12 Év Rabszolgaság

• Release Date: 2014. január 2.
• Genre: dráma, életrajzi, történelmi
• Director: Steve McQueen
• Screenwriter: John Ridley
• Studio: Pro Video
• Starring: Benedict Cumberbatch, Brad Pitt, Chiwetel Ejiofor, Lupita Nyong'o, Michael Fassbender, Paul Dano, Paul Giamatti, Sarah Paulson

2014.01.02. (12 Years a Slave) Northup 1841-ben, az amerikai polgárháborút megelőző időszakban az északi New York virágzó városában elismert hegedűművészként éli hétköznapjait családjával, míg egy nap tőrbe csalják, elkábítják, és eladják rabszolgának. Helyzete egyre kilátástalanabbá válik, mikor egy szadista déli ültetvényeshez kerül, Edwin Eppshez (Michael Fassbender), aki rabszolgáin kénye kedve szerint tesz erőszakot, akár a végsőkig korbácsolva, kínozva őket.
Northup embertelen körülmények között több száz társával együtt az életben maradásért küzd, miközben megpróbálja megőrizni méltóságát Epps könyörtelen, beteges világban. Solomon 12 évig tartó kegyetlen odüsszeiája alatt nem adja fel a harcot: újra szabad akar lenni. És mikor a sors összehozza őt a kanadai szabadelvű áccsal (Brad Pitt) felcsillan benne újra a remény.

3 OSCAR-DÍJ 2014
(Legjobb film; Legjobb női mellékszereplő: Lupita Nyong’o; Legjobb adaptált forgatókönyv)

6 OSCAR-JELÖLÉS 2014
(Legjobb férfi főszereplő: Chiwetel Ejiofor; Legjobb férfi mellékszereplő: Michael Fassbender; Legjobb rendező: Steve McQueen; Legjobb látvány; Legjobb jelmez; Legjobb vágás)

KRITIKA

Steve McQueen minden alkalommal kitép belőlünk egy darabot és ez most sincs másképp: harmadik nagyjátékfilmje minden bizonnyal az eddigi legjobb film, amit a rabszolgatartó délről készítettek.

Hlavaty Tamás

Ha azt a tézist követjük, hogy McQueen filmjei az emberi testnedvekkel jellemezhetőek, akkor az Éhség az ürülék, a Shame a sperma, míg a 12 év rabszolgaság a vér és verejték mozija. A rendező alkotásai olyan szempontból is rokoníthatóak (és itt egy nagyon szép szerzői életmű bontakozik ki), hogy a szabadság motívuma adja eddigi alkotásainak gerincét: a debütálásban a test törik meg, hogy a lélek felemelkedjen a négy fal közül, A szégyentelenben maga a test a börtön, míg esetünkben az emberek tulajdonná válnak, még nevüket is elvesztik, aki pedig küzdene a szabadságáért, előbb-utóbb megtörik. A sztori valóban megrázó és megható, épp ezért örülünk annak, hogy egy olyan karakteres és kíméletlen stílusú alkotó vitte vászonra, aki szépen kikerülte a szentimentális csapdákat és minden egyes jelenetbe olyan feszültséget vitt bele, amitől a mozi karfája egy percre sem lélegezhet fel kezünk szorításából. Ugyanakkor most először érezhető, hogy a kevesebb több lenne. Nyilvánvaló, hogy származása miatt McQueen érzelmi indíttatásból dolgozott, és úgy szeretett volna adózni Solomon emléke előtt, mintha ő is látná a filmet, de egy rasszista tematikával dolgozó tablónál azért könnyen bele lehet csúszni abba a hibába, hogy a túl sok erőszak egy idő után lejjebb tolja a nézők ingerküszöbét. Például olyan jelenetnél, ahol a démoni Epps gazda (Michael Fassbender) megerőszakolja az egyik cselédet (Solomon pedig nyilván nem lehetett jelen)… na enélkül meglettünk volna. A ritkábban kiosztott pofon nagyobbat csattan. Ugyanúgy a prédikáció összemosása a rasszista dallal is olyan egyértelmű szimbólum, ami túl direkt egy McQueen kaliberű rendező esetében és talán az érzelmes befejezés is megérne egy kisebb diskurzust, de ezennel ünnepélyesen abba is hagytuk a sírást, mert a végén még azt hiszitek, hogy egy hatásvadász filmről van szó, a rabszolgák A passiójáról, pedig inkább A zongoristával rokonítható a mozi. Sokszor olyan érzésünk van, mintha kamera előtt megkomponált festményeket látnánk, ehhez jön Hans Zimmer katartikus zenéje, ami Az őrület határán repetitív főtémáját idézi, és persze itt vannak McQueen hosszasan kitartott jelenetei, melyek szótlanságukkal viszik be a gyomrost. Persze a színészgárda is lenyűgöző: Fassbender zseniális ilyen beteg szerepekben (is), Cumberbatch néhány mondattal zsebre vág, Sarah Paulson hátborzongatóan irritáló, hogy csak pár nevet említsünk és a Solomont alakító Chiwetel Ejiofor is megérdemel minden tiszteletet. Mindez összesítve egy olyan élmény, ami megviseli ugyan az embert, de hatalmas hiba lenne kihagyni, a film okozta sebek ugyanis mindig arra a nemes és egyetemes üzenetre emlékeztetnek majd minket, hogy minden körülmények között embernek kell maradni.
12 év rabszolgaság « VOX.hu