Nem nőnek való vidék – Az angolok Emily Blunt új sorozata csavar egyet a western műfaján: női és indián főszereplővel olyan új oldalát mutatja meg a zsánernek, amiért érdemes elkezdeni Az angolokat. A kritika az első két epizód alapján készült. Hogyan képzeljük el a vadnyugatot? Fehér kalapos cowboyok, seriffek, fekete kalapos banditák, bajba jutott hölgyek, kocsmák és párbajok, na meg persze a civilizált városkákat fosztogató veszélyes indiánok. Legalábbis így festették le a klasszikus westernfilmek az amerikai vidéket. A műfaj későbbi, revizionista darabjai Clint Eastwoodtól Sergio Leonéig már ugyan elkezdték leleplezni a John Ford-féle western hamis világát, és felfedték annak valódi brutalitását, Az angolok (The English) bebizonyítja, hogy még ezen is van mit revizionálni. A kreátor, Hugo Blick lerántja a leplet az amerikaiak kulturális örökségteremtő zsánerének igazságáról, mely brutálisabb, mint gondoltuk, a maga szörnyű leszámolásaival, árulásokkal és bosszúval tele, ahol mindenki megvásárolható, és távolról sem azok jelentik a valódi fenyegetést, akiket a westernfilmek antagonistává tettek. Nem nőnek való vidék ez, Az angolok mégis az Emily Blunt által megformált Cornelia Locke-ot teszi meg főszereplőjének, az indián Eli Whipp (Chaske Spencer) mellett. Ezzel az egy casting döntéssel pedig máris felrúgták a klasszikus western hagyományait, előtérbe helyezve azt a két karaktert, akiket általában a partvonalra taszít vagy épp ellenségként állít be a műfaj. Corneliát azonban az egyik legősibb motiváció vezérli: azért érkezik brit arisztokrataként az Újvilágba az 1890-es években, mert bosszút akar állni a fia gyilkosán. Addig viszont hosszú utat kell megtennie. Nem elég, hogy át kell szelnie az Atlanti-óceánt, de át kell küzdenie magát a vadnyugaton, alkalmazkodni a helyi szokásokhoz – több kiló ruhával és értékekkel érkezett, de hamar rá kell jönnie, hogy nem mindent vihet magával; ahogy arra is, hogy a pénz sem válasz minden kérdésre –, és megkeményednie, hogy tényleg véghez tudja vinni a tervét. A nőre ugyanis már számítottak, mikor egy elhagyatott, Kansas melletti kocsmához ért: gonosz, lelketlen emberek igyekeznek megakadályozni a küldetésében, a kifejezetten félelmetes Ciarán Hinds által alakított Richard M. Watts vezetésével. A pusztaság közepén fekvő helyen nemcsak Corneliát tartják fogva, Eli is fogságba esett: megkötözve, kifeszítve, dühtől lángoló tekintettel figyeli az eseményeket. Eli távolról sem az az indián karakter, akinek sztereotip ábrázolásához a westernfilmek hozzászoktattak minket. Nem kurjongat, nincsen tollas fejdísze és pirosra sincs festve az arca, sőt. Amerikai egyenruhát visel, miután a sereg lovasságában szolgált – az amerikaiak azonban továbbra is indiánnak tekintik, míg az indiánok már úgy látják, Eli egy a megszállók közül. Így a segítségét sem fogadják el, annak ellenére, hogy Eli történetszála rendre bebizonyítja: nem az indiánok, hanem az amerikaiak jelentik az igazi veszélyt a vadnyugaton. A katonák indokolatlan vérengzéssel torolják meg a legkisebb sérelmeket is, senkinek sem kegyelmeznek, az emberi élet számukra nem több puszta jó játéknál, s az egyetlen rendes település, amit két epizód alatt megismerünk, önmagában a kegyetlenségre épül. Cornelia és Eli útjai tehát elkerülhetetlenül keresztezik egymást, Az angolok pedig elsősorban az ő jeleneteiknél működik leginkább. Néhány egyéb mellékszál is feltűnik ugyan – mint az előbb említett kis község, mely elsősorban a Viktória című sorozatból ismert Tom Hughes karakteréhez fűződik –, az első két epizód alapján ezek a kitérők azonban meglehetősen kuszák és felesleges(nek tűnnek). Az arisztokrata, bosszúszomjas nő és a két oldal között egyensúlyozó indián, akinek elsődleges célja a birtokának visszaszerzése, amit a megszállók elvettek tőle egy olyan erős párost alkot, hogy a kettejük közt lévő dinamika válik a sorozat mozgatórugójává. Emily Blunt egyszerre mutatja meg a távolságtartó angol, melegszívű anya és vagány akciósztár oldalát is: alakításában Cornelia jóval több lesz egyszerű bajba jutott hölgynél, aki Eli segítségére szorul. Az Eli-t játszó Chaske Spencer hallgatag komorságával pedig kifejezetten rejtélyessé teszi az indiánt, akinek múltját Corneliával együtt egyre kíváncsibban fejtené meg a néző is. Amellett, hogy Blick igyekszik átformálni a westernről alkotott képünket, azért rendre tiszteleg a műfaj hagyományai előtt. Legyen szó akár a zsáner által előszeretettel használt plan-air, szélesvásznú felvételről Cornelia és Eli csillagos ég alatt felvert táboráról – Arnau Valls Colomer operatőr képeit kifejezetten jó nézni –, vagy a hunyorgó karakterekről készült közelikről, egészen a konkrét alkotókra és westernklasszikusokra tett utalásokig. A műfaj felismerhető ikonográfiáját a lovaktól a cowboykalapokig, konfliktustípusait és helyszíneit pedig átkeretezi, ahogy azt tette a főhőseivel is. Az angolok tehát igazi karakterdráma, mely – az első két részt látva – teljesen feleslegesen igyekszik szerteágazó, bonyolult cselekményt szőni: bőven elég lenne a két főszereplőjére koncentrálnia. Ezért is érthetetlen, miért választja el Corneliát és Eli-t egymástól a második epizód végén Blick: hiszen hőseink ugyan külön-külön is erősek, de együtt olyan különleges elegyet alkotnak (anélkül, hogy bármilyen romantikus szálat rájuk erőltetnének), hogy hiba őket túl sokáig szétválasztani. Reméljük, a folytatásban – amit mindenképpen nézni fogunk, hiszen az összes epizód egyszerre debütált az HBO Maxon – hamar visszatalálnak egymáshoz, és együtt folytatják az útjukat a vadnyugaton. Az angolok az HBO Max kínálatában érhető el. 2022. november 11. https://www.filmtekercs.hu/sorozat/az-angolok-kritika
