t? Mert két antagonista-jelölt csap össze benne. A címszereplőről már tudjuk, hogy van szíve. Ellenfelei pedig legyenek bármilyen elvetemültek, végül kiderül, hogy hasonló karakterek, mint a Venom-Eddie Brock páros. Woody Harrelson Cletus Kasady-jét és az éjkirálynő kinézetű Shrieket, akit egyébként Naomie Harris alakít, szerelmük, mostoha fiatalkoruk és pimasz viselkedésük teszi szerethetővé. Pontosan azért működik a Venom 2, amiért Lokiért odavannak a rajongók. Szerencsére Andy Serkis rendezése az akciószekvenciák mellett vastagon épít a karakterekre is, ezáltal jobban előtérbe kerülnek a film erényei.

    [​IMG]

    Romkom
    A direktor nagy megdöbbenést keltve jelezte a premier előtt, hogy a Venom 2 romantikus történet lesz. Valóban az, ráadásul egyszerre két kapcsolati konfliktust követhetünk. Amint Serkis is elmondta, az újságíró és a parazita kényszerű közös élete igazi házastársi civakodásokba torkollik. A filmnek ezen része kifejezetten szórakoztató, néhol talán még tanulságos is. Itt azonban nem szakad meg a szövevényes karakterháló: az első részből megörököljük az Anne köré épült szerelmi háromszöget, ami ezúttal egy Casablancát idéző hőstettre fut ki. Közvetlenül a cselekményt nem építi, viszont a karakterrajzokhoz és hőseink jellemfejlődéséhez sokat tesz hozzá ez a nehéz románc. Felüdülés ilyen drámai szálat követni az izgalmas akciósík mellett (nem beszélve Cletus és Shriek baljóslatú szerelméről).

    [​IMG]

    Gótika
    Egyszerűen szólva azt mondhatnánk, hogy így kell kinéznie egy szuperhősfilmnek. Ilyen legyen a CGI nagyvásznon, ha már használják. Az utóbbi években tele van a padlás a csak úgy koncepciótlanul nyakon öntött, gigantikus cukormázban tobzódó blockbusterekkel. Ezúttal szerencsére nem folyik ki a szemünk a technikai megoldások láttán. Stílusosan, érett esztétikai elgondolás mentén tömték túl effektekkel a filmet. Egész pontosan egy sötét, gótikus(-romantikus) sztorit látunk. Tükrözik ezt a cselekmény fő helyszínei, a javítóintézet, a börtön, a vérpad, az ódon katedrális és a harangtorony. Szép és indokolt a rózsaablakokra emlékeztető színhasználat. Minden egyes árnyalatnak jelentése van, általában ellenpontozásra használják, tulajdonságokat és identitásokat közvetítenek a színek által.

    [​IMG]

    Saját árnyéka
    A sok dicséret mellett azért ki kell mondani, hogy a film képtelen átlépni a saját árnyékát. Nem hemzseg állandóan poénokban a forgatókönyv, bár a fent vázolt civakodós részek kétség kívül szórakoztatók. Az igazán drámai jelenetek túl gyerekesek, a cselekmény is viszonylag egyszerű narratívát követ és a következő epizódra való készülés jegyében elhamarkodott lezárást kap a konfliktus. Azok a kritikák, amiket fel szoktunk hozni a Marvel művekkel kapcsolatban, sokkal kevésbé köszönnek vissza a Venom 2-ben. Ugyanakkor nem lehet különösebben intellektuálisnak vagy részegítően viccesnek sem nevezni Andy Serkis rendezését. A film hangvétele és nyelvezete sajnos elmarad egy nívós akciómozitól, túl egyszerű. Amivel kísérletezhetne a franchise, bár ez – új rajongók csatlakozása mellett – a közönség egy részének automatikus elvesztésével járna, egy Öngyilkos Osztag jellegű parodisztikus vérengzés volna. Nem áll távol az a stílus Venom karakterétől.

    A Venom 2 egyáltalán nem lép ki a Marvel-filmek keretrendszeréből. Ugyanakkor felszínes látványorgia helyett humorral, élvezhető történettel, valódi személyiséggel bíró karakterekkel, sőt közismerten karakán színészekkel lep meg minket. A fontosabb pillanatok mind átgondolt, artisztikus vizuális megjelenést kapnak, nem pusztán a beleölt dollármilliókat tudjuk kiolvasni a nagyszabású képekből. Végül tartogat a mű néhány meglepetést is: a fináléban, majd a vége-főcím közben látunk egy-egy fontos jelenetet a folytatást illetően, amire garantáltan kíváncsi lesz, aki megnézi a Venom 2-t.

    https://www.pcguru.hu/hirek/filmkritika-venom-2-veronto/66225