Gömbös Gyula kormányfősége alatt a magyar politika egyre inkább jobbra tolódott, ám a miniszterelnök 1936-ban bekövetkezett halála lehetőséget adott a konzervatív erők visszatérésére. Horthy 1936. október 12-én nevezte ki Darányi Kálmánt, akitől a Bethlen-i útra való visszatérést, a jobbratolódás megállítását várta. Az új miniszterelnök képzett politikus volt, de nem karizmatikus egyéniség, és nagyon komoly kihívásokkal kellett megküzdenie. Először is “rendet tett” a kormánypárton belül, mérsékelt politikusokat ültetett a Nemzeti Egység Pártja (NEP) élére. Betiltotta a nemzetiszocialista mozgalmakat, vezetőiket – Szálasi Ferencet is – rövid börtönbüntetésre ítélték. Erős kéz helyett kompromisszumok Figyelembe kellett viszont vennie, hogy a NEP-en belül Gömbös hívei jelentős erőt képviseltek, a szélsőjobb pedig heves sajtókampánnyal és utcai megmozdulásokkal válaszolt lépéseire. Alkatához pedig sokkal inkább illett a kompromisszum, mint az erő politikája. A nyilasok erősödtek, a külpolitikát Hitler egyre nagyobb ereje terelte kényszerpályára, Darányi elbizonytalanodott. Nem mert nyíltan fellépni a szélsőjobboldal ellen, inkább egyes követeléseik átvételével igyekezett leszerelni őket. Az elégedetlenség a honvédségen belül is erősödött. Több vezető tiszt látta úgy, hogy a világ háború felé halad, amire a magyar fegyveres erők a lehető legkevésbé sincsenek felkészülve. Földrajzi fekvése miatt pedig az ország nem maradhat ki belőle. Az ő nyomásukra hirdette meg a miniszterelnök 1938 március 5-én az úgynevezett győri programként elhíresült, rég nem látott mértékű fegyverkezési programot. Darányi Kálmán (Wikipedia) Gazdaságfejlesztés csillagászati összegből Pontosabban egy átfogó gazdasági akciótervről volt szó összesen egymilliárd pengő értékben. Ebben 600 millió pengő szerepelt a honvédség fejlesztésére, 400 millió pedig infrastrukturális beruházásokra, a bányászat, a mezőgazdaság fejlesztésére volt előirányozva, de kiemelt helyet foglalt el benne a népoktatás támogatása. Hogy érzékeljük, mekkora összegről van szó, az egymilliárd pengő egy átlagos évben Magyarország költségvetésének 110-120 százalékát jelentette. A pénz 60 százalékát összesen 27 ezer természetes és jogi személytől szedték be: azoktól, akiknek vagyona meghaladta az 50 ezer pengőt. Ők vagyonuk méretétől függően 5-14 százalék adót fizettek be. A maradék 40 államkölcsönből majd különbözőmás forrásokból biztosították. Merthogy az ötéves programot végül két év alatt végrehajtották, és a végösszeg 1,6 milliárd pengőre nőtt. A honvédség mellett az egész ország profitált a győri programból. Számos nehézipari üzem kapacitása megnőtt, fejlődött a vasút, a telefon- és a távíróhálózat, korszerűsítették a csepeli kikötőt, az új munkahelyek teremtésével pedig nagymértékben csökkent az ipari munkanélküliség. De ekkor Darányi már nem volt miniszterelnök. Olyannyira kicsúszott kezéből az irányítás, hogy engedélyezte Nemzeti Szocialista Magyar Párt–Hungarista Mozgalom megalakulását, sőt leült velük tárgyalni bizonyos pozíciók átengedéséről. A konzervatív tábor teljesen megvonta bizalmát a miniszterelnöktől, aki levonta a következtetést: 1938. május 12-én benyújtotta lemondását.